Bátai László és a magyar bűnüldözés különleges esetei

– 1993-ban, 19 évesen szerelt fel a X. Kerületi Rendőrkapitányságra. Elégedett volt, hogy azonnal nyomozóként kezdhette a pályáját? 
– Nem. Sőt! Nekem az volt az álmom, hogy motoros rend­őr leszek. Nagyon csalódott voltam, amikor kiderült, hogy bűnügyi területre irányítottak. Úgy éreztem, nagyon fiatal vagyok bűnügyesnek. Ennek ellenére végül a X. kerületben, az Újhegyi Rendőrőrsön kezdtem dolgozni. Szerencsém volt, olyan gárdába kerültem, ahol a nálam idősebb kollégáimtól rengeteg figyelmet kaptam. Megtanítottak a munka iránti alázatra, jelentést írni, hibátlanul gépelni, megismerni a területet. Emlékszem, az első igazoltatáskor zavaromban még a személyi igazolványt is fordítva fogtam. 

– Ilyen előzmények után biztos mélyen megmarad az emberben az első gyanúsítotti kihallgatás. 
– Ez az életem első tettenérése után volt. Rendszeresen betörtek egy kocsmába a Sírkert utca környékén. Amikor megkaptuk ezt az ügyet, azonnal figyelőszolgálatot szerveztünk éjszaka. Máig nagyon jól emlékszem arra, amikor elsőként vettem észre az elkövetőt, ahogy átugrott a kerítésen. Megtörtént a tettenérés, majd a 25 éves fiatalember kihallgatását már én folytattam le. Úgy hallgathattam ki, hogy ott ültek a szobában az idősebb kollégák, akik aztán menet közben mindig odaszóltak, hogy ezt meg azt nem kérdezem-e meg. Nyilván nem az volt a tét, hogy az elkövetett betörést beismerje a tettes. Végül több korábbi lopását is bevallotta, ami hatalmas lendületet adott akkor nekem. 

– Rengeteg eljárásban dolgozott nyomozóként a X. kerületben töltött évek alatt. Van olyan nyomozás, ami valami oknál fogva a mai napig az eszébe jut? 
– Igen. Egyszer egy anyuka bejelentést tett, hogy az óvodában molesztálták a kisfiát. Néhány óra leforgása alatt egy idősebb munkatársammal addig talpaltunk, hogy kiderült, legkevesebb négy kisfiú sértettje van az ügynek. A kicsik elmondásából az derült ki, hogy a fűtő az óvodai szünetekben becsalta a gyerekeket a kazánházba, ahol molesztálta őket. Senkinek nem fordult meg a fejében, hogy ennek az embernek van egy sötét oldala. Éjszaka elmentünk a lakására. Őt nem találtuk otthon, mert szökésben volt. Számomra a legmegdöbbentőbb az édesanyja volt, aki fogadott minket. A leghatározottabban mondta, hogy az ő fia milyen nagyon rendes gyerek, semmi ilyenre nem képes. Aztán majdnem mentőt kellett hívni hozzá, amikor a házkutatásnál fényképeket találtunk arról, amit a fia tett az óvodásokkal. Nem sokkal később elfogtuk a fiatalembert. Ennél a kihallgatásnál nem kellett semmilyen taktika, az első öt percben, amikor letettük elé a fotókat, amelyeket ő készített a bűncselekményekről, mindent beismert.

– Az előbb említette, hogy többen voltak jelen a gyanúsítottak kihallgatásánál. Ez akkor sem változott, amikor 2000-től a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságon volt vizsgálati osztályvezető 15 éven át? 
– Én mindig kifejezetten párban szerettem kihallgatni. Ugyanis meggyőződésem, hogy minden egyes gyanúsítotthoz megfelelő kihallgató kell. Olyan rendőr nincs, aki mindenkihez ugyanúgy tud idomulni, épp ezért lesz eredményesebb, ha egyszerre két ember hallgatja ki a gyanúsítottat. Mindig valamelyik munkatársam kezdte anno egy-egy ügyben a kihallgatást. Előtte megbeszéltük, hogy milyen kérdéseket tegyen fel, és melyik az a pont, amin nem szabad a kihallgatott embert átbillenteni. Amikor pedig elértek oda, én becsatlakoztam, majd egy idő után átvettem szép finoman a kihallgatás irányítását. 

