Hazánk első olimpiai bajnoka: Hajós Alfréd, a magyar delfin

Az érmeket az április 16-i záróünnepségen maga a görög király adta át a győzteseknek. Az ezt követő ceremónián I. György király németül kérdezte meg Hajóstól: „Hol tanult meg ilyen jól úszni?” A magyar olimpiai bajnok erre így válaszolt: „A vízben, felség.” 

Akkor még nem övezte dics­fény az olimpiára készülő sportolókat, Hajósnak például az olimpiai indulás miatt négy hétre el kellett kéredzkednie a Műegyetemtől. Tanára, Ilosvay Lajos szigorúan csak annyit mondott: „Az ivás, a kártya, a tánc és a sport nem vezethet jóra! Most pedig elmehet.” 

Már négyévesen úszott 

Hajós Alfréd szegény, fővárosi zsidó családból származott, eredetileg Guttmann Arnold néven 1878. február 1-jén Budapesten látta meg a napvilágot. Édesapja Guttmann Jakab csehországi származású zsákhordó, édesanyja pedig Löwy Rozália volt. Apja már négyéves korában megtanította úszni egy, a Dunán kialakított uszodában. Négy testvére mindegyike úszott, Hajós Henrik az 1906-os, nem hivatalos olimpián váltóban szerzett aranyérmet. A sors iróniája, hogy apjuk, Hajós Alfréd a Dunába fulladva lelte halálát, így a gyermek 13 éves korában árva lett. A Markó utcai főreáliskolába járt, visszaemlékezésében elmondta, hogy félénk gyerek volt, nem szerette a testnevelésórákat. Egy alkalommal, amikor sikertelenül próbált felmászni a mászórúdra, tanára leszidta, ezért titokban gyakorolt a tornateremben. Az eredmény nem maradt el, pár hét múlva már elsőként ért fel a rúd tetejére. Ezután a testnevelés lett a kedvenc szórakozása. Úszóként első versenye a Duna uszoda 1892-es házi viadala volt, ahol junior győztesként diadalmaskodott. 

Általános és középiskolai tanulmányai után a Műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Több jeles építésszel dolgozott együtt, majd 1907-ben önálló irodát nyitott. Első említése a sajtóban Hajós Nándor (Guttmann Alfréd) formában történik. 1905-ig egyaránt szerepelt Hajós, Guttmann, illetve Hajós-Guttman és Guttmann-Hajós elnevezéssel, de még abban az évben hivatalosan is felvette a Hajós nevet. 1908. április 30-án Terézvárosban feleségül vette Blockner Vilmát, Blockner Izidor és Eisler Regina leányát, a házassági anyakönyvében Hajós Arnoldként szerepel, az Alfréd keresztnevet ugyanis csak halála előtt egy évvel, 1954-ben vette fel hivatalosan. Ennek ellenére már a kezdetektől változó vezetéknévvel ugyan, mindenhol Alfrédként vagy Nándorként szerepelt. A terveit is Hajós Alfréd néven írta alá. Érdekes viszont, hogy a diplomáját Guttmann Alfréd névre állították ki 1899-ben. 

Álmok egy olimpiáról 

Európában a XIX. század 70-es éveiben kezdett elterjedni a versenyszerű sportolás, így egyre gyakrabban rendeztek nemzetközi versenyeket. A politika viszont árnyékot vetett a sportra is, ugyanis a francia–német szembenállás tükröződött a különböző versenyek terén is. Ezt kívánta megváltoztatni Pi­erre de Coubertin francia pedagógus, történész, sportvezető a sporton keresztül. 1889-ben vetette fel először a négyévenként megrendezett ókori olimpiák felújításának gondolatát, majd öt év múlva döntés született az olimpiai játékok modern formában történő felújításáról. Ezt tekinthetjük a Nemzetközi Olimpia Bizottság megalakulásának, amelynek Kemény Ferenc személyében magyar tagja is volt. Elhatározták, hogy az első olimpiát 1896-ban Athénban, a másodikat 1900-ban Párizsban rendezzék meg, a későbbiekben pedig mindig más-más ország lesz a házigazda. Meghatározták a kötelező sportágakat is, amelyek a következők voltak: atlétika, torna, küzdő-, vízi és lovas sportok. Az olimpia megrendezésének ötletétől nemcsak Hajós jött lázba, de az akkori magyar kormány is úgy döntött, hogy Magyarország vegyen részt az első újkori olimpián, Athénban, ezért a Kultuszminisztériumon keresztül 1000 Ft-ot szavazott meg az olimpiai részvételre. Úgy döntöttek, hogy az említett 1000 Ft-ot a versenyzők küldésére kell fordítani, és csak azokat nevezik, akiknek az eredményei elérik a nemzetközi színvonalat. A kiküldetésekről március közepén próbaversenyek keretében döntöttek. Kemény Ferenc újsághirdetésben tett közzé felhívást, hogy aki indulni kíván az olimpián, az nála jelentkezzen. Természetesen Hajós is jelentkezett, hiszen az úszóversenyek rövid számait rendre megnyerte, így az 1895-ös nem hivatalos bécsi Európa-bajnokságot is. A hosszabb távokon azonban általában Deutsch Gyula diadalmaskodott, ezért olimpiai válogatóversenyt rendeztek 1896 márciusában, mégpedig a Rudas fürdő 23 méteres medencéjében, ahol versenyezni csak 17 méterig lehetett, mert onnantól túl sekély volt a víz. Mivel ott is Hajós Alfréd lett a győztes, ő indulhatott az olimpia úszóversenyein. 

