Nincs átírható, eltagadható múlt és nincs beletörődő jelen

Az ötvenhatos évforduló kapcsán október 23-án az úgynevezett Büszkeségpont átadására érkezik Kulcsra. A Parlament épületében beszélgettünk.

Október 23-a az 1956-os forradalom kitörésének, a Harmadik Köztársaság kikiáltásának, ezáltal az igazság és a nemzeti összefogás napja. Mi magyarok sokféle sorsot hordozunk.

Mit jelent önnek ma ’56?

- Sokféleképpen, de egy szívvel ünnepelhetünk. Az eseményt tiszteljük meg azzal, ha emlékezünk, ugyanakkor ez a múltunk által ránk ruházott felelősség vállalása is egyben, bárhonnan érkezünk. Az emlékezés kötelesség, az örökösök múlhatatlan felelőssége. Mert a történelem természete ilyen: örökséget hagy, felelősséget rak az utódok vállára. Nemzeti ünnepünk nem fedheti el annak valóságát, hogy ’56 októbere nem csak a főváros, de a vidék forradalma is volt. Bebizonyították az orwelli világ urainak, hogy nincs átírható, eltagadható múlt és következmények nélküli, beletörődő jelen. Ez ma nemcsak ünnepeinket, hanem mindennapjainkat is meghatározza itt honunkban és közel-távol a nagyvilágban, bárhol is éljenek magyarok.

Ön közgazdászként hogyan vélekedik Serge Latouche: a Nemnövekedés diszkrét bája című munkájáról? A francia professzorról köztudott, hogy a fogyasztói társadalom kritikusa, a „nemnövekedés” paradigmájának megalkotója, aki a Föld erőforrásainak véges voltát figyelmen kívül hagyó, korlátlan növekedésen alapuló, elidegenedett társadalmunk elé tart tükröt.

- A növekedés gondolatköre az, hogy teljesítmény-többletek nélkül tulajdonképpen az emberi fejlődés értelme vész el. Úgy gondolom tehát, hogy az értelmes növekedésnek és a fejlődésnek megvan a maga szerepe. A fejlődés azonban nyilvánvalóan nem egyenlő a növekedéssel, hiszen egy regulálatlan növekedés és a szabályozott fejlődés világa között óriási különbség van. Ebből adódóan a „nemnövekedés” nem jelenti azt, hogy minden területen változatlan marad minden. Ugyanakkor a fejlődésnek a feltétele az, hogy bizonyos önkorlátozásokra az ember képes legyen. A „nemnövekedésnek” is van egy sajátos versenyképességi összefüggés rendszere, amely szerint a növekedési számokat úgy próbáljuk elérni, miközben azok mindnyájunk érdekeit szolgálják, hogy óvjuk, vigyázzuk saját természeti erőforrásainkat.

A növekedés-szemléletű közgazdaságtan alaptétele, hogy ha a GDP nő, akkor egészséges a gazdaság, bővül a piaci forgalom, amiáltal a jövedelmek is emelkednek. Ha a fejlődést azonban a növekedéstől tartalmilag elkülönítjük, egyértelművé válik, hogy a gazdasági növekedést mérő mutatók, köztük a napjainkban legelterjedtebben használt GDP – önmagában – nem alkalmas a fenntartható fejlődéshez szükséges gazdaság mérésére. Mi az oka ennek?

- Ha a növekedés alatt egy puszta számban, a GDP-ben gondolkodunk, akkor ez egy tévedés. A növekedésbe ma már beletartoznak olyan minőségi mutatók is, amelyek korábban nem voltak. Azokban az elemzésekben, értékelésekben, amelyeket a World Economic Forum csinál, több száz adat, mutató van. Ezek között egy sor olyan adat, ami az élet minőségéhez, az igazgatás minőségéhez köthető. A GDP egy emblematikus mutató. Azért azt hozzá kell tenni, ha nincs gazdasági növekedés, akkor nincs fejlődés sem igazán. Nekünk ahhoz, hogy fejlődési pályán maradjon az ország, 2,5 százalék fölötti növekedés kell. Ahhoz, hogy a környezetünkkel együtt haladjunk, egy úgynevezett utolérési effektus jelenjen meg, akkor ehhez 3-3,5-4 százalékos növekedést kell produkálnunk!