– Ez történt a mezőfalvai gyilkosság esetében is, amelynél Fejér vármegyében először sikerült holttest nélkül bizonyítani egy emberölést? 
– Igen. Bár hosszú volt az út odáig. 2010 márciusában tűnt el egy 69 éves, kutyatenyésztéssel foglalkozó asszony Tolna vármegyéből. Az eltűnését egyébként a férje jelentette be, akit elhagyott. Hozzánk egy évvel később került az ügy. Ekkor már a tolnai kollégák eljutottak addig, hogy Mezőfalván, egy présházba költözött a nő. Ők végignézték az asszony híváslistáját, abból kijött, hogy kikkel tartott kapcsolatot. Egyébként már a körözési eljárásban megjelent a későbbi gyanúsított, K. Károly. Ő az áldozatnál több mint húsz évvel volt fiatalabb. Annyit mondott el akkor, hogy segített a nőnek Tolna vármegyéből Mezőfalvára költözni. Mi közel tíz hónapig végeztünk felderítőmunkát. Közben minden létező közvetett és közvetlen bizonyítékot beszereztünk. Tudtuk, hogy a férfi a gyilkosság után 165 ezer forintot vett fel az áldozat bankszámlájáról az ő hitelkártyáját és PIN-kódját használva. A présházban pedig vérnyomokat találtunk, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy emberölés történt. Hosszú, órákig tartó kihallgatás alatt jutottunk el addig Győrfi Emese kolléganőmmel, aki most a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályát vezeti, hogy a férfi beismerte: dulakodott a sértettel. Majd kötötte az ebet a karóhoz, hogy a nő akkor sérült meg, amikor eközben ellökte magától. Soha nem ismerte be, hogy megölte. Azt mondta, még élt, amikor távozott a házból. De ezzel a vallomással mégis behelyezte magát elkövetőként az ügybe. Ő látta utoljára élve a nőt. Komoly fordulatot jelentett, amikor az ágymatrac töltetében olyan mennyiségű vért találtunk, amely alapján kijelentette az igazságügyi szakértő, hogy orvosi ellátás nélkül ezt a vérveszteséget nem élhette túl az áldozat. Végül 15 év fegyházra ítélték a férfit. 

– Jól értem, fontos, hogy a két kihallgató félszavakból is értse egymást, konkrét kérdéssoruk, tervük legyen, ugyanakkor viszont más stílust képviseljenek a gyanúsítottal szemben? 
– Igen, és itt nem a „jó zsaru, rossz zsaru”-közhelyre kell gondolni. Mondok egy példát. A 2000-es évek elején meghalt egy ügyvédnő Dunaújvárosban. Rendkívüli haláleset miatt indítottunk eljárást. Az áldozat felnőtt lánya jelentette be, hogy a közös lakásukban megtalálta az anyja holttestét. Elsőre úgy tűnt, hogy az asszony ittasan elesett. Majd miközben a macskakaparó fára zuhant, megfulladt. Engem zavart, hogy találtunk néhány hajszálat az áldozat mellett. Majd az is feltűnt, hogy pontszerű bevérzések vannak a mellkasán, tehát valószínűleg megfojtották. Rögtön a bejelentőre terelődött a gyanúnk, miután a helyszínelés közben teljesen közömbösen viselkedett. Végül itt is egy szociálisan nagyon érzékeny kolléganőm kezdte el a lány kihallgatását. Rögtön, amikor a gyerekkoráról kezdett beszélni, elsírta magát. Amikor én órákkal később beültem a szobába, tudtam, hogy ezt az időszakot megragadva juthatunk el az anya halálának okáig. Így is történt, később beismerte, hogy ő fojtotta meg egy vita közben az édesanyját. Azt is pontosan megmondta, hogy melyik sállal tette, amit egyébként eldugott a rendőrök elől. 

