Adjuk át magunkat az ultrafutásnak!

Tudják, az egy olyan versenyszerűen teljesített futásmennyiség, amekkora távoknak a legtöbben még kerékpárral se vágnának neki. Az egyszerűbb magyarázat szerint a „legrövidebb” az 50 km-es, de bátran gondolhatunk a száz fölötti, más esetben a több napos megmérettetésekre is. Az már egy más kérdés, hogy előfordul, hogy a pályát olyan helyre jelölik ki, ahová talán egy bér öszvér szolgáltatást kéne igénybe venni – az út minősége miatt. Az időjárási körülmények esetenként a szintén józan ész határait feszegetik. Mondjuk úgy, hogy ezek a sportemberek csodálatos, már-már emberfeletti teljesítményeket produkálnak. Legutóbb Dunakömlődön, a Lussonium Trail versenyen találkoztam velük, ahol ugyan a táv rövidebb volt a szokásosnál, de a hőmérséklet és a terepviszonyok miatt, alaposan odakellett tegyék magukat ott is!

Hallgassanak ki bennünket!

Elsőként Vajda Zoltánnal beszélgettünk, aki a kecskemétiek nagy bajnoka.

Most pedig Prantner Gáborral folytatom, akire talán a paksiak a legbüszkébbek.