A nyüzsgő agora: ahol közösség is szerveződik

A garázsvásárok népszerűségéhez kétség sem férhet. Hiszen jómagam szinte minden hétvégén hivatalos vagyok egyre. Persze, csak otthon mondom azt, hogy teljességgel hivatali kötelezettségem vásárokba járni... Mert nagyon szeretek ilyen helyen kincset keresni és bekukucskálni a garázsok tulajdonosainak életébe, amit ilyen helyzetben szinte tálcán kínálnak a tárgyaikon és a beszélgetéseink során egyaránt.

A kistelepülés Göböljárás utcácskája közel van a Dunához és a hajóállomáshoz. Házai szépek és rendezettek.

– A lakók néhány hete saját közösségi csoportot hoztak létre Molnár Tamás vezetésével, ahol egy manapság divatos kérdésre, hogy ki csatlakozna egy garázsvásárhoz, meglepően sokan jelentkeztek – mondta el a vásár házigazdája, Farkas Márta.

Az alapgondolat rendkívül praktikus, mert mindenkinek lehetőséget adnak megszabadulni a kidobni sajnált, de otthon már nem használt dolgaitól. Ez a fajta kereskedelem ráadásul nem adóköteles, ha valóban csak az otthoni, megunt tárgyakról szól. A pozitív hozadéka a renden kívül pedig a közös szervezésnek, hogy a résztvevők jobban megismerhetik egymást.

A kulcsi garázsvásár is erről szólt. A legelső ház udvarára érkeztek az árulni vágyó utcabéliek és az érdeklődők, akik nem voltak kevesen, sőt. Még külön parkolóról is gondoskodni kellett, hogy a szűk parti utcácskákban ne alakuljon ki forgalmi dugó.

A kínálat sokrétű volt. A házzal együtt örökölt szerszámokon túl, egyedi kézműves termék, dísztárgyak, faliképek, plüssjátékok, szalvéták, bögrék és csészék, házi limonádé és lábtörlő, tejeskanna és lavór, horgászbot, ruhák, könyvek- mind-mind az új gazdáját várta és a forgatagot elnézve meg is találta.

Sok kincset találtam én is, amikor ott jártam. Természetesen a kézműves apróságok, meg a házi üdítő mellett nem tudtam elmenni. De, ami még ennél is nagyobb ajándék lehetett a kilátogatók számára: a barátságos közeg, a vendégszerető árusok, a baráti beszélgetések, az értékes kapcsolatok lehetősége.