Nemcsak szépségei vannak a tűzrakásnak

Egyszerűen nem lehetünk elég óvatosak vele

Kevés szebb dolog van annál, amikor egy csendes nyári estén az ember meggyújtja a tábortüzet, és beszélgetés, zenélés, szalonnasütés mellett végiggondolja a napot. Kevés veszélyesebb és kártékonyabb dolog van az erdőtűznél!

E kettő pedig, sajnos, gyakran összefügg. Már csak ezért is körültekintően kell bánnunk a tűzgyújtással erdőn, mezőn, a kert alján vagy a városi parkokban: ilyenkor fű, fa, bokor, minden sokkal könnyebben gyúl, sokkal könnyebben terjed tovább a tűz!

Ajánljuk tehát a kirándulók figyelmébe a régi tűzgyújtási szabályokat, amiket nem lehet eleget ismételni, akár ide, a város alatti folyópartra kirándulnak, akár a távoli erdőkbe!

Tüzet csak akkor szabad gyújtani, ha nincsen tűzgyújtási tilalom! Erről a katasztrófavédelem internetes honlapján lehet a legkönnyebben tájékozódni: katasztrofavedelem. hu, tűzgyújtási tilalom. (Most nincs ilyen tiltás.) Tűzgyújtási tilalom esetén még a kijelölt tűzrakóhelyeken sem szabad tüzet gyújtani, és még az erdő szélétől számított kétszáz méteres sáv is tiltott terület!

A kijelölt tűzrakó hely pedig nem egyenlő azzal, ahol már korábban valaki tüzet rakott, s még mindig ott a hamu… A kijelölt helyet tábla mutatja, az mindig körbe van rakva kövekkel, sokszor még a tűzrakáshoz való fa is oda van készítve, nehogy ép fákat rongáljon tönkre a tűzrakó. Alapszabály még, hogy ha tüzet akarunk rakni, akkor fel kell készülnünk annak eloltására is. Nem kell feltétlenül gázzal, homokkal működő oltókészüléket magunkkal cipelnünk (bár az egykilós autós oltópalack hasznos lehet!), de víz amúgy is van nálunk (vagy kellene, hogy legyen), lapát is célszerű a kézügyben.

Tüzet, bárhol rakjuk is, soha ne hagyjunk magára! Ha pedig már nincs szükség rá, akkor valóban oltsuk el, a parazsat is, a hamut pedig temessük be! Még egy: szélben ne rakjunk tüzet! Kiszámíthatatlanná válik...