Vaszjunyin szép és nehéz pillanatai Dunaújvárosból

Anyukája Szibériában, Oroszország harmadik legnépesebb városában, Novoszibirszkben született, édesapja, a nem messze fekvő, kétszázezres Prokopjevszk nevű településen, gyermekük, Artyom Kijevben látta meg a napvilágot. Ugyanis a szovjet válogatott bő keretében is számításba vett édesapa, Oleg Vaszjunyin a Szokol Kijevet erősítette a nyolcvanas évek derekán, majd Jászberénybe, három évvel később pedig Fehérvárra szerződött, élsportolói pályafutását itt fejezte be, letelepedett Fejér vármegye székhelyén.

Fia – az akkoriban szovjet nagyvárosban - Kijevben született, 1984. január 26-án, gyerekként érkezett a koronázóvárosba, tinédzserként, 16 évesen lépett először jégre az Alba Volán felnőtt csapatában, később több együttesnél megfordult, sikeres éveket töltött Dunaújvárosban is. Edzősködni ia Raktár utcában kezdett, az Ifjabb Ocskay Gábor Akadémia U8-as csapatánál. Az elmúlt négy évet az U21-es gárdájánál töltötte, mérlege két ezüst, valamint két aranyérem. A DEAC hatalmas ugrást jelent karrierjében, ugyanis az Erste Ligában ismét az élvonalba készülő egylet a 39 éves trénerre bízta a szakmai munka irányítását.

Gyerekként egy szót sem tudott magyarul, Fehérvárról naponta járt Budapestre orosz iskolába

- Kijevben kezdtem a hokit, de Jászerényben voltam először jégen, amikor aput meglátogattuk anyuval, ugyanis az első időszakban nem élt együtt a család a Jászságban. Én anyukámmal Kijevben maradtam, de amikor lehetőség volt rá, jöttünk Magyarországra. Kijevben több klub foglalkozott utánpótlással, első meccsemet ott játszottam gyerekként, idősebbek között karistoltam a jeget. 

Nem rendeztek U8-as tornákat, hanem edzőmeccseket vívtunk. Csatárként jutottam szóhoz, az alapokat ott tanították meg, lőni, korizni. Tíz évesen kerültem véglegesen Fehérvárra, 1994-től lettem a Volán igazolt sportolója, az első két év nem volt egyszerű. Magyarul nem beszéltem, minden nap Budapestre utaztam, orosz iskolába jártam, mert ilyen suli Fejérben nem volt. A konzulátus által működtetett intézmény volt, ahova együtt jártam apukám kijevi, jászberényi és fehérvári csapattársa – a Volán akkori vezetőedzője -, Borisz Puskarjov fiával. Minden reggel negyed 6-kor keltem, negyed 7-kor indult a busz a Piac térről, Deák tér, sárga metró, Hősök tere, 20-as, vagy 30-as busz, egy, vagy két megálló, a suli a Vidámparknál, a fából készült hullámvasút tőszomszédságában. Hetente egyszer értem el a délután 2-kor induló buszt Fehérvárra, feltéve, ha a kicsengetésnél azonnal elengedtek, pont jött a metró, akkor éppen beestem az edzésre Fehérváron. Amikor tudtam, jöttem, emiatt hobbiszerűen ment a hoki, a tanulást is igyekeztem nem elhanyagolni, Két évet jártam az orosz iskolába, ez az ingázás nem volt tartható, Fehérváron folytattam a Vízivárosban, addigra megtanultam magyarul, mert amikor gyerekként ide kerültem, nem tudtam egyetlen szót sem. Tehát érdekesek voltak ezek az évek, Kijevben az első három osztályt jártam ki, az orosz volt az anyanyelv, ukrán idegen nyelvként tanították, heti kétszer oktattak angolt is. Én orosz vagyok, Szibériából származik a család, Novoszibirszkből és Prokopjevszkből, apu utóbbi helyen kezdte a hokit, majd szerződött előbbi városba, onnan igazolt Kijevbe, ahol 1981-től 89-ig szerepelt. Az edzője a FEHA19 jelenlegi trénerének, Anatolij Bogdanovnak az édesapja volt, nagyon jó csapattal rendelkeztek, bronzérme szereztek a szovjet, elképesztően erős bajnokságban. Ez volt minden idők legjobb kijevi szereplése.

