Anna-báli szépek: azok a hetvenes évek!

Emlékeiket idézték fel a közelgő bál apropóján, úgy mondták, azóta is tartják a kapcsolatot, barátnőként tekintenek egymásra, az est pedig örökre szóló élménnyel ajándékozta meg őket, az aranyalmát –amit akkoriban a legszebb lány kapott- máig féltve őrzik.

-Kamaszkorom legszebb nyara volt, a báli estről nem beszélve! – Így összegzi emlékeit a budapesti Ujváry Éva, akit 1976-ban választották meg az Anna-bál legszebbjének. Szülei már kislány korától kezdve meséltek neki a különleges estről, és még akkor megígérték Évának, hogy egyszer elviszik oda, ahogy meg is történt. A bál előtt édesapja, amikor Éva 17 éves lett, elvitte a Rothschild szalonba, ahol a lány elképzelése, ízlése szerint csipkés, halványkék színű ruhát varrattak, amit Éva ma is féltve őriz.

-Nagyon megtapsoltak az utcán sorfalat álló nézők, amikor bevonultam az Anna Grand Hotelbe. Kis szívecskét kaptam a nyakamba, melyen a 12-es szám szerepelt. Tudtam, hogy éjfélkor Anna-bál szépe választás lesz, de nem foglalkoztam vele, igazából nem is érdekelt, lekötötte figyelmemet, valósággal elvarázsolt a bál, a hosszú estélyi ruha, melybe a mesék olvasásakor gyermekkoromban annyiszor elképzeltem magam. A tánc, a keringő alatt lobogott a kiengedett, hosszú hajam, fodrozódott a ruhám, tökéletes volt minden, akár a mesében, eleveníti fel emlékeit Éva, majd így folytatja, aztán elérkezett a pillanat, amikor a nézők szavazatai alapján a 12 legszebb lányt a színpadra szólították, ahová őt is beválasztották. Úgy mondja, már ettől önmagában nagyon boldog volt, hogy ott állhatott, annyi ember előtt, egy elegáns helyszínen, a színpadon, gyönyörű estélyiben.

–Amikor kimondták a 12-es számot, úgy éreztem, nem a bál szépe címet nyertem meg, hanem az egész világot! – fogalmaz. Mindenki őt figyelte, vele foglalkozott, az újságírók kérdéseket tettek fel, vakuk villogtak, úgy érezte, ez nem is valóság, hanem maga az álomvilág! -Ott, akkor, a világ közepe volt számomra a bálterem és Balatonfüred, a város szépségébe, különleges hangulatába azóta is szerelmes vagyok. Azon az esten úgy éreztem, egy kicsit én is a történelem, a reformkor része lehettem, ami önmagában nagyon felemelő volt. Az est, a bál, a balatonfüredi éjszaka máig különleges emlék, gyönyörű ajándék az életemben, vélekedik Ujváry Éva.

-Nagyon romantikus, álmodozó kislány voltam, nyaraimat Balatonfüreden, a Tamás-hegyen, nagyszüleimnél töltöttem. Itt érintett meg először a környezet, a hegy különleges szépsége. Nagyapám és édesanyám kezét fogva, séta közben hallgattam a régi Anna-bálok történeteit. Tőlük hallottam Füred fénykoráról, a reformkorról, Jókai Mórról, Vörösmarty Mihályról, Kossuth Lajosról, Deák Ferencről és Blaha Lujzáról, akik szintén a bál vendégei voltak, idézte fel gyermekkorát a balatonfüredi Horváth Éva, aki már akkor arról álmodott, hogy egyszer eljuthat az estre. Édesanyja azt mondta neki, az Anna-bál szépe cím kötelez: nem csak szépnek kell lenni, hanem jónak, és példamutatónak is.

Éva máig így él, aztán így folytatta: „A készülődés lázas izgalomban telt, hajamat kontyba fontuk, kölcsönöztem egy egyszerű vonalú fehér ruhát, és sminknek mindössze egy finom, halványszínű rúzst tettem fel. Aztán eljött a bál estéje, most is úgy érzem, mintha ma történt volna. Már a bevonulás is nagy élményt adott, estélyi ruhában, rengeteg nézelődő között sétáltunk, amelyben még soha nem volt részem addigi életemben. Egyszer csak megérkeztünk kísérőmmel, Szőke Miki diáktársammal, és barátnőmmel, Csorba Katalinnal. Szerencseszámnak a 66-os szívet választottam, ami, ahogy később kiderült, valóban örökre emlékezetes élményt adott”.

Éva az esten ismerte meg az előző év szépét, Ujváry Évát, aki megnyitotta a bált, és – mint mondja- azóta is barátnők.

Aztán az est nagyon gyorsan telt a lány számára, gyorsan közeledett az éjfél, és egyszer csak hallotta, őt is színpadra hívják a tizenkét kiválasztott lány közé.

–Ez már önmagában hatalmas meglepetést okozott, a szívem a torkomban dobogott, miközben várakoztunk az eredmény kihirdetésére, közben láttam, Ujváry Éva velem együtt izgult. Először szólították a második udvarhölgyet, majd az elsőt, és már arra gondoltam, bizonyára én nem leszek az első három között! – tekint vissza Éva az izgalmas percekre.

Aztán egyszer csak hallotta, a 66-os számú hölgyet szólítják, és akkor –ahogy fogalmaz- megfordult vele a világ, érzéseit máig sem tudja szavakba önteni.

-A mai napig sem tudom elmondani azt a boldogságot, meglepetést, hogy beteljesült a nagy álmom, miszerint én lettem Balatonfüreden az Anna-bál szépe, amire valószínűleg minden lány vágyik a szíve mélyén, érvel Éva. A kérdésre hogy mit köszönhet az estnek, a címnek, elmondja, máig tartó barátságokat, gyönyörű, életre szóló emléket, az pedig külön felemelő számára, hogy egy nagy hagyományú esten egyszer, a hetvenes években körülötte forgott az egész világ.