Coubertin terve 

A görögök anyagi okokból halogatták, hogy komolyabb lépéseket tegyenek az olimpiarendezés érdekében, ezért Pierre de Coubertin az olimpiai játékok Budapesten történő megrendezésének esélyeit is latolgatta. Megkérte Kemény Ferencet, hogy írjon hivatalos levelet az illetékeseknek, aminek Kemény eleget is tett: a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszternek, Eötvös Lorándnak megírta, hogy az athéni politikai helyzet miatt úgy véli, az első olimpia helyszíne hazánk székesfővárosa lehetne, mindezt annak tudatában, hogy Magyarország 1896-ban rendezi fennállásának ezeréves ünnepségét. A minisztérium elutasította a kérést azzal, hogy az olimpiai mozgalom túlságosan új, ezért kockázatos a játékok megrendezése, illetve vannak a magyar fővárostól nagyobb és gazdagabb országok, inkább azoknak érdemes rendezniük a játékokat. Mint az később kiderült, ezt Coubertin sem bánta, elsődleges célja ugyanis az volt, hogy Budapest megemlítésével jobb belátásra tudja bírni a görögöket. Terve sikerrel járt, ugyanis Görögországban közben elindult egy nagy mozgalom az olimpiarendezés érdekében, így közadakozásokból megindulhattak az építkezések. 

Végül elérkezett az indulás napja, a magyar sajtó nem volt elragadtatva az athéni olimpiára kiutazó hazai küldöttségtől, már előre azt hangoztatták, hogy a magyar versenyzők csúnyán le fognak szerepelni. Hajós Alfréd március 29-én szállt fel a vonatra, és erősen eltökélte, hogy sikeres versenyzőként fog visszatérni Budapestre. Igaza lett! 

18 évesen a csúcson 

Az olimpiát 9 sportág összesen 43 versenyszámában 14 ország 241 férfi versenyzőjének részvételével rendezték meg, Magyarországot 6 sportág 15 versenyszámában 7 versenyző – köztük Hajós Alfréd is – képviselte. 1896. április 11-én került sor az olimpiai úszóversenyekre, amiket a tenger vizében rendeztek meg. Annak ellenére, hogy egy zárt öbölben tartották a versenyt, a víz nagyon hideg és hullámzó volt. A parton mintegy 40 ezer ember kísérte figyelemmel a versenyt. Az indító és a célvonalat bójákra erősített kötelekkel rögzítették le. A versenyzőket kis gőzösökkel szállították a rajthoz. A pisztolylövés eldördülése után Hajós teljes erőből vetette magát a vízbe. Fogalma sem volt róla, hány métert tett meg, vagy hányadik helyen áll, csak a közönség hang­orkánjánál eszmélt rá arra, hogy célba ért, mégpedig az első helyen. Olimpiai bajnok lett 100 méteren, majd nemsokára 1200 méteren is, ezzel az Athénban megrendezett első újkori olimpián megszerezte hazájának az első és a második olimpiai bajnoki címét és a vele járó ezüstérmet. (Akkor még a bajnokokat ezüstéremmel jutalmazták, az aranyérmet csak a későbbi olimpiákon vezették be.) Hajós Alfréd az olimpiai bajnoki címekkel úszóként 18 évesen felért a csúcsra, az 1896-os magyar úszóbajnokság után viszont visszavonult. Az úszás mellett még atletizált, tornázott és focizott. Ez utóbbit olyan szinten művelte, hogy balösszekötőként a BTC csapatába hívták játszani. Ott focizott 1898 és 1904 között, kétszer, 1901-ben és 1902-ben bajnokságot nyert csapatával, majd bekerült a magyar válogatottba is. 

Később játékvezetőként is tevékenykedett, sőt 1906-ban a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt két mérkőzés erejéig, mérlege egy győzelem és egy döntetlen volt. Az egyetem elvégzése után pedig az ország első számú sport­építésze lett. Sikerrel vett részt a különböző pályázatokon, több neves épületet tervezett és épített Budapesten és vidéken. Eleinte szecessziós, majd eklektikus, kiforrott korában konstruktív, modern szellemű, leginkább olasz hatású stílusban alkotott. 

Sportsikereinek köszönhetően a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett, a nyilasuralom idején viszont már bujkálnia kellett. 77 éves korában, 1955-ben hunyt el, halálát specifikus tüdőbaj okozta. 

Felhasznált irodalom 
Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok. Bp., 1956. 
Sportlexikon I. (A–K). Bp., 1985. 
Keresztényi József: Az olimpiák története. Olümpiától Moszkváig, Gondolat, 1980. 
Dénes Tamás, Sándor Mihály, B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története I. Amatőrök és álamatőrök (1897–1926). 
Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Sportkiadó, Bp., 1968. 
Mújdricza Péter: Hajós Alfréd. Magyar tudóslexikon, 1997. 
Hajós Alfréd, a polihisztor. Magyar Sporttudományi Társaság, Bp., 2016. 
Lukács László, Szepesi György: 112: A magyar olimpiai aranyérmek története 1896–1980.