Háborúk kísérték Texas múltját – bár neve szövetséget jelent

Spanyolország volt az első európai ország, amely Texas területét ellenőrizte, majd azt követte egy rövid francia gyarmati időszak. Később Mexikó uralta a területet egészen 1836-ig, amikor Texas elnyerte függetlenségét, s létrejött a Texasi Köztársaság. 
Az új államalakulat az USA és Mexikó között terült el, a szavazópolgárok 14 szenátort és 29 képviselőt választottak meg, valamint egy elnököt és egy alelnököt kétéves ciklusra. Keleti határát az Egyesült Államok felé húzták meg, déli és nyugati határa Mexikót érintette. Mindez határvitát okozott, ami végett kitört a mexikói–amerikai háború (1846–1848). 

Texas az USA-hoz került 
Annak ellenére, hogy 1836-ban Texas kivált Mexikóból, ezt a mexikóiak nem ismerték el, lázadó tartományként kezelték. Érdekes, hogy az akkori Nagy-Britannia támogatta a texasi függetlenséget – Londonban például texasi nagykövetség is nyílt –, hiszen a britek szerint az valamiféle ellensúlyt képezhetett az Egyesült Államokkal szemben. Az angolok igyekeztek lebeszélni a mexikóiakat egy esetleges háborúról. Ennek ellenére Antonio López de Santa Anna tábornok vezetésével támadás indult Texas ellen, de a kis új államnak sikerült katonai győzelmet aratnia. A konfliktusban az Egyesült Államok Texast támogatta, az ugyanis erősen függött Washingtontól nyersanyagokban, valamint pénzügyi és védelmi téren is. 

A mexikói–amerikai háború a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Északkelet- és Közép-Mexikó, valamint Mexikóváros területén zajlott. Kaliforniában amerikai telepesek és a mexikói hatalommal elégedetlenkedő emberek Texashoz hasonló államot hoztak létre, amely azonnal átállt az amerikaiak oldalára. A mexikóiak közel 40 ezer, amíg az amerikaiak 78 790 katonával vettek részt a háborúban. Miután Mexikó katonai vereséget szenvedett, le kellett mondania területének feléről, így az USA annektálta Texast, amely így 28. államként csatlakozott az Amerikai Egyesült Államokhoz. Történt mindez úgy, hogy az északi államok nem igen támogatták egy újabb rabszolgatartó állam fölvételét az Unióba. A XIX. század második felében az USA gond nélkül terjeszkedhetett egészen a Csendes-óceán partvidékéig. A mexikói háborút leszámítva az államszövetségnek nem volt nemzetközi konfliktusa, csupán belpolitikai. Az ipari gazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Sértette a déliek érdekeit, hogy az északi amerikai iparvállalatok vámokkal védték a belső piacot, így szabadulva meg az európai versenytől, miközben Dél biztosította az olcsó nyersanyagot és felvevőpiacot. 

Kitört a polgárháború 
1861. április 12-én, Fort Sumter erődjének ostromával vette kezdetét az amerikai véres polgárháború. Az egyik oldalon 24 északi szövetségi állam (unionisták) katonái álltak, szemben az úgynevezett Konföderációba tömörülő 11 déli állammal (szecesszionisták). A déli államok 1860 és 1861 között kikiáltották függetlenségüket és kinyilvánították jogukat az Uniótól való elszakadáshoz. A polgárháború több mint 970 ezer ember életét követelte (a teljes lakosság 3,09%), ebből 620 ezer volt a halottak száma (1,78%). Ez nagyobb veszteséget jelent, mint amit napjainkig, az Egyesült Államok bármely más háborújában elszenvedett. 

Mint déli rabszolgatartó állam nem sokkal az amerikai polgárháború előtt, 1861. február elsején Texas bejelentette kiválását az Egyesült Államokból, és ugyanazon év március 2-án hivatalosan is csatlakozott az Amerikai Konföderációhoz. 1861 elején Texashoz hasonlóan Mississippi, Florida, Alabama, Georgia és Louisiana is kivált az Unióból, Kansast pedig felvették az Unióba, mint szabad államot. Február 4-én összeült a kivált hét állam, négy nappal később pedig elfogadta a Konföderáció ideiglenes alkotmányát, majd február 9-én megválasztotta elnöknek Jefferson Davis volt hadügyminisztert, alelnöknek pedig Alexander Stephenst. Február 18-án beiktatták Davist elnöki hivatalába, ő pedig február 27-én kijelölt három biztost az Unióval való tárgyalások folytatására. Az amerikai polgárháború kitörésében a rabszolgaság eltörlése csak másodlagos szempont volt, a fő okoknak gazdasági és politikai hátterük volt. Északon ugyanis a farmerek kis parcellákon tevékenykedtek, amíg a déliek ültetvényeken, ahol zömével Afrikából erőszakkal Amerikába hurcolt rabszolgákkal dolgoztattak, sokszor embertelen körülmények között. Az északiak féltek attól, hogy idővel a tőkeerősebb déliek majd felvásárolják földjeiket, és ott is ültetvényeket létesítenek, a rabszolgák olcsó munkaerejével. Nemsokára a Konföderációhoz csatlakozott még Észak-Karolina, Virginia, Tennessee és Arkansas állam is, ezzel véglegessé vált a szembenállás Észak és Dél között. 

