Nem volt pénz a családanyánál, Veszprém olimpiai bajnoka fizette a számlát

Nem olyan világban élünk, ahol az emberek kiállnak egymásért, elvétve veszik észre, ha másokon segíteni kell. Sokakat képtelenség felrázni az „általános” nemtörődömségből, miután majd’ mindenre közönyösek, elmennek a másik mellett. Ha úgy tetszik, mindenki be van fordulva a saját világába. Ám az egykori kalapácsvető példája mindnyájunknak mintát adhat.

Az egyik veszprémi önkiszolgáló étterem pénztáránál egy hölgy nem tudta kiegyenlíteni a gyermekével elköltendő ételeik ellenértékét, pontosabban, a bankkártyájukat valamiért nem fogadta el a rendszer, a bukszájukban pedig nem volt annyi készpénz. Az intermezzo után szemlesütve, szégyenkezve mentek ki a vendégekkel teli helyiségből, majd kisvártatva a pénztárhoz érkezett a közjátékon először meglepődött sportoló, aki megkérdezte az alkalmazottat, hogy pontosan mi is történt. Aztán gondolkodás nélkül a már a közeli hipermarketnél bandukolt anyuka és gyereke után sietett, és felajánlotta nekik, hogy menjenek vissza az étterembe, ahol ő majd rendezi a cechet. Ott persze mindenki meghatódva szemlélte az eseményeket, amin maga a főszereplő is elérzékenyült. Hovatovább olyan volt az egész, mint egy küldetés.

– Nekem akkor és ott megadatott a lehetőség, hogy segíthessek valakin. 

Talán nincs is annál rosszabb, ha egy anya ilyen méltatlan helyzetbe kerül – árulta el az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon diadalmaskodott klasszis, aki két év múlva a budapesti Európa-bajnokságon második lett, de van három magyar bajnoki címe és két Universiade aranyérme is. Hazánkban az év atlétájának háromszor megválasztott, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett veszprémi díszpolgár persze nem azért tett eképpen, hogy a képregények lapjairól ismert szuperhősök képzeletbeli bőrébe bújjon.

– Időnként támogatok alapítványokat, máskor is segítek rászorulókon, ám ez a szituáció más volt: belenézhettem egy kellemetlen szituációba került embertársam szemébe, aki közvetlenül nekem, a „jótevőjének” fejezhette ki a háláját. Arra gondoltam, ha ilyenkor nem segítünk egymásnak, akkor nincs értelme társadalomban élnünk – jegyezte meg a közgazdász diplomával rendelkező hajdani csillag, aki mára elszakadt a sporttól, építési beruházásokkal és uniós pályázatok menedzselésével foglalkozik. Ötvenkét éves vállalkozóként polgári életet él, saját projektjeivel és szeretett családjával foglalkozik, miközben gondosan kerüli a rivaldafényt.

A Dél-Kaliforniai Egyetem egykori diákját nyáron hivatalosan is beiktatták az amerikai egyetemi atlétikai Hírességek Csarnokába, de most azt is bizonyította, hogy tud hatni és tenni másokért, azon kicsi közösség tagjaiért, amiben ő is él.