Öljük meg, mielőtt még kikelne?!

Kőszegi Dániel, a Magyar Szúnyogirtók Országos Szövetségének elnöke röviden azt is elmondta, hogyan is keveredett a szúnyogokkal folytatott harcba. Dunaföldváron, a Duna-parton üzemeltettek családi vállalkozásként egy éttermet, és hamar rájöttek, forgalmukra is nagy hatással vannak a vérszívók. Vásároltak egy melegködös berendezést, amiről hamar kiderült, megfelelő végzettség nélkül nem üzemeltethető. Így lett egészségügyi gázmester, és így kezdett el komolyabban foglalkozni a szúnyoggyérítéssel. Nem kellett túl sok idő számára, hogy rájöjjön, a kémiai módszer hatékonysága nem a legideálisabb, ráadásul komoly károkat is tud okozni. Ma már ő a leghangosabb pártolója a biológiai módszernek.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni a fogalmakat. A kémiai irtás jellemzően úgy néz ki, amit itthon is jól ismerünk: repülőgépről a levegőbe permeteznek rovarirtó vegyszert. Több uniós országban már betiltották a légi permetezéssel végzett kémiai rovarirtást, a kifejlett szúnyogegyedek légi kémiai módszerrel történő gyérítése pedig csak közegészségügyileg jelentős események során engedélyezett. Alacsonyabb ára és egyszerűbb alkalmazhatósága miatt napjainkban elsősorban idegmérgekkel irtják a kifejlett szúnyogokat. A dolog kulcsa, hogy a hatóanyagot köd finomságúra porlasztott hordozóanyag segítségével lehessen kijuttatni. A légi permetezéssel kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve szinte kizárólag a repülő szúnyogokra hat, mert csak így tud érintkezni a rovar testével, ahonnan a légzőrendszeren át jut a testbe. A módszer a nem repülő, a levelek fonákán rejtőzködő szúnyogokra hatástalan, éppen ezért a kémiai szórást csak este vagy hajnalban lehet végezni, amikor a szúnyogok aktívak. 

Légi permetezés esetén szórófejekkel érik el a vízben oldott hatóanyag porlasztását, a talajról viszont melegködöt képeznek. Ebben az esetben a rovarölő szer hordozóanyaga a közelmúltig a magában is súlyosan környezetszennyező, az emberben többek között bőrrákot okozó nyers gázolaj volt, amiből hektáronként 10 liternyi (!) jutott a környezetbe. A gázolaj helyett napjainkban a nem mérgező, paraffinbázisú fehérolaj használatos, illetve már vannak vízzel hígított megoldások is, de ezeknek más a hátulütője. A vízszintes irányban mozgó mérgező köd akár 40 percig is a területen lebeghet és teljesen átöblíti a térséget, így a növényzetben megbúvó, tehát az éppen nem repülő rovarokra is hat. A levelek fonákán is ható melegködös gyérítés kapcsán egy MTA vizsgálat kimutatta, hogy az elhullott rovarok között a célcsoportot jelentő szúnyogok aránya 0,1 százalék (azaz minden ezredik rovar) volt csak. Az ezredfordulót követő második évtized utolsó éveiben használt szer esetében ez az arány száz elpusztult rovarból kettő szúnyog, a többi egyéb rovar. Tehát a mérgek a méheket és más beporzó rovarokat, sőt vízbe kerülve a halakat, békákat is elpusztíthatják.

A biológiai gyérítéssel egy baktériummal fertőzik meg a szúnyoglárvákat, és a baktériumok által termelt toxinokkal pusztítják el a szúnyoglárvákat szelektíven. A baktérium a lárva bélrendszerében hat: elpusztul tőle, mielőtt még kifejlett szúnyogként kirepülhetne. Ez a módszer a többi vízi élőlényre nincs hatással, és értelemszerűen a szárazföldi rovarokat sem befolyásolja, mivel a hatóanyagot a vízbe juttatják. A módszer nem új keletű, Németországban például már a 70-es évek óta alkalmazzák. Az eljárás alapját az képezi, hogy a magyar származású Yoel Margalith még 1977-ben kimutatta, hogy a Bacillus thuringiensis israelensis (Bti) néhány proteinje pusztító hatású a csípőszúnyogok többségének lárváival szemben.  A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással. Lényegesen hatékonyabb, hiszen még az előtt megöli a szúnyogot, mielőtt az kikelne, és csípni kezdene. Viszont nagyon fontos a jó időzítés, hogy akkor kerüljön ki a granulátum, abban a pár napban, amikor éppen kikelnek, és arra a pontos helyre, ahol kikelnek. Így aztán ezekkel már nem kell a következő másfél hónapban hadakozni. A biológiai védekezés drágább, mint a kémiai, mégpedig azért, mert alkalmazása előtt fel kell mérni a kezelendő terület pangó vizű szúnyogbölcsőit, az ezekben fejlődő szúnyogfajokat és a lárvák fejlettségi állapotát, majd ezen adatok birtokában lehet elrendelni a baktériumos irtást. Ehhez pedig összefogásra, országosan kiépített, egységes elveket és szakmai gyakorlatot követő hatósági hálózatra van szükség.

Apropó, pangó vizek! Gondoljunk csak bele, hogy ilyenek nem csak az árterületeken találhatók, hanem annál közelebb is lakóhelyünkhöz, sokszor éppen magunk alakítjuk ki óvatlanul a szúnyogbölcsőt, hiszen a legtöbb családi házas övezetben van esővízgyűjtő hordó, kerti tó, kint felejtett kaspó, talicska a hátsó kertben, használt gumiabroncs, nem használt locsolókanna, de a társasházas övezetben is gyakori az erkélyen a tartalék felmosóvödör és hasonlók, és valószínűleg arra sem gondolunk, hogy a temetői vázák is remek helyek lehetnek a szúnyoglárváknak. Éppen ezért Kőszegi Dániel nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a lakosságot felvilágosítsa ezekről, no meg a megelőzési lehetőségekről.