Folyton csak várunk valamire, vagy valakire

Napjainkat, ha jól belegondolunk, piros lámpától piros lámpáig éljük. Ráadásul sokkal tovább tart a várakozási szakasz, mint amennyi időt kapunk az áthaladásra. Persze a gyalogosok sem járnak jobban ebben a „körforgásban”, hiszen itt sincsenek tekintettel arra, hogy az adott, zebrával kijelölt merőleges távolságot mennyi idő alatt lehet teljesíteni. Folyton csak várunk valamire, vagy valakire. Tesszük ezt a boltban, a bankban, az étteremben, az orvosnál, a benzinkútnál, és még sorolhatnám. És mégis, miközben várakozunk, folyamatosan „úton vagyunk”. Azt gondolom, elsősorban rajtunk múlik, hogy eljutunk-e oda, ahová szeretnénk, még ebben a piros lámpákkal terhelt világunkban is.