Artyom a Volánban 16 évesen mutatkozott be bajnokin, a szlovák Jan Jasko dirigálta a szakmai munkát. - Pár nappal a 17. szülinapom előtt történt, akkoriban sem volt könnyű bekerülni a felnőtt csapatba, ráadásul külföldinek számítottam, ukrán útlevéllel. Döntően szlovák és orosz légiósai voltak a klubnak, de akadt cseh játékos is, őket kellett volna kiszorítanom. A több játéklehetőség reményében a Fradiba kerültem a szintén volános, velem egykorú Feil Arnolddal és Fekete Szabolccsal, Két évvel később kaptam meg a magyar állampolgárságot, közben rutinosabb, érettebb lettem az U20-as vb-n már játszhattam a válogatottban, ez volt az első és utolsó, korosztályos szereplésem. Tornákra korábban is elvittek, a hazai szövetségben is számítottak arra, hogy előbb-utóbb lesz magyar útlevelem.

Dunaújvárosban játszva lett először  felnőtt válogatott, Stephan Lundh volt a legjobb szakvezető, akivel valaha dolgozott

Azt mondja, a Fradi töltött szezon kimondottan jól sikerült, fiatal soruk sok szerepet kapott a szezonban, a bajnokságot.

- A három fehérvári tinit együtt tartották, hátul Hegyi Zoltán, Horváth Csabával bekkelt. Dunaújvárosba kerültem, a szlovák Dusan Kapusta volt a tréner, szintén egy évet töltöttem ott, acélvárosiként szerepeltem először felnőtt válogatott tornán, ami meghatározó élményt jelentett. Erdősi és Orsó, valamint Szilassy és Borbás társaságában is sokat voltam jégen. Visszatértem Fehérvárra, 2004-től 2011-ig az anyaegyesületemben hokiztam. Hét év, négy az EBEL-ben. Aztán két esztendő megint Dunaújvárosban Stephan Lundhnál, a fehérvári akadémia jelenlegi, svéd mentoredzőjénél. Tanultam másoktól is, de ő volt egyértelműen a legjobb szakvezető, akivel valaha dolgoztam. De természetesen nem csak miatta emlékszem szívesen az újvárosi évekre. Persze, akadtak nehéz pillanatok is.

Debrecenbe kéne menni - három szezon, három súlyos sérülés, 33 évesen akasztotta szögre a korcsolyát

Aztán Debrecenbe szerződött, a klub megkezdte a szereplését az élvonalban, 2014 nyarán, Berta Ákossal játszott csatárként a Fradiban, együtt kerültek a Hajdúságba.

- Ladányi Balázs is akkor érkezett, valamint több, hozzá hasonlóan rutinos játékos. Három szezont töltöttem ott, három, súlyos sérüléssel. Egy is sok lett volna, de hármat szenvedtem el, előbb a csuklóm sérült meg súlyosan, aztán gerincsérv, a műtét határán voltam, de úgy döntöttem, mégsem vállalom az operációt, majd a másik porc is elszakadt a térdemben, egy ütközés nyomán. A felépülés jól sikerül, mivel volt ebben tapasztalatom a térdemmel, a gerincsérvem is meggyógyult, Jó volt a csapat, kétszer a 4, egyszer 5. helyen végeztünk, úgy nézett ki, erős keretünk, bajnokesélyes együttes lesz a következő idényben is az Erste Ligában. Azonban a pénz elfogyott, a klub hitelen megszűnt, 33 évesen búcsúztam a hokitól. Előzőleg két évet aláírtam a DEAC-hoz, ami természetesen nem lépett érvénybe. 

 Megtanultam együtt élni a fájdalmakkal, mert volt miért küzdeni, de a hajdúsági klub megszűnése után már nem láttam értelmét a folytatásnak. Olyan gárda nem keresett, amely dobogóért harcolt volna. Az Erste Ligából két csapat invitált, de egyik sem olyan, ami megérte volna a szenvedést.