– 2012. április 4-e és 6-a között három nap alatt módszeresen végzett négy családtagjával Kulcson H. Csanád, aki aprólékosan eltervezte, hogy miként fogja elkülöníteni egymástól a rokonait, majd egyenként levadászni őket. Először a testvérével, majd a nagyszüleivel és az édesapjával végzett különös kegyetlenséggel. Jól gondolom, hogy ebben az ügyben nem annyira a férfi kihallgatása maradhatott meg a legélesebben, hanem azok az órák, amikor a gyilkosságok kiderülése után nem találták őt? 
– Pontosan. Őt nem megnyitni volt nehéz, hanem addig eljutni, hogy elfogjuk őt. Amikor kaptam a hívást arról, hogy mi történt, már elindult utána a hajtóvadászat. Körbezárták a kollégák a helyszínt. Egy óriási területen volt a család ingatlana, és csak feltételeztük, hogy bent lehet még az elkövető. Miközben mi a helyszínre tartottunk, Kulcson a faluházat kezdték átrendezni kihelyezett irányítóközpontnak. Rengeteg rendőr érkezett Budapestről is a helyszínre. Mi meg a kollégáimmal ettől függetlenítve magunkat, igyekeztünk dolgozni. Eközben kezdtünk beszélgetni egy közelben élő mentőssel is. Azt a tanácsot adta, hogy a birtoknak azon a részén keressük a tettest, ahol egy bozótos rész van, mert mindig arra szokott bujkálni. Szóltam erről a bevetési egységünk vezetőjének. Nem sokkal később pedig ott fogták el H. Csanádot, aki nem tanúsított ellenállást. 

– 2020 októbere óta vezeti az ORFK bűnügyi elemző-értékelő főosztályát. Jól tudom, hogy az egységnél dolgozó profilalkotók merőben új módszereket honosítottak meg az eltelt idő alatt? 
– Igen, ma már kriminálpszichológus, nyelvész, testbeszédelemző is dolgozik a főosztályon. Mellettük a kollégáim földrajzi és statisztikai adatokból vonnak le következtetéseket. A saját munkámból kiindulva én régebben azt mondtam mindig, hogy az már régen rossz, ha az ORFK-nak kell segítenie nekem, azonban a nyomozástámogatás és a bűnügyi elemzés sokszor új perspektívákat nyithat egy nyomozásban, ami igen nagy segítség lehet az eljárásokban. Emellett kiemelten hiányt látok abban, hogy kriminalisztikai értelemben jó kihallgatások legyenek. Ahogy az imént mondtam, azt el kell felejteni, hogy mindenki mindenhez ért, ilyen nincs. Így arra jutottunk, hogy először fókuszáljunk a kihallgatástaktikai tanácsadásra. Ez azt jelenti, hogy egy-egy konkrét ügyben ne csak azt dolgozzuk ki, hogy milyen kérdéseket milyen sorrendben tegyünk fel, hanem a vezetőnek is segítsünk, hogy ki lehet a legalkalmasabb kihallgatóként. Majd, ami talán a legfontosabb, személyesen készítsük fel a kiválasztott kollégát a kihallgatásra. 

– Mondana egy példát erre? 
– Az időket meg a helyszínt most szándékosan mellőzöm. A lényeg az, hogy találtak egy méhlepényt, majd a DNS-vizsgálat kihozta, hogy ki az anya, élveszülés volt valószínűsíthető. Ezt egzakt módon nem lehetett megállapítani. Nem volt más lehetőség, mint az anya vallomására támaszkodni. Jött egy ügyvéd, és az anya elmondta, hogy halva született a baba, ami kizárta a büntethetőségét. Eltelt két év, ismét találtak egy méhlepényt, ismét DNS-vizsgálat volt, kiderült, hogy ugyanaz az anya. Nagy esély volt arra, hogy tanult az előző eljárásból, és megint azt állítja majd, hogy halva született a baba. Itt jött a képbe a kolléganőm, Lehoczki Ágnes, aki írt egy nagyon jó kihallgatástaktikai tanácsadást. Segített a kihallgatót kiválasztani. Még azt is pontosan meghatározta, hogyan ültessék le a nőt, miként viszonyuljanak hozzá. Végig jelen volt, és segítette a nyomozót, aki folyamatosan az ő instrukcióit használva hallgatta ki, építette fel a kihallgatást. Ott voltak határozottabbak, ahol kellett, ott engedtek, ahol a tanácsadó javasolta. Majd ennek eredményeképp az asszony beismerő vallomást tett. Bizonyíthatóan emberölést követett el. 

– Rengeteg jutalmat, köztük miniszterit is kapott az elmúlt években. Melyikre a legbüszkébb? 
– Nagyon jólesik, ha kitüntetnek, de nem tudom visszaidézni, hogy mit kaptam, és főleg, hogy mikor. Engem alapvetően a munka doppingol, azok az apró visszacsatolások, amelyeket a hétköznapokban kapok. 
(Forrás: Zsaru Magazin)