Nyárias hőség és júliusi bőség fogad a piacon

No, felejtsük el a gyerekkori emlékeinket, amikor 80 fillérért mérték a lekvárnak való Rózsa vagy Gönci fajtákat… Most 300 forint körüli áron vehetjük, ám ha szót értünk az eladóval, akkor nagyobb tételben olcsóbban megszámítja. A venyimi portékát kínáló asszonyságnál például kis tábla hirdeti, hogy 5 kiló felett 50 forint kedvezményt ad. (Hiába, nem mindenki járt olyan jól, hogy a hét eleji vihar leverte termést ingyen elhozhatta egy kedves ismerős táborállási kertjéből! Mára híre sincs a baracknak, csak a dzsemek mosolyognak a stelázsi polcán…) A háziasszony társaimmal nem győzünk hálát adni, amiért jó időt rendezett a természet, s a negyedik évre csak megmaradt a gyümölcs. Hogy mi végre az aggodalom? Úgy tartják, hogy lekvárt minden negyedik esztendőben van mód főzni, mert vagy a jég veri el, vagy a szél veri le, vagy a hidegben dermedt méhek nem tudnak porozni, vagy… Bátran hihetünk a megfigyelésnek, hogy bőséges sárgabaracktermésre négyévenként számíthatunk. Másként fogalmazva most három évre letudtuk a befőzés gondját.

Mostani portyánkon már más áruval kacérkodtunk. A gyümölcsök közül a dinnyék csábítóak, a sárgát 300 forintért adják, gazdag illatú, bőséges zamatú, s ha a darazsak is csápolnak rá, akkor biztosak lehetünk a jó minőségben. A görögdinnye nem hazudtolja meg nevét: nem magyar, az szinte biztos, de 290-ért, 380-ért a magyar termés sem érik előbb. Akárhonnan származik is, a tulajdonságai kellemesek: édes, lédús, olyan, hogy nem állunk meg egy szeletkénél.

A haszontalan emlékeket elkergetve nézzük a szezon zöldjeit! A zöldbab viszi a prímet, igazán zsenge vajbabot látni 800 forintért, de ennyiért még levesnek is drága, nem hogy egy mély tepsire való rakottasnak. Ígér még ez a nyár olcsóbb árat is. Aki a zöldborsóról lemaradt, tegnap 590 forintért még vehetett, de magamban már megint osztok-szorzok, hogy ha fél kilónyiért még a kifejtéssel is bíbelődni kell, akkor feleennyiért megvehetnénk a boltban a fagyasztottat – ami persze nem ugyanolyan, tudjuk. De akkor is. Azonnal megbabonázott a fejteni való bab 600 forintért, s erről rögtön ábrándoztam is, hogy savanykás levest, vagy füstölt tarjával gulyást készítsek-e belőle. A kérdést eldöntötte, hogy a húsos soron a meleg miatt korábban zárnak, így belevalót már nem kaptam. Kalandos lesz az a leves magában is.

Megjártuk a kukoricával

A főzni való kukoricával is szemeztünk a piacon. Több helyen is árulták, egy csövet 150 forintért vehettünk. Ezt látva ilyenkor mindig megkérdezem magamtól, hogy mi kerül ezen… ismerik. Aztán ezzel kapcsolatosan is előtolulnak megint csak az emlékek. Hiszen suhanc korunkban eszünkbe nem jutott venni a kukoricát, csak kerültünk egyet a pincesor melletti hatalmas táblákhoz, aztán a zsákra való szajréból az egész utca főtt kukoricát evett. Más idők jártak, régen is volt, s tán tettünk annyi jót azóta, hogy megbocsátott nekünk a sorsunk.