In memoriam dr. Fehér András

Fájó szívvel tudatjuk, hogy életének 79. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt tagtársunk, kollégánk, barátunk, dr. Fehér András. 

1944-ben született a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kunhegyesen. Édesapja motor- és gépszerelő, édesanyja varrónő volt. András későbbi életszakaszaiban is megfigyelhető manuális kreativitás egy része feltehetően a családi házból származott. Általános iskoláit helyben végezte, majd a dunaújvárosi Kerpely Antal Kohó- és Gépipari Technikumba iratkozott be, ahol öntésztechnikusi képesítést szerzett. Innen egyenes út vezetett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára, ahol 1967-ben okleveles kohómérnöki oklevelet szerzett alakítástechnológusi ágazaton. Végzés után az élet visszahozta az akkor már Felsőfokú Kohóipari Technikumként működő egykori alma materbe, amely hamarosan NME Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar néven működött tovább. András az újonnan alapított alakítástechnológiai tanszéken dolgozott kezdetben gyakornokként, majd tanársegédi, adjunktusi és docensi beosztásokban. Munkásságából 26 év évet töltött a Dunaújvárosi Főiskolán, ahol 20 éven keresztül az anyagszerkezettan, a fémtan, az anyagvizsgálat és a hőkezelés tárgyakat oktatta a kohász- és gépészhallgatóknak. Ebben az időszakban – a főiskolával párhuzamosan – szerzett magának szakmai és tudományos elismertséget. Az iparvállalatoktól sok, érdekes kutatómunkára kapott megbízást. Ennek teljesítése során ismerték meg a vállalatok, és mélyültek el kapcsolatai az üzemi szakemberekkel. A szerzett tapasztalatokat gyümölcsözően hasznosította az oktatásban. A kihívások megérintették Fehér Andrást is, aki több tudományos illetve érdeklődési körébe tartozó képzésbe is belefogott. Ennek keretében szerzett 1970-ben hőkezelő szakmérnöki oklevelet, illetve lett a Dunaújvárosi Repülőklubban ezüstkoszorús vitorlázó repülő. A Nehézipai Műszaki Egyetemen adományozott műszaki egyetemi doktori oklevelet 1983- ban nyerte el a „Termomechanikai kezelések hatása az Unikor acélok mechanikai tulajdonságaira” című értekezésével. A kor technológiai igényeivel való szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy az elkövetkező években megszerezte a radiográfiai és ultrahangos roncsolásmentes anyagvizsgálói képesítést is. Széles körű szakmai ismeretei, gyakorlata hatékonnyá és vonzóvá tették András oktatási munkáját, így a hallgatók szívesen jártak az óráira. Diákjainak számos üzemlátogatást, kirándulást szervezett. A főiskolán töltött évek és a megszerzett tapasztalatok hatására András egyre nagyobb kihívást érzett magában, hogy egy iparvállalatnál is kipróbálja magát. 1993-ban a főiskolát elhagyva a Dunaferr Qualitest Minőségügyi Kft.-nél vizsgálatfejlesztési osztályvezetői munkakörben helyezkedett el. Alkotói tevékenysége a kibővült lehetőségek hatására újabb lendületet vett. Új munkahelyén az ő elképzelései alapján valósult meg a szabványos ejtősúlyos ütővizsgálat (DWTT) kiépítése, és üzemszerű alkalmazása. Ezt követte egy „szuper” mélyhűtő készülék megalkotása. A ma is üzemben levő berendezésekkel olyan nélkülözhetetlen anyagvizsgálatokat végeznek, amelyek jelentős mértékben támogatták a Dunaferr vállalatcsoport termékpalettájának bővítését. 2008-ban ment nyugdíjba. Felszabaduló idejét azonban nem passzív pihenéssel töltötte, hanem a kohászat és a fémipar történetének megismerésével kezdett foglalkozni. Rácalmási családi háza kertjében egy bucakemencét építve kohósítási kísérleteket végzett azt kutatva, miként sikerülhetett az avar- és honfoglaláskori őseinknek ércekből faszénnel kovácsolható vasat előállítaniuk. András ezzel a tevékenységével a hazai kísérleti archeometallurgiai kutatások reneszánszát indította el. Munkája iránti lelkesedése több fiatalra is átragadt, többen közülük már egyetemi oktatókká lettek. András úgy járt ezzel a kezdeményezésével, mint az egyszeri mester, akit a tanítványai már lehagytak, és járják a maguk útját. Ez a kezdeményezés már nyaranta rendszeresen tartott hagyományőrző, vasbucakészítő táborokká szélesedett, amelyet Somogyfajszon szerveznek, és amely szépen beilleszti az egykori, híres magyar vaskultúra jeles helyeinek sorába. Másik kutatási szakterülete a Szent Korona kutatása lett. A kutatásra kialakított csapat, amelynek különböző foglalkozású tagjai a korona elkészítésének műszaki szempontjait, összeállítási technológiáját, keletkezésének történelmi körülményeit, hitbeli vonatkozásait, és a méretekben rejtett szimbólumait vizsgálják. 1963-tól (60 éven keresztül!) aktív tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.

Emlékét barátai, kollégái és volt hallgatói kegyelettel megőrzik.

OMBKE dunaújvárosi csoportja