A cirkuszi élet kulissziatitkairól Ádámné Carmennel, a Hungária Nagycirkusz vezetőjével

Nyolcadik generációs cirkuszdinasztia az önöké. Mit is jelent ez pontosan?

– Ez bonyolult történet, családfánk nagyon szerteágazó. Öt nagy cirkuszi dinasztiát egyesítünk. Lánykori nevem Wertheim, ez a vonal Németországból jön, de vannak köztünk cseh leszármazottak is. Aztán anyukám részéről ott van a Donnert-ág, ők Jugoszláviából jöttek, valamint Tóbiás is van a családban, az már egy nagyon régi dinasztia. Aztán a Richter vonalon egyesültünk az Eötvösökkel is, és persze a párom rokonai, az Ádám család is méltán híres a cirkusz világában.

A cirkuszi élet velejárója, hogy a munkánk során megismerünk más társulatokat, és jellemzően szakmán belül találjuk meg a párunkat, a cirkusz szeretete pedig mondhatni, öröklődik tovább. Mi kilenc évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy megalapítjuk a Hungáriát, persze egész életünket ebben a világban éltük.

Kívülállóként azt gondolom, manapság már egyre kisebb az érdeklődés a tradicionális cirkusz iránt. Mennyire van nehéz dolguk?

– Valóban egyre nagyobb kihívás bevonzani a közönséget, ennek érdekében mindent be kell vetnünk, legyen szó a produkciókról, a hirdetés formáiról vagy akár a felszerelésről. A folyamatos érdeklődés fenntartása érdekében minden szezonban új műsorral rukkolunk elő. Ez alatt azt értem, hogy igyekszünk világhírű művészeket szerződtetni, jelen esetben például több kolumbiai vendégünk is van. Erre megvannak a módszereink, mert számos országban vannak kapcsolataink, de közvetlenül hozzánk is érkeznek ajánlatok, megkeresések.

Emellett a saját, állandó csapatunk munkájában is folyamatos a változás: számokat, kosztümöket, témákat variálunk, így aki már látott minket, az ugyanúgy eljön legközelebb is, hiszen tudja, hogy nem ismétlődik kétszer ugyanaz a produkció.

Hogyan szólítják meg a fiatalokat? Milyen csavarok vannak a műsorszámokban, amire még a mai huszonévesek is azt mondják, hogy erre érdemes befizetni?

– Két dolog van: el kell juttatni hozzájuk az információt a megfelelő csatornán, és le kell kötni a figyelmüket. Régen bőven elég volt, hogy a hangszórós kocsi napjában többször végigmegy a városon, és kikerülnek a hirdetőtáblák. Ezek a módszerek, ha nem is elavultak, de kevesek. Mindenki a neten böngészik, így a neten online is reklámoznunk kell magunkat ebben a digitalizált világban. Hozzá kell fejlődnünk a trendekhez. Aztán tudjuk, hogy a klasszikus számok mellett nem árt néhány igazán nagy durranást is bevetni, most szó szerint ilyen lesz a motorozás a halálgömbben. Valamint követjük a divatot is, a tavaly téli műsorunk tematikájában megjelent a Jégvarázs című, népszerű mese is.

Téli műsor? Ezek szerint télen is tartanak előadásokat?

– Persze, igyekszünk felvenni a lépést más országokkal. Nyugaton teljesen természetesek a téli előadások, sőt, van, ahol kifejezetten a téli időszak a cirkusz főszezonja. Nálunk ez még nem elterjedt, pedig minden eszközünk megvan rá. Ez, ahol most beszélgetünk, egy vadonatúj sátor, jól szigetel, télen pedig akár 28 fokra is melegíthető a hőlégfúvóink segítségével, szóval lehet jönni bátran télen is. December-január környékén pihenünk, aztán ha az idő engedi, februárban, ha nem, márciusban folytatjuk a műsorozást.

Felvázolná, hogy néz ki egy teljes cirkuszi szezon?

– Onnantól, hogy tavasz elején útnak indulunk, egész évben mozgásban vagyunk. Egy-egy városban általában egy hetet töltünk el, ez alatt tartunk előadásokat, építjük fel a sátrat, helyezzük el az állatainkat. Ez alól kivételnek számít a Balaton, nyáron hat hetet állomásozunk egyetlen balatoni településen, szerencsére van rá igény. Az utazás normál esetben október végéig tartott, de az utóbbi két évben bevezettük a már említett karácsonyi előadás-sorozatot is.

Hogy bírják azt, hogy folyamatosan úton vannak? A gyerekeik hogy viselik?

– Ebbe születnek bele, így nem tudják, milyen lenne másképp. Megszokták az utazást, a cirkusz az életük szerves része. Persze rájuk is vonatkoznak azok a szabályok, mint az átlagos gyerekre, ugyanúgy kell például tanulniuk, és később pedig legalább érettségizniük, mint bárki másnak. A különbség csupán annyi, hogy ők magántanulók, a tanáruk utazik velünk egész szezonban.

Mi a helyzet az állatokkal?

– Csakúgy, mint a gyerekek, ők is beleszületnek a cirkuszba, és az őseik is ebben a közegben szocializálódtak. Ezért is olyan nyugodtak, kezesek, persze nagyon sokat foglalkozunk velük. Profi idomárokkal dolgozunk, folyamatos állatorvosi felügyeletet kapnak, és gondozóik is tapasztaltak. Ez igaz a vendégművészeink állataira is, de a saját négylábú családunkkal is rengeteget foglalkozunk. Többek között tevéink, zebránk, lovaink, pónilovaink vannak, de a 45 éves elefántunk az abszolút családi kedvenc, rá még külön főzünk is mindenféle finomat.

Mondta, hogy a cirkusz világába születnek bele a kicsik, de gondolom, ennek ellenére izgul, ha meglátja a gyerekeit több tíz méter magasságban egyensúlyozni.

– Nyilván aggódom, de teljesen természetes számomra, hogy ez érdekli őket is. A 13 éves lányomat, Liliánát a légtornász mutatványok vonzották, Henrik fiamat pedig egyszer drótkötélen egyensúlyozás közben találtam meg. Csak úgy, maguktól fogtak hozzá. Rövidesen mindketten fellépők lettek, és nagyon büszke vagyok rájuk. A fiam egyébként nemrég a Cirkuszfesztivál „New generation” című kategóriájának különdíjasa lett, a produkcióban a hatéves Jamina asszisztált neki. Ezt az előadást bevettük a műsorszámaink közé, hétfőig még a dunaújvárosi közönség is láthatja.