2020.10.13. 08:00
Smuk Imre ismét rendez a Bartók színpadán: Világtalanok – Emberek a létezés peremén
Komoly tempót diktálnak a Bartókban a Város évadában, hétfőn délelőtt egy újabb bemutató előkészületei kezdődtek meg az intézményben. Nem is akármilyen bemutatóé, hiszen 10 kihagyott év után visszatér a rendezői székbe Smuk Imre, aki korábban 37 esztendeig határozta meg a színház művészeti irányultságát.
Fotó: Zsedrovits Eniko
Komoly tempót diktálnak a Bartókban a Város évadában, hétfőn egy újabb bemutató előkészületei kezdődtek meg az intézményben. Nem is akármilyen bemutatóé, hiszen tíz kihagyott év után visszatér a rendezői székbe Smuk Imre, aki korábban 37 esztendeig határozta meg a színház művészeti irányultságát.
Smuk Imre elárulta, olyan érzéssel indult a próbának, mintha csak a nyári szabadságról tért volna vissza. Az olvasópróbára alaposan felkészülve, már kész jelenetbeosztással érkezett, ahogyan azt az eddigi közel negyven rendezésénél már megszokhattunk tőle. Ez egyrészt egyfajta mankóul is szolgál számára a következő egy hónapban, másrészt szeret bizonyos részleteken az elején túl lenni. Például már leadta a teljes kelléklistát, így később sokkal pontosabban tud a lényegre koncentrálni. Elmondta, nagyrészt a szerepek kioszthatósága miatt esett a választása erre a darabra, de majdnem ugyanakkora fajsúllyal esett latba annak aktualitása is, ami nagyon is megvan, még akkor is, ha nem beszélünk ezekről a dolgokról.
A produkció, aminek nekiláttak, egy kétrészes ballada, Kiss Csaba: Világtalanok című alkotása, amit november 13-án készül bemutatni a teátrum. Az már most borítékolható, hogy nincsenek veszélyben a nevetőizmaink, Smuk Imre – bár nem ellensége a nevettetésnek – szereti, ha egy előadás szól is valamiről. És ez a darab elég kemény témát boncolgatva az érzelmeinkre hat majd.
A Világtalanok egy valódi történeten alapuló, balladajellegű játék. Az eset, a „bűntény” a maga idejében, jó pár évvel ezelőtt mindössze egy-két napig foglalkoztatta a szenzációra éhes médiát: egy meglett férfi, az apa, karácsony előtt pár nappal kivezette születése óta vak fiát a Mecsek egyik erdejébe, és sorsára hagyta. A fiú holttestére egy hónap múlva bukkantak rá a falubeliek. Ennyi volt az antik görögök kegyetlen leszámolásait felidéző hír. De a történet – a valóságos és a színpadon játszott – nem az emberölésről szól, hanem a féltékenységről, az élni vágyásról, a kiszolgáltatottságról és a szeretetről.
A Világtalanok a társadalmi lét szélére szorult emberek egymásrautaltságának története. Az alkotók: rendező: Smuk Imre; Ibolya – Tőkés Nikoletta; Mária – Polgár Lilla; Erika – Pataki Zsófia; Fiú (vak) – Gasparik Gábor; Apa – Kiss Attila; Gyuszi – Csadi Zoltán; Mama – Siegrist Cecília.