A beceneve Joker, mert neki mindegy, milyen autót újít fel - galériával

Édesapja metallurgus üzemmérnök volt, de nagyapja is kovács volt, nem csoda tehát, hogy a vas számára természetes alapanyag, a hegesztés, kovácsolás már a gyermekkorának is része volt. A szakmája mégsem ez, hanem autóvillamossági műszerész, de a hivatása már nagyon is az, autókat újít fel. A Volkswagen T2-es transporterrel kezdte, egy alsóindexessel. Ezekhez gyártott Westfalia tetőket. Akkoriban készített üvegszálból B32-es hajót is kézzel. Innen már csak egy lépés volt, hogy sablont készítsen a Westfaliához. Persze akadtak kitérők az életében, volt a Hiltonban krupié, bejárta a világot, Amerikában három évet élt, Nem Jerseyben egy darabig a Quimby tagjaival együtt, de Spanyolországban is eltöltött néhány évet. Bár a gimnáziumban bukott francia nyelvből, mégis évekig volt Perkáta község francia testvérvárosában, Saint Maximinben tolmács. Van mire visszaemlékeznie. 

Amin éppen dolgozik, a Steyr-Daimler-Puch 500-ashoz eredeti alkatrész már nem nagyon van, bizonyos elemeket még gyártanak, de úgy szokták összerakni több autóból. Fiat 500-as taposólemezt még gyártanak, de azt is úgy kell beleszabni. Ha van is utángyártott alkatrész, rendszerint pontatlan, át kell alakítani. Az előre nyíló, úgynevezett „öngyilkos” ajtót gyártottak a Fiathoz is, de a küszöb is más. A műhelyben álló Puchban eddig közel ötszáz munkaóra van. Tulajdonképpen késznek mondható, megvan az alvázvédelem, és minden, ami festés előtt szükséges, de most egy kicsit pihen a kasztni. Már eddig is nagyon sokba került, a tulaj egy kis szünetet tart. Nem olcsó mulatság ez a műfaj, csak egy ajtó 690 euróba kerül, de van, hogy megéri, ez az autó is már most 20 ezer eurót ér. De volt olyan, hogy lefényezve ott állt a kasztni, és nem tudták a futóművet belerakni, mert nem pontosan nyolc fokban állt. Ezeket a tanulópénzeket ki kell fizetni. 

Szinte mindig magánszemélyek a megrendelők. Van, amikor négyszer annyi pénzt költenek egy autóra, mint a valós értéke. Például, mert érzelmileg kötődnek hozzá, mondjuk, mert a nagyszülőé volt. Egy W111-es Mercedesen fél évig dolgozott. Nemrégiben egy Ford Tranzit felújítására költött milliókat a gazdája. Nyilvánvaló, nem éri meg, de a vállalkozása annyi pénzt kitermelt, hogy így „hálálta meg” a szolgálatát. Van, hogy hoznak egy Suzuki Swiftet, ami összesen nem ér 140 ezer forintot, de kifizetnek negyedmillió munkadíjat, mert nekik az az autó kell. De megvan az olyan kultikus autók rajongótábora, mint a WV bogár, a Mini, a Fiat 500 vagy a Citroën C4, a kacsa. Ezekhez is ugyanannyiért nyúl, mint bármi máshoz. Mindent meg lehet javítani, a kérdés csak az, érdemes-e. Amihez nincs utángyártott elem, azt is meg tudja oldani, de már nem éri meg. Azt mondja, ha magának csinálná, 20 milliós eladási érték alatt nem állna neki. Egy Mercedes Coupe két belső doblemeze kerül egymillió-négyszázezer forintba, és az egész autót nem lehet 20 milliónál többért eladni. 

Az udvaron álló Citroënek már más kategóriába tartoznak, azokat a megrendelő üzleti céllal hozatja rendbe. Érdekesen indult ez a dolog is. Az egykori Sörmű teraszán kortyolták társaságban az üdítő nedűt, amikor meglátták az autószerviz udvarán az ikonikus Citroën HY furgont a legutolsó szériából, elég jó állapotban, amit rövid időn belül el is hoztak Németh Norbert barátjával. Ezek eléggé jól variálható konstrukciók, ugyanis a gyár annak idején készített egy alapot, és kis manufaktúrák gyártottak hozzá akár hosszabbítást, duplakereket, mindenféle felépítményt a különböző felhasználási célokra. Ez az autó került ki később Kulcsra a pizzéria mellé, és fagyizót üzemeltettek benne a közelmúltig, onnan pedig Prágába került. Később felújított egy Benelux kivitelűt is egy dunaújvárosi vállalkozónak. 

A szakember szerint ezeket nem olyan „nagy ügy” felújítani, mert „egyszerű, mint a szekér”. A burkolat ómega profilú lemezből készül, ami drága, és nem is nagyon lehet kapni, de Porst műhelyében megoldotta saját présgépén a gyártást, és nemcsak ezeket a profilokat tudja önmagának legyártani, hanem akár padlólemezeket vagy más mintázatú lemezeket is. Például a Wartburg Trans platólemezét is ő készítette, ami még maradt az országban. Most már Lengyelországban is van konkurencia, akik kisipari módszerekkel készítik el a volt NDK-s gép alkatrészét. Citroën HY-ok esetében ez a veszély már nem fenyegeti, mert holland barátai megvették a gyárból az összes présgépet, amiken ezek készültek 1947-től 1981-ig, erre álltak rá. Nem csoda, hiszen komoly piaca van. Talán nem meglepő, hogy a franciák veszik elsősorban, de Amerikától Izraelig mindenhol kelendő a Fantomas filmből is jól ismert forma. Repertoárján már megszámlálhatatlan veterán szerepel, olyanok, mint a Bentley, Rolls Royce, Ferrari, Jaguar E-Type, Porsche és rengeteg Mercedes, köztük a sirályszárnyas W 194. 

Porst László általában egyedül dolgozik, csak néha van segítsége. Annyira speciális ez a munka, hogy aki ezt tudja, az már magának dolgozik. Saját veterán autója sincs, egy öreg Audit hajt és motorozik. Mondjuk, annak megadja a módját, gyermekkori álma, hogy egy Honda Goldwing nyergébe ül, amit persze egy kicsit már átalakított magának. Ebből a típusból nem is egy áll a garázsban. Ennyi idő után is még szereti ezt a munkát, de most már kikötötte magának, hogy vasárnap nem dolgozik.