Az utolsó csata 
Kezdetben nem minden texasi támogatta az elszakadást, bár később egyre többen a déli ügyet részesítették előnyben, ugyanis az állam lakosságának több mint 30 százalékát a feketék tették ki, akik túlnyomórészt rabszolgák voltak. Az amerikai polgárháború főbb csatatereitől távol volt, ezért Texas nagyszámú katonával és felszereléssel segítette a Konföderáció többi részét, a mexikói háborúban is edződött katonákat tudott küldeni a déli seregbe. Az uniós csapatok rövid időre elfoglalták az állam elsődleges kikötőjét, Galvestont. Texas mexikói határát „a Konföderáció hátsó ajtajaként” ismerték, mivel a határon nagyszabású kereskedelem folyt, megkerülve így az uniós blokádot. A Konföderáció visszavert minden uniós kísérletet ennek az útvonalnak a lezárására, de ennek ellenére Texas ellátó állam szerepe kezdett mindinkább háttérbe szorulni. 

A Palmito Ranch-i ütközet, a polgárháború utolsó csatája Texas területén zajlott le 1865. április 9-én, de a déliek teljes vereséget szenvedtek, az egykori konföderációs államok pedig 1870-re mind betagolódtak az Amerikai Egyesült Államokba. Texas, mint vesztes állam a polgárháború után több hónapra anarchiába süllyedt, amíg Gordon Granger északi tábornok fennhatósága alá nem került. Miután a konföderációs sereg széthullott, az állami tulajdon gyakran magánkézbe került. A rabszolgákat fölszabadító 1863. január 1-jén kelt elnöki rendeletet Texasban csak 1865. június 19-én hirdették ki. A polgárháború és a szövetségi kormányban való képviseletének helyreállítása után Texas a gazdasági stagnálás hosszú időszakába lépett. 1866-ban bejelentették, hogy Texasban helyreállították a polgári kormányt, de annak ellenére, hogy nem sikerült teljes mértékben teljesíteni az újjáépítési követelményeket, a texasi képviselők már teljes jogú tagként vehettek részt a szövetségi kormány munkájában. 

A felemelkedés útján 
Mint a legtöbb déli államét, így Texas gazdaságát is lerombolta a háború. Mivel azonban az állam nem függött annyira a rabszolgáktól, mint Dél más részei, gyorsabban tudott talpra állni. Igaz, a társadalmi ingadozás folytatódott, miközben az állam mezőgazdasági depresszióval és munkaügyi problémákkal küzdött. A XIX. század második felében Texas kihasználta azt a lehetőségét, hogy határterületként működhet, így számos embernek akár belföldről, akár külföldről érkezett, adott otthont és megélhetést, amivel a gazdaság felszálló pályára került. A szarvasmarhaipar továbbra is virágzott, bár fokozatosan kevésbé jövedelmezővé vált, a pamut és a faipar viszont jelentős iparágakká nőtte ki magát, amelyek új gazdasági fellendülést jelentettek. A vasúthálózatok gyorsan növekedtek, akárcsak a galvestoni kikötő is, ezzel fellendült Texas és az USA többi része közötti kereskedelem. 

Ma Texas összes megtermelt jövedelme 982,4 milliárd dollár, ami az USA-ban a második legnagyobb, Kalifornia után. Az egy főre vetített GDP nagysága 42 899 dollár volt néhány évvel ezelőtt. Texas gazdasági növekedését a sok munkalehetőségnek, az alacsony ingatlanáraknak, az állam által kivethető személyi adók hiányának, az alacsony adóztatásnak, valamint az üzleti élet akadálytalan folyásának köszönheti. Texas 4,6 milliárd hordó kitermelhető kőolajkészlettel rendelkezik, gazdasága pedig a helyi iparágakra támaszkodik, ilyen például a faipar, de jelentős a repülőgépgyártása is, és mindezeknek köszönheti az állam a jólétét. 

Felhasznált irodalom 
John Keegan: Az amerikai polgárháború. Akadémiai Kiadó, Bp., 2012. 
Dömötör Attila, Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó, Bp. 
Sellers-May-McMillan: Az Egyesült Államok története. Maecenas Könyvek, Bp., 1995. 
Katona András: Kora újkori egyetemes történelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008. 
Weiszhár Attila, Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona. Athenaeum, Bp., 2004. 
Cincotta, Howard: Amerika rövid történelme. 1998.