Félelem az ördögtől

Az első magyarországi boszorkányperek a XIII–XIV. századi Zágrábból valók, 1526 előttről pedig 12 boszorkánypert sikerült kikutatni, ebből kettő soproni kötődésű. Az egyikben Hunger Mátyás meggyesi jobbágy azzal fenyegette meg faluját, hogy felgyújtja és a virágzó szőlőkre jégesőt küld. A boráról híres vidék lakói nem hagyhatták annyiban a kijelentést. Az ítéletek ekkor számkivetéssel végződtek.

A középkor társadalmát áthatotta a gonosztól, az ördögtől való félelem

1528–29-ben újra boszorkányperek borzolták a soproni közvéleményt. A vallomások betekintést engednek a procedúrák természetrajzába: a megvádolt nők egyike például varangyos béka elásásával tett több embert is beteggé. A bíró alapos munkát végzett, személyesen járt utána az elhangzottaknak. A nőket végül kaució, óvadék ellenében szabadon bocsátották. A kedélyek azonban nem nyugodtak le. Egy évvel később Bernát, a városi tehénpásztor ellen indítottak eljárást. Vallomásában Bernát beismerte, hogy a boszorkányművészetet az egyik előző évben vádolt asszonytól tanulta. A vádpontok egyre sokasodtak: ellenségeinek csordáira bosszúból farkasokat küldött, varázsszert ásott az egyik tanácsos majorjának kapuja alá, a tehéntej bőségét elősegítő kotyvalékot adott el különböző asszonyoknak. A vádak szinte teljesen hasonlóak voltak, mint 1528-ban, a szerencsétlen pásztort mégis halálra ítélték, és az ítéletet máglyán végre is hajtották.

A tanulmány további izgalmas perekkel is megismertet, és az érdeklődő megtudhatja, hogy a XVI. századi Sopronban „csak” három embert ítéltek halálra. Az összes többi vádlottat életben hagyták, igaz, hogy többeket száműztek a városból. A bíróság sokszor helyesen mérlegelt, az asszonyi pletykálkodásként indult eseteket rágalmazási perként kezelte.

Jakab Georgina, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltárának levéltárosa „A boszorkányokról, mivelhogy nincsenek, többet szó se essék” – vagy mégis? címmel adott elő a boszorkányüldözésekről, a perekről a MNL Fejér Megyei Levéltára által szervezett Bűn és bűnhődés címmel 2018-ban rendezett konferencián. A mai napig sok titokkal övezett téma bevezetéseként elmondta: a középkor társadalmát áthatotta a gonosztól, az ördögtől való félelem. Európában a XVIII. század végéig körülbelül egymillió áldozata lehetett a boszorkányüldözéseknek.

Komáromy Andor a perek elég gazdag anyaga alapján szögezte le, hogy „… a mi boszorkányaink lényegileg kuruzsló asszonyok”. A Corpus Juris Hungarici 1696-ban megjelent kiadása szerint a boszorkányság a vallást és az erkölcsiséget érintő bűntettek közé tartozott, és egy csoportban szerepelt a bűbájossággal, rontással, méregkeveréssel és a magzatelhajtással, s mint ilyent, büntették – olvasható a Fekete Sas Patika Múzeum (Székesfehérvár) művelődésszervezőjével, Krizsány Annával készült interjúban.