Huszonkét esztendeje kezdte a tűzoltói hivatását a százados

A százados 2021 szeptembere óta felel a helyi parancsnokság mindenféle műszaki felkészültségéért: munkaköréhez tartozik a többi között a gépjárműállomány, a felszerelések, eszközök karbantartása, szakhatósági megfelelése. Kellő tapasztalattal bír ahhoz, hogy átlássa a tűzoltóság minden területét, hiszen az elmúlt huszonkét esztendőben végigjárta a ranglétrát, a beosztott tűzoltói munkakörtől a szolgálatparancsnokságon át a szerparancsnoki feladatokig. 
– Huszonkét évig dolgoztam a 24/48-as munkarendben. Ennyi idő alatt megszokja az ember ezt az életvitelt, így nem is volt egyszerű átállni a mostani tisztségembe. Jelenleg 8–16 óráig tart a munkaidőm. Most sokkal több idő jut a családomra, délutánonként el tudok menni a kisfiamért a bölcsődébe, és szabadok a hétvégék is – meséli mosolyogva. 

Egy hétköznap délutánján (2021. december 13-án) történt az az ominózus eset, amiért a felettesei az állami kitüntetésre terjesztették fel. 
– Aznap a pincében tevékenykedtünk a családdal. Először a nevelt fiam vette észre, hogy valami füstöl a szomszédnál. Jobban megnéztem, és láttam, hogy ez bizony nem csupán egy kerti égetés, hanem egy kazánház lángol. Azonnal odasiettünk, ahol már a család és két szomszéd megkezdte a vízhordást. Egyiküknél volt egy poroltó készülék, azt elkértem, és „lelőttem” vele a lángokat. Ezután felfelé vettem az irányt (az égő kazánház tetejére – a szerk.), és ott folytattam az oltást – idézte fel a százados. Mint mondta, egy tetőnél az a legkritikusabb, hogy a cserép alatt ott a szigetelőágy, a fagerenda, és ha ott nem fogják meg időben a tüzet, akkor az oxigén miatt felgyorsul az égés. A gyors és hathatós közbelépésének köszönhetően sikerült időben, 15-20 perc alatt elfojtani a lángokat. Azért is jelentős a végkifejlet, mert nem egy pajtáról, nem egy melléképületről volt szó, hanem egy háromgyermekes család otthonáról: ha nincs a gyors beavatkozás, a tűz átterjedhetett volna a lakóépületre, és hamar lakhatatlanná tette volna az épületet. 

– Meglepődtem, de nagyon örültem a díjnak, hogy a vezetőim érdemesnek találtak rá. A körülbelül tizenkétezer fős katasztrófavédelmi állományból negyvenen voltunk díjazottak az ünnepségen. Volt, aki azért kapott elismerést, mert égő házból hozott ki gázpalackot, volt, aki vízből mentett ki gyermeket, és mindezeket jellemzően a szabadnapjukon hajtották végre. Nagyon sokrétű munka a miénk, szerintem sokan érdemelnének elismerést. Ha levesszük az egyenruhát, mi akkor is tűzoltók maradunk. Nem fordítjuk el a fejünket, ha látunk egy káreseményt, mondván, hogy majd a kollégák megoldják. Nyilván kellenek speciális felszerelések is a mentésekhez, a perkátai esetnél szerencsére a saját eszközökkel megoldottuk a helyzetet – tette hozzá Sándor. Annak idején nyomós oka volt rá, hogy váltson eredeti foglalkozásán. Hidegburkolónak tanult, 1995 és 2000 között dolgozott ebben a szakmájában Paksi Lajos vállalkozásában. Sajnos ez egy olyan szakipari munka, ahol nagyon sokat kell térdelni a különböző műveletek elvégzéséhez, amely hosszú távon bizony megviselte Sándor ízületeit. A helyzet odáig fajult, hogy döntenie kellett: vagy megműtteti a begyulladt térdeit, vagy munkát vált. Egy ismerőse ajánlotta a figyelmébe a tűzoltói hivatást, megtetszett neki ez az új kihívás, és 2001. május 1-jén kezdte meg szolgálatát a katasztrófavédelem állományában. 

- Soha nem bántam meg, hogy tűzoltó lettem. A mi hivatásunk sosem unalmas vagy egyhangú. Naponta szembesülünk sikeres és sikertelen mentésekkel, amelyek mindannyiunkban nyomot hagynak. Tudni kell kezelni ezeket, és egy idő után kialakul a stressztűrő képesség. A 24/48-as munkaidő-beosztás éppen azért jó, mert a két pihenőnapban el lehet terelni a gondolatokat – magyarázza a százados. 
A tűzoltói munkája közben képezte is magát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2010-ben diplomázott, így az elméleti és gyakorlati tapasztalatait együttesen most egy új feladatkörben hasznosítja, és persze segíti az ifjú kollégákat is. A műszaki felügyelet mellett az építőipari tudását is igyekszik bevetni, és a kisebb karbantartási munkákat elvégzi a laktanyában. Már régóta van egy másodállása is, amely felesége szerint inkább hobbinak számít: kamionsofőrként szokott küldetéseket vállalni, ezt is nagyon szereti csinálni. 
Szerintem erre mondhatjuk valakiről, hogy mind szakmailag, mind a magánéletben rév­be ért.