árdrágulás

2021.08.12. 17:30

Költekezésünk: a pénz kultúrája, avagy a kapitalizmus árnyoldala

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy bajainkért minden esetben mások felelősek. Ebből kiindulva folyton panaszkodunk, anélkül, hogy végiggondolnánk a saját felelősségünket, esetleg megoldást is keresnénk a problémákra.

Czeglédi Andrea

A nagyáruházakban előfordulhat, hogy egy ember végzi azt a munkát, amelyet két-három embernek kéne Fotó: KT/Somogyi Hírlap

Fotó: Kovács Tibor

Így van ez manapság a kereskedelmet illetően is. Mindenki panaszkodik, hogy sokba kerül az élelmiszer, a ruházati cikk, az építőanyag stb. és ezért legtöbben a kormányt teszik felelőssé és szidják is, ahogy a csövön kifér.

Valóban jelentős volt a drágulás az elmúlt időszakban. A gazdasági elemzők szerint ez egy bonyolult folyamat, amelynek sok tényezője van. Szerintük ez a járvány miatt kialakult helyzethez – mint a szabad mozgás korlátozásához, a bizonytalanság miatti gazdasági visszaeséshez, az időjárás szélsőségei okozta károkhoz, a forint mesterséges, külső gyengítéséhez és egy sor egyéb befolyásoló eseményhez – köthető. Nos, ezek az okok igazak lennének, de vannak olyan részletek, amelyekről a gazdasági szakemberek sohasem értekeznek, pedig legalább részben kielégítő megoldást jelentene, ha minimum foglalkoznának vele.

A profit mindenekfelett

Az első gondok akkor jelentkeztek, amikor az általunk rosszul értelmezett kapitalizmus elkezdte a szárnyait bontogatni hazánkban. Ez abból állt, hogy villámgyorsan eladtunk mindent, ami azelőtt működött, és amiből a későbbiekben megfelelő szakértelemmel tőkét kovácsolhatott volna az ország.

Nyugati cégek özönlöttek az új piacra, ami gazdasági fellendüléssel kecsegtetett, de valójában annyi történt, hogy a nagy tőkével és kapitalista tapasztalattal rendelkező multik tönkretették a hazai kiskereskedelem nagy részét.

Kis mennyiségben nem adtak el barackot
Fotó: NG/Kisalföld

A kezdeti sokkból azonban hamar felocsúdtak a hazai termelők, kereskedők. Az igazán életrevaló gazdasági szereplők – kicsik és nagyok – gyorsan tanultak. A kereskedelem egyre kegyetlenebbé, személytelenebbé vált, amíg elérkeztünk a mai állapotokhoz, amikor is a kereskedelemben és a termelésben munkát vállaló és a fogyasztó vált ennek az idegen rendszernek a tényleges áldozatává. A kereskedelemnek egyetlen cél lebeg a szeme előtt: minél kevesebb ráfordítással minél több profitot termelni…

Kifordult világban élünk

Aki profitot termel, legyen az kistermelő vagy üzletlánc tulajdonosa, már nem elégszik meg a 100 százalékos profittal, 1000 százalékot akar, és ennek elérése érdekében bármire képes. Pár évvel ezelőtt szörnyülködve néztük a francia gazdák tiltakozó akcióit, amikor a tejet a csatornába öntötték. Akkor arra gondoltunk, hogy mekkora esztelen pazarlás folyik ott. Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy azok a termelők, akik a nyugati nagy üzemeknek alig pár forintért adják el termésüket, csak azért, mert ott hatalmas mennyiségben, egyszerre értékesíthetik, addig itthon, kisebb mennyiségben csak százszoros áron hajlandóak eladni ugyanazt az árut. Ha ez nem sikerül, inkább hagyják megrohadni a termést. Tavaly például többen panaszkodtak, hogy sok termelő nem volt hajlandó az amúgy is kevés sárgabarackot kisebb mennyiségben eladni. Azzal küldték el a vevőt, hogy csak több tíz kilót adnak egyszerre – pálinkának. Aki tavaly házilag szerette volna elkészíteni a baracklekvárt, csak jókora ráfizetéssel tehette.

Eközben hektárokon semmisítik meg a termést, például a szőlő esetében, mert az unió erre ad támogatást, így őrizve a francia termelők gazdasági előnyét. Kiskőrösön például napszámban tépték le a lédús szőlőfürtöket…

Kifordított világ – mondhatnák nagyszüleink.

Csak látszólag szól a vevőről

Ugyanez vonatkozik a bolti kereskedelemre is. Bár látszólag minden a vevőkről szól, a valóság teljesen más. A legfontosabb tényező a vevő pénztárcája. Azt mindenki tudja, hogy a bolti kereskedelem szigorú szabályokhoz kötött. Korábban még a HACCP-rendszert is bevezették hazánkban, annak ellenére, hogy az unió csak ajánlást tett rá. Több uniós tagország nem fogadta el. Ám, hiába vannak törvények, a kiskapukat mindig megtalálják. Ha valaki kereskedelmi egységet üzemeltet, keresi a legmegfelelőbb lehetőséget a költséghatékony fenntartásra, ami normális is lenne, ha nem esne túlzásba. Habár a törvény úgy rendelkezik, hogy az ott dolgozóknak szakképesítéssel kell rendelkezniük, az a valóságban sokszor másképp fest. A jelenséget tovább fokozza, hogy sok tulajdonos a személyzet létszámán is spórol. Így előfordulhat, hogy egy ember végzi azt a munkát, amelyet normális esetben két-három embernek kéne végeznie. A nagyobb áruházakban azzal szembesülünk, hogy mindent a vevőre bíznak, és még a fizetés is automatizált. Az ott dolgozók javarészt árufeltöltők (gondolatmenedzserek), közük sincs a kereskedelemhez. Ezért megtörténhet az, hogy szakmai tudás híján nem megfelelően tárolják, kezelik az élelmiszert, vagy éppen a tisztaság hagy kívánnivalót maga után.

Hol vannak már azok a régi, szép idők, amikor a mindig udvarias és mosolygó kereskedővel megbeszéltük az időjárást vagy a gyerekek felől érdeklődtünk egymástól?!

Az áruházak túlhajszolt, kedvetlen dolgozói sokszor arra sem tudják a választ, hogy mit hol találunk

Megváltoztak a vevők is. Olykor még a köszönés viszonzását is elfelejtik. Embertelen, érzéketlen világban élünk, és ezért nagy árat kell fizetnünk. A felelősség pedig közös…

A nagyáruházakban előfordulhat, hogy egy ember végzi azt a munkát, amelyet két-három embernek kéne
Fotó: KT/Somogyi Hírlap

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!