Ha kell, erőszakkal is, de be szeretnének jutni az unió területére

Dunaújváros - A világon számos háborús konfliktus van, mi most leginkább az ukrajnait érezzük, mert az itt játszódik le a szomszédságunkban. Mint minden háborúnak, vannak vesztesei, és ezek leginkább a kiszolgáltatott polgárok, akiknek életkörülményeit annyira ellehetetlenítik a különböző katonai hadműveletek, hogy azok kénytelenek mindent hátra hagyni és vándorbotot fogni. Rajtuk valóban segíteni kell, mint ahogyan azt teszi Magyarország is, szűkös körülményeihez képest. 

Az illegális bevándorlók viszont már egy másik kategória, ők minden okmány nélkül, ha kell, erőszakkal is, de be szeretnének jutni az Európai Unió területére, és rátelepedni valamelyik nyugat-európai jóléti állam szociális hálójára. Már a belépésnél elkövetnek egy bűncselekményt, embercsempészek segítségével, figyelmen kívül hagyva az adott ország törvényeit, megpróbálkoznak az illegális határátlépéssel. Nagy részük saját kultúráját és vallását igyekszik valamelyik befogadó ország őslakosaira is ráerőltetni, tehát ők – tisztelet a kivételnek – nem dolgozni szeretnének, hogy munkájukkal az adott társadalom gazdasági értékét növeljék, hanem egyszerűen a számukra megszabott szociális segélyére utaznak, közben a már kialakított No-Go zónákban, tehát a nem kormányzati szervezetekben különböző bűncselekményeket hajtanak végre. 

Nem beszélve arról, hogy a koronavírus idején micsoda veszéllyel járt beáramlásuk és jelenlétük, főleg még akkor, amikor még oltóanyag sem volt. Természetesen nem lehet általánosítani, az illegális migránsok között is vannak olyanok, akiken segíteni kell, de a gyakorlat merőben mást mutat. 

Menekültek és az illegális migráció 

Többen is, főleg Nyugat-Európában felróják nekünk, magyaroknak, hogy miután kerítést építettünk a 175 kilométer hosszúságú magyar–szerb határra, hogy bezzeg a mi 1945-ös és főleg ´56-os magyarjainkat, akik szintén elmenekültek hazájukból, befogadták. Itt meg kell állnunk egy pillanatra, valóban politikai okokból ezek az emberek kénytelenek voltak elmenekülni, mert itthon az akkori kommunista hatalom üldözte őket. Az is tény, hogy a nyugati, amerikai és ausztrál kormányok befogadták őket, de ők a befogadó országban egy új életet kezdtek, munkájukkal és életvitelükkel betagozódtak az adott társadalomba. Megtanulták a nyelvet, képezték magukat, amíg közben dolgoztak. Büszkék voltak magyar származásukra, de az itthonról hozott vallást vagy kultúrát nem helyezték a helyi társadalom fölé. Beilleszkedtek az adott országba, elsajátították az ottani szokásokat, igaz, sajnos a sok vegyes házasságnak köszönhetően asszimilálódtak is, de ez a probléma a határon túli magyar nemzettársaimat már több évtizede veszélyezteti. A vegyes házasságból született gyermek – főleg, ha az egyik szülő a többségi társadalom tagja – már fokozatosan elvész a magyar közösség számára, ehhez nem kell Amerikában élni, sok ilyen eset van a trianoni békeszerződés által elcsatolt területeken élő magyar családoknál. Tehát összehasonlítani a magyar menekültek ügyét a mai főleg illegális migrációval enyhén szólva is komolytalan és megalapozatlan. 

Az illegális migráció vesztese Európa 

Akárcsak az ukrajnai háborúnál, az illegális migráció költségeinek nagy részét is Európa fogja majd állni. Szándékosan nem azt írtam, hogy az EU, hanem a kontinens valamennyi országa, még azok is, akik jelenleg nem tagjai az EU-nak. Vegyük csak például a volt jugoszláv tagköztársaságokat, elsősorban Szerbiát és Észak-Macedóniát. Területükön keresztül próbálkoznak az illegális migránsok továbbhaladni Magyarország vagy Horvátország irányába. Az említett országoknak menekültközpontokat kell létesíteniük, megfelelő ellátással és felszereltséggel. Tudván, hogy ezek az országok gazdasága nem kiemelkedő, mégis ezeknek a terheknek nagy részét azok a költségvetésükből fedezik, csak kisebb anyagi segítség érkezik Brüsszelből. Természetesen az EU-s tagállamok is, miután valahogy, de csak megérkeznek hozzájuk a bevándorlók, el kell látniuk őket, amíg lezajlik az elbírálási folyamat, ami, mint azt láthatjuk, nagyon lassan zajlik. Addig viszont ott vannak a befogadó országban, nem egy esetben, mint azt a különböző híradásokból láthatjuk, zaklatják a helyieket, mindez nem kis felháborodást váltva ki az ott élőkből. Mivel számuk már 10 év alatt több millióra tehető, az ő ellátásuk komoly összegbe kerül. Itt a nagy kérdés az, hogy mikor sikerül ezt a bevándorlótömeget munkára fogni – ugyanis a bevándorlást támogatók ezzel érvelnek, hogy kell a munkaerő –, mert a szociális hálót valakinek pénzelni kell és ez a folyamat nem tarthat a végtelenségig. 
Egy biztos, ma az illegális migráció hatalmas pénzbevételt hoz sok olyan egyénnek és szervezetnek, amelynek nem érdeke az, hogy ez a folyamat megszakadjon, csak az a kérdés, hogy az európai gazdaság ezt meddig bírja és ki lesz a nevető harmadik? 

Vélemény: Farkas Lajos