Fedett munkacsarnoknak épült ötvenéves tornacsarnok

Pannika néniről annyit tudtam, hogy a lánya sportol és nagyon ügyes. Középső csoportba jártam, amikor a nyár elején a szüleim elvittek egy gyerekfejjel hatalmasnak látszó terembe, ahol sok-sok lány és fiú – köztük a Pannika néni kislánya – futkosott, ugrált, repkedett és csinált különféle csodaszámba menő mozdulatokat. Öt esztendősen még nem fogtam fel, hogy városunk történetének egyik meghatározó sportlétesítményének, a tornacsarnoknak a megnyitó ünnepségén vehettem részt. Azóta ötven esztendő telt el, és hála a kiváló edzők munkájának sok-sok nagyszerű tornászt adott a létesítmény városunknak és országunknak egyaránt.

Dunaújváros sportéletében meghatározó esztendő volt 1973, az akkor huszonöt éves városban rendezték meg a IX. Nyári Úttörő Olimpiát. A Dunaújvárosi Hírlap 1972. december 15-i száma rövid tudósításban számolt be a csarnok építéséről „Ilyen lesz kívülről a fedett munkacsarnok” címmel, melyből az olvasok megtudhatták, hogy:

„A központi sporttelepen már áll a fedett munkacsarnok vasváza. Jelenleg végzik a koszorúbetonozási munkálatokat és folynak az előkészületek az alapbetonozáshoz. A jövő héten minden valószínűség szerint megkezdik a tetőszerkezet elemeinek felszerelését. Képünk a tatai munkacsarnokot ábrázolja. Elkészülte után ilyen lesz a kívülről a D. Kohász fedett munkacsarnoka is. Magát a fotót a DKSE Módszertani Bizottsága bocsátotta lapunk rendelkezésére.” Hat hónappal később, 1973. június 26-án a város, a megye és Dunai Vasmű párt- és állami vezetőinek jelenlétében adták át megnyitó ünnepség keretében a több mint egymillió forint társadalmi munkával és a vasmű támogatásával elkészült új sportcsarnokot. A megnyitó ünnepségről címlapján tudósított a Dunaújvárosi Hírlap 1973. június 29-i száma. Az korabeli tudósítás szerint: Borovszky Ambrus a Dunai Vasmű vezérigazgatója emlékeztetett arra, hogy 1972. május 2-a, az első kapavágás óta nagyon rövid idő telt el, s hogy a csarnok ilyen rövid idő alatt felépülhessen, ahhoz sok segítségre, jóindulatra volt szükség. Kiemelte az Országos Magyar Testnevelési Sportszövetség Országos Tanácsának jelentős hozzájárulását, és emlékeztetett arra, hogy a dunaújvárosi dolgozók, szocialista brigádtagok több mint egymillió forint értékű munkát végeztek társadalmi munkában. Elmondta többek között:

„Menet közben jó néhányszor megnéztem a munkacsarnok építését. Sokan dolgoztak itt. Nehéz lenne akár csak a neveiket is felsorolni, s ennek a munkának meg lett az eredménye. Ezért ünnepelhetjük ma ilyen büszkén a csarnok avatóját. Úgy érzem, sokan vagyunk, akik e város lokálpatriótáinak mondhatjuk magunkat, akik szeretik ezt a várost. Most szebb körülményeket, jobb lehetőségeket sikerült biztosítani városunk reprezentáns sportegyesületének és sportolóinak.”

Borovszky Ambrus ezután jelképesen átadta a rendeltetésének a sportcsarnokot.

Az úttörő olimpia tornaversenyein számos haza siker született. Az I. korcsoportos lányok egyéni összetett versenyét Óvári Éva nyerte Tóth Margit és Lővei Mária előtt. Az I. korcsoportos fiúk egyéni összetett bajnoki címét a dunaújvárosi Erdélyi Péter nyerte megelőzve Csáky Józsefet (KSI) és Kramanics Györgyöt (KSI).

A hatalmas társadalmi összefogással sikeresen megrendezett úttörő olimpia évtizedekre meghatározta Dunaújváros sportéletét, és a torna városunk egyik legmeghatározóbb sportága, mondhatni védjegye lett.

Egy esztendővel az versenyek után általános iskolába készülő nagycsoportos óvodásként előkészítő tornára jártam a Vasvári Pál Általános Iskola kistornatermébe. A foglalkozásokat Nyulasi Sándor és Pap Zoltán edzők tartották heti egy-két alkalommal, hogy kiválaszthassák a jövő szertornászait. Testi adottságaimnál fogva nem kerültem be a tornászok közé, de dunaújvárosiként mindig nagy tisztelettel és tekintettem és tekintek a gyűrűk, lovak, korlátok és gerendák egykori és mai akrobatáira.