Az U8-as csapattól az U21-es bajnoki címig

Edzősködni kezdett a fehérvári akadémián, az U8-as csapatnál, Csibi József volt a vezetőedző, fél évet dolgozott a kicsikkel.

- Az U14-es csapatnál szezon közben változás történt, Kóger István komoly lehetőséget kapott, a fővárosba került szakmai vezetőnek, az ő csapatát vettem át, bajnokok lettünk. Aztán újabb ugrás következett, Fekti István, az akadémia igazgatója és idősb Ocskay Gábor megbízott az U21-es csapat irányításával, Négy éven át irányítottam az együttest. Az első, 2019-20-as szezonban a koronavírus miatt hirtelen, márciusban megállt a bajnokság, az alapszakasz megnyerésével aranyérmesek lettünk, megkaptuk a medálokat. A következő két évben a döntő utolsó meccsén, kaptunk ki a miskolciaktól, Abban az évben három nyert meccsig ment a széria. Elfogytunk a végére, a párharcban 3-1-re vezettünk, végül 4-3-ra kikaptunk. Tavaly már hétmeccses volt az aranycsata, a MAC ellen maradtunk alul, hetedik meccsen, hosszabbításban. Óriási csalódás volt mindegyik, természetesen mindegyik alkalommal győzelemre készültünk a srácokkal.

Aztán jött az idei bravúr, az akadémia egyetlen aranyérme nemrég zárult, 2022-23-as szezonban.

-Nagy öröm, hogy két ezüst után ezúttal végre összejött. Három éve is mi lettünk az aranyérmesek, de akkor nem volt rájátszás, az alapszakasz nyertesét hirdették győztesnek. Ezúttal a rájátszásban a Dunaújvárost vertük két meccsen, simán, később a MAC-ot 4-0-ra, majd következett a döntő, 4-2-es összesítéssel zártunk a Miskolc ellen. Az utolsó összecsapáson 3-2-re győztünk itthon, remek hangulatú derbin. Pedig kétszer vezetett az ellenfél, aztán átvettük az irányítást, nekik a második harmadban négy lövésük volt, az utolsóban egy. tehát nagy fölényben voltunk, a vége előtt nyolc perccel lőttük a győztes gólt. megérdemeltük a sikert, hiszen több mint a duplája, nekünk, 53 lövésünk volt, nekik 22. A párharc szinte minden meccsén domináltunk. Hatalmas volt az öröm a srácok körében. Én is voltam játékosként ebben a korosztályban aranyérmes, mi voltunk az első ifibajnokok Fehérváron. Felnőttként összesen tízszeres bajnok vagyok, azonban amiben tényleges szerepet vállaltam, az mindössze hét. Ugyanis az elején akadtak idények, amikor egyszer léptem jégre, bár én is kaptam medált, sokat nem tettem hozzá. Ez a siker azért volt fontos, mert akadt olyan játékosom, aki három éve hajszolta az első helyet. Nem volt egyszerű szezon, sokan feljátszottak az Erste Ligában induló felnőtt csapatba, továbbá volt négy-öt játékos, aki egy korosztállyal lejjebb, az U18-ban is pályára lépett.

Lehetőséget kapott az Erste Ligában, ahol kevés magyar edző van 

Aztán megjött a Debrecen ajánlata. Amire igent mondott, a DEAC-nál folytatja.

- Jött ez a lehetőség, amit végül elfogadtam. Ha a FEHA19-nél a vezetők igényt tartanak a munkámra, szívesen maradtam volna, azonban a debreceni ajánlatra nem mondhattam nemet. Az Erste Ligában, a miniplayoff-ban a FEHA söpréssel búcsúztatta a Debrecent, ráadásul úgy, hogy az alapszakaszt a 7. helyen záró hajdúságiak választották ellenfélnek a 10. helyen végző Titánokat. Akik aztán 3-0-as eredménnyel továbbléptek, a BJA elleni negyeddöntőbe.