Ugyanakkor ezen belül egy olyan szerkezetet kell elérnünk, amely nem külső, hanem saját forrásokra támaszkodik, és persze van egy sor más tétel is.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a jövő évi költségvetés kapcsán azt mondta, hogy a következő években a magyar gazdaság növekedési képességének megerősítésére kell koncentrálni. A jövő évi költségvetésben a GDP növekedési mutatót 4,3 százalékban határozta meg.

- Az idei költségvetés is már 4,1, a jövő évi pedig valóban 4,3 százalékos növekedésre épít. Ha azt kérdezi tőlem, hogy a következő évek növekedési számai alatt, amelyek a fejlődést megalapozzák, a szolgáltatások fejlesztését, a fogyasztás növelését értem-e, akkor ennek a realitása megvan. Az elkövetkezendő évek összes makrogazdasági előrejelzése, ami rendelkezésre áll, annak a lehetőségét tartalmazza, hogy 4 százalék környékére alakuljon ez a mérőszám. Ez egy tisztes eredmény, ebből a külső források, tehát az eu-s források felhasználása nélküli, teljesen csak a saját erőre támaszkodó teljesítmény az 2,5 százalékon áll meg. Tehát, ha úgy tetszik, a 2010-es politikai fordulathoz képest, amikor is a saját erőt nullának tekintettük, a növekedés üteme kizárólag a külső forrásokból származott. Varga miniszter úr tehát arról beszélt, hogy a növekedés struktúráján belül a saját forrásból származó rész érje el a 3,5 százalékot, és ne legyünk ráutalva külső forrásokra.

Ön egy szeptemberi előadásában arról beszélt, hogy politikai stabilitás hiányában nincs strukturális reform, de pénzügyi stabilitás hiányában sincs politikai stabilitás. Mi értett ez alatt?

- Ha valaki a politikáról beszél, akkor a pénzről és a társadalomról is, ez elkerülhetetlen. Ha valaki a pénzről beszél, akkor az a kérdés, hogy pénzügyi stabilitás legyen, mert adott esetben az ő mozgástere források nélkül gyakorlatilag semmi. Tehát a pénz, a költségvetés forrásai, a gazdaság teljesítménye lehetőségteremtő és -korlátozó tényező is tud lenni. Ha elegendő van belőle, akkor lehetőség, ha nem, akkor korlátot jelent. A politika számára a pénzügyi stabilitás egy lehetőséget teremt, mert az látható, hogy nem vagyunk külső forrásra ráutalva, már abban az értelemben, hogy valakitől pénzt kelljen „kunyerálnunk”, hogy egyáltalán létezzünk. Ez egyértelműen politikai-társadalmi mozgásteret adó tényező, ez egy tagadhatatlan dolog. A pénzügyi stabilitás megteremtése nem véletlen, hogy 2010 után a politikai sorrendben, az alkotmányozásban első helyre került. Nem önmagáért került előtérbe, hanem azért, hogy az egész ország lehetőségköre, mozgástere bővüljön, ugyanis pénzügyi stabilitás nélkül üres ígéret marad minden. Pénzügyi stabilitás nélkül nincs gazdasági növekedés, nincs versenyképesség, nincs semmi. Ez egy nagyon fura dolog. A pénzügyi stabilitás olyan, mint egy osztálykönyvben az egyes és kettes közötti különbség. Ahhoz, hogy átmenjen valaki, ahhoz fel kell mutatnia legalább valamit. A kettes, hármas, négyes és ötös már minőségi különbség, az egyes és kettes azonban lét és nem lét kérdése. Tulajdonképpen egy ország pénzügyi stabilitása is lét és nem lét kérdése. Nincs függetlenség, ha nincs pénzügyi stabilitás.

