Boldog lovas élet a nagykarácsonyi tanyán

Hány éves kora óta lovagol? Hogyan kezdődött a „nagy szerelem”?

– 9 évesen édesapám sugallatára elmentem egy nyári lovastáborba. Mondhatom, hogy szerelem volt első próbára. Minden nyaram szerves része lett ezután, majd hétvégente külön edzésekre jártam. Pár évre rá ismerkedtem meg a tereplovaglással, ami mindmáig a kedvenc tevékenységem lóháton.

Versenyszerűen is űzte a lovaglást, vagy megmaradt szenvedélyként?

– A versenyek mindig kimaradtak az életemből. A családomtól megkaptam volna a támogatást, de az önbizalmam soha nem volt meg hozzá. Jobb szeretek a háttérben maradni. Bezzeg a kislányunk 3 évesen már ügyességi versenyt nyert a kategóriájában. (nevet)

Hogy telnek a hétköznapjai? Milyen az élet a nagykarácsonyi farmon?

– Egy átlagos hétköznapunkon férjem a koránkelő, a reggeli etetés általában az ő reszortja. Én addig a gyerkőc körüli reggeli rutinnal foglalkozom, majd miután elvittem oviba, jöhet a munka. A délelőttök általában takarmánybeszerzéssel, istálló- és karámtakarítással, és a lovakkal kapcsolatos földi munkákkal telnek. Ritkán ugyan, de lopunk magunknak időt kicsit kettesben kilovagolni is. Aztán délután megindulnak a látogatók. Van, aki csak eljön kicsit beszélgetni, megszeretgetni a lovakat, van, aki egy kis pónis élményért látogat hozzánk, és vannak akikkel együtt gyakorolunk, hogy magabiztos hobbilovasokká váljanak. Minden héten legalább egyszer úgy időzítünk, hogy a póninkkal sétálunk el a kislányunkért az óvodába, így lóháton utazhat haza. Mindig nagy élmény mindannyiunknak.

És ha már itt tartunk: Miért Ma No Ka Tanya, a Ma No Ka Tanya?

– Egészen egyszerűen a nevünkből állítottam össze a mozaikszót: Maja a kislányunk, Norbi a férjem és jómagam, Kata.

Teljes cikk: feol.hu