Vaszjunyin pontosan tudja, nem lesz könnyű dolga, lévén egy éve a Debrecen hatalmas meglepetésre, a Raktár utcában megnyerte a Magyar Kupát a Hydro Fehérvár ellen, 3-2-es, bravúros győzelemmel. Négy évvel korábban is nyertek Magyar Kupát, szintén a fehérváriak legyőzésével, ami az akkori vezetőedző, Antti Karhula vezetőedző állásába került a Volánnál, pedig előzőleg szerződést hosszabbítottak vele. Tehát Debrecenben a korábbi sikerek miatt az elvárások nagyok, a gárda az alapszakaszban megfelelően teljesített, azonban a pre playoff-ban fehérváriak ellen elmaradt a várakozástól.

- Amikor elkezdtem hokizni, a magyar válogatottság volt a legnagyobb motivációm, 80-szor szerepeltem címeres mezben. Három vb-n játszottam, 2007-ben Ljubljanában, nem jutottunk fel a legjobbak közém, egy évvel később, Sapporóban tagja voltam a győztes együttesnek, 2009-ben, Svájcban jégre léptem az A-csoportos világbajnokságon, a harmadik sor centereként. Azon még nem meditáltam, edzőként meddig szeretnék eljutni, hirtelen cseppentem bele. Igazából az U21-es csapat irányítása során jött meg az érzés, főleg úgy, hogy a farmcsapatot fiatalok alkotják, sokan kerültek fel rajtunk keresztül az EBEL-es, illetve immár ICEHL-en szereplő együttesbe. A tavalyi idényben két bajnokin a kispadnál is dolgoztam az Erste Ligában érdekelt gárdánál, amikor Bogdanov vezetőedző koronavírusos lett, Arany Máté vezette a fiúkat, a segítőjeként tevékenykedtem. Most, a DEAC kapcsán nincs értelme nagy dolgokat említeni, látni kell, miként alakul a keret. A fehérváriakkal június végén jár le a szerződésem, akkor lehet érdemben beszélni a  debreceni munkáról. Komoly lehetőséghez jutottam, az Erste Ligában kevés csapatot vezet magyar edző, a MAC-nél Kangyal Balázs, a Fradiban Fodor Szabolcs, Gyergyóban Szilassy Zoltán a tréner, tehát nem könnyű bekerülni ebbe a körbe.

Orosz apa és anya gyermekeként orosz családból származik, de Ukrajnában élt tíz éves koráig

Vaszjunyinnak két gyermeke van, a fia, Kirill 11 éves lesz, lánya, Alina pedig 13 esztendős.

- Kirill az Ifjabb Ocskay Gábor Jégkorong Akadémián korongozik, az U12-ben, a lányom nem sportol. A párom immár évek óta Bordás Beatrix, a dunaújvárosi, ifjúsági Európa-bajnok úszó, aki 50 méter pillangón magyar csúcstartó, sprinterként szerepel a nemzetközi élvonalban. 

Mivel Artyom orosz családban, Kijevben született, a szomszédban zajló háború a beszélgetés során megkerülhetetlen.

A gondolatok cikáznak a fejemben, ugyanis orosz apa és anya gyermekeként orosz családból származom, de Ukrajnában nőttem fel, ott éltem tíz éves koromig. Nyilván a sport egy háború esetén másodlagos. Azonban a politika befolyásolja a sportot is, erre tipikus példa az, hogy a szlovákok nem hívnak meg a májusi, A-csoportos jégkorong vb-re készülő csapatukba kilenc, olyan játékost, akik az orosz bázisú bajnokságban, a KHL-ben szerepelnek. Nyilván a legjobb szlovák hokisokról beszélünk. Nem is beszélve az orosz és fehérorosz sportolókról, akik a háború kitörése óta nem vehetnek részt világversenyeken. Akadnak rokonaim Oroszországban és Ukrajnában, figyelem a híreket, nyilván aggódom az ott élőkért. Remélem, minél gyorsabban befejeződnek a harcok, minden visszatér a normális kerékvágásba.