Az európai közbeszéd tárgya, hogy elöregedik a földrész lakossága és a szakképzett munkaerőnek gyakorlatilag nincs utánpótlása. Ezt a nyugati adminisztráció uniós köntösben Európán kívüli migrációval kívánja megoldani, miközben ez a kérdés ezen belül is megoldható lenne. A kívülről érkező emberek személyazonossága is kérdéses, kevésbé képzettek, nem ismerik a nyelvet és közülük is csak töredéke az, aki tud és akar is munkát vállalni. Hogyan vélekedik erről?

- Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy egy iskolázatlan, teljesen idegen kultúrából érkező embertömeg belátható időn belül olyan többletet hozzon, ami szerte Európában csökkentheti a szakmunkáshiányt.

Van még egy nézetrendszer ezzel kapcsolatban, ami a technikai, technológiai fejlődés olyan dimenzióját jelenti, amely egy sor kérdést megold majd. Gondoljunk csak a vezető nélküli járművekre vagy a banki szektorban az önbankolásra a számítógépen keresztül, akkor nyilván ez a munkakultúrára kihatással lesz, a tömegmunka presztízsét pedig lejjebb viszi. Nem vagyunk messze annak a víziónak a gyakorlati megvalósulásától, hogy megjelenjenek a „gépeket tervező gépek”. Amitől egyébként nagyon sokan megoldást várnak. Amikor én arról beszélek, hogy Magyarországnak nem munkaerőimportra van szüksége, akkor két területet említenék. Az egyik a gazdaság és a gyermekvállalás közötti viszonynak a társadalmi felismerése és erősítése. Ezt egyébként a kormány egyik legsikeresebb intézkedésének tartok a családi kedvezmények egész során keresztül, amellyel a családok gyermekvállalási hajlandóságát növeli. Egy-két évtizeden belül ennek meg lesz az eredménye. A másik az emberi életkornak a hosszabbá válása és a munkaképes kornak a megőrzése. Ebben nem az az érdekes, hogy a lakosság hány évig él, hanem az, hogy hány évig él minőségi életet és meddig tud hasznos lenni. Tulajdonképpen, ha ezzel a kettős hatással számolunk, akkor van arra esély, hogy a gyermekvállalással, az igényesebb oktatással és szakmavállalással ezek a programok sikert hoznak, és saját magunkra támaszkodva tudunk megoldást találni. Az is nyilvánvaló, hogy más a migráció hatása egy kis tízmilliós nemzetre, országra, egy Kárpát-medencei soknyelvű közösségre, mint egy óriási világbirodalom keretein belül, ahol van egy meghatározó dominancia.

A közgazdaságtannak megjelent egy olyan vonulata, amit „érzelemgazdaságnak” szoktak nevezni. A világ már túl van azon a megközelítésen, hogy a gazdaság „gravitációs ereje” – csak – a profit legyen.

Ön korábban tagja volt az MLSZ elnökségének is, és úgy tudom, ma is szereti a jó focit. Mi lehet a magyar foci megújulásának alapja?

- A futballnál nem az a baj, hogy sokat fordítunk rá, hanem az, hogy nem jön ki az a teljesítmény, ami elvárható lenne. Ez egy gazdasági elv, a „Value for money”, azaz pénzért értéket kapni. A magam részéről egyáltalán nem tartom hibának a sportberuházásokat, sőt! Inkább az ezzel járó elvárt teljesítmények számonkérése kérdéses, de ugyanezt lehet mondani a vállalkozás területein, jó pár szektorban is. A kudarctűrő képesség fontos, hiszen abból újra lehet építkezni.

Szabadidő, sport – tud erre időt szakítani?

- Versenyszerűen vitorláztam vagy negyven évet. Még idén is volt, hogy „mancsaftoltam”. Voltak évek, amikor a tengeren is, vagy tíz évet az Adrián is vitorláztam, ahol hajót béreltünk. Ezeket a versenyeket inkább a társaság miatt, az együttlétért szerettem. Hetente kétszer teniszezem, az összes ilyen „vajaskenyér versenyen” részt veszek. Gyakran játszom Bakonyi Ferivel is, aki a dunaújvárosi és a kulcsi közösség előtt is jól ismert üzletember. Egyébként ultizom is. Ezek kikapcsolnak és valamennyit játéknak fogom fel.

Köszönöm a beszélgetést.