Érsekké választották, e tisztség a legfőbb egyházi méltóság volt

- Az egyházi krónikák feljegyezték, hogy II. Gyula pápa halálos ágyán figyelmeztette több hívét is: annak ellenére se válasszák meg a magyar bíborost, hogy Bakócz érsek nem titkolta azt az ígéretét, miszerint megválasztása esetén hatalmas vagyonát a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére fordítja. A magyar főpap bőkezű volt, így jó eséllyel indult Szent Péter trónusáért, de miután 1513 márciusában, Rómában összeült a Szent Kollégium, ahova 25 bíboros vonult be, közülük 18 itáliai, 3 spanyol, egy-egy magyar, angol, francia és svájci nemzetiségű. A konklávé ünnepélyes megnyitó miséjét Bakócz Tamás celebrálta a Szent Péter-bazilikában, majd az első szavazás alkalmával a valenciai bíboros 13, ­Bakócz pedig 8 voksot kapott, de mivel egyikőjük sem birtokolta a szavazatok kétharmadát, így nem szállt fel a fehér füst a kápolna kéményéből. Rövid szünet következett, ahol minden jelölt igyekezett meggyőzni a bíborosokat saját elképzeléséről, a szünetben az itáliai bíborosok szövetséget kötöttek, féltek egy nem olasz pápától, ezért úgy döntöttek, saját maguk közül választanak egyházfőt. A kellően gazdag és Rómában jó hírrel bíró Gio­vanni de’ Medici bíboros alkalmasnak tűnt, így a második szavazásban eldőlt: újra itáliai származású pápa foglalhatta el Szent Péter trónját. 

Jobbágyi sorból indult 

Bakócz Tamás 1442-ben született Erdődön, jobbágyi családba, ugyanis édesapja, Bakócz Ferenc a Drágffy család jobbágyaként a kerékgyártó mesterséget űzte. A papi pályára testvére, ­Bakócz Bálint terelte, aki öccsét megelőzve egyházi karrierének építésébe fogott, s tehetségének köszönhetően megörökölte Janus Pannonius dúsgazdag titeli prépostságát, amikor a magyar költő és humanista megkapta a pécsi püspökséget. Bálint támogatta öccsét, így Tamás tanulmányait a domonkosok szatmárnémeti iskolájában kezdte, majd kora nevesebb egyetemein, Boroszlóban, Padovában hallgatott jogot és teológiát, végül Krakkóban doktorált 1464-ben. A ferrarai egyetemen folytatta tanulmányait, érdekes, hogy fiatal éveiben az Erdődi Tamás álnév alatt. 1470 körül tért haza, bátyja segítségével Mátyás király környezetébe került. Mátyás 1474-es sziléziai hadjárata közben magára vonta a király figyelmét, amikor olyan katonai tanácsot adott, ami egy válságos helyzetet fordított a magyar uralkodó javára. A királyi udvarnál eleinte szerény kancelláriai állásokat kapott.

1475 és 1480 között elkísérte Mátyást három, török elleni, valamint az Ausztriát meghódító hadjárataira. Ekkor már Mátyás bizalmas tanácsadójának számított. Bakócznak nagy érzéke volt, hogy mindig a legjobban tudott alkalmazkodni a politikai helyzet változásához. Mátyás halála után először Corvin János trónjelöltségét támogatta, később azonban II. (Jagelló) Ulászló a fő kancellári cím odaígérésével maga mellé állította. 

Püspök majd érsek lett 

1494-ben elnyerte az egri püspökséget, ami akkor az egyik leggazdagabb magyar püspöki javadalom volt. Még az évben megalkudott Estei Hippolyt bíborossal, akivel pozíciót cserélt, és így esztergomi érsekké, vagyis Magyarország prímásává emelkedett. (A cserét maga II. Ulászló király hagyta jóvá, ugyanis Estei Hippolyt magánélete nagyon botrányos volt.) Bakócz kihasználta a helyzetet, és mivel képességeinek tudatában volt, merész politikai és egyházi ambíciói messze túlmutattak a középkori Magyar Királyság határain. Első sikeres nemzetközi fellépése az volt, amikor Velence támogatásával 1500-ban konstantinápolyi pátriárkává nevezték ki, annak ellenére, hogy e cím csak névleges volt, ugyanis Rómának nem volt valós egyházszervezete Konstantinápolyban, ugyanakkor ennek a titulusnak a birtokosa a pápa utáni második legmagasabb rangú főpapnak számított. Ezzel Bakócz bekapcsolódott az Itáliáért dúló háborúba, így gyakran egyensúlyoznia kellett az állandóan változó összetételű koalíciók között. Mindezt jól csinálta, a nagyhatalmi szövetségek és politika mentén jól egyensúlyozott, igyekezett kibékíteni Velencét a pápai állammal és a francia királlyal. Európa-szerte ismertséget szerzett. 1512-ben Rómába utazott, hogy részt vegyen az V. lateráni zsinaton. II. Gyula pár hónap múlva, 1513 februárjában elhunyt, így Bakócz a pápai cím egyik várományosává lépett elő. 

Hadjáratot hirdető bulla 

Bakócz Tamás volt az első és 2013-ig az egyetlen magyar, akinek komoly esélye volt, hogy a pápai trónra kerüljön. Ám – miként fentebb leírtuk – az új pápa II. Gyula halála után Giovanni de’ Medici lett X. Leó néven. Az új egyházfő igyekezett megszabadulni riválisától, ezért Magyarországra küldte Bakóczot, hogy szervezzen egy keresztes hadjáratot az oszmánok ellen. 

Az esztergomi érsek így még abban az évben mint pápai legátus tért vissza Magyarországra, magával hozva X. Leó pápa török elleni keresztes hadjáratot meghirdető bulláját. X. Leót az is nyugtalanította, hogy a kereszténység addig szilárd bástyájának számított Magyarország II. Ulászló uralkodása idején sokat veszített erejéből. ­Bakócz az országtanácsban elérte, hogy az I. Szelim török szultánnal három évre megkötött békét megszegve, 1514. április 16-án keresztes háborút kihirdessenek ki. Ennek hatására rövid időn belül kitört a Dózsa György vezette parasztlázadás, amely lángba borította az országot. A török ellen szervezett haderő élére ugyanis egy székely hadnagy, Dózsa György került, aki köznemes származású volt, így könnyen megtalálta a közös hangot azokkal, akiket vezetnie kellett. Egy balkáni keresztes háború elindítására jó alkalomnak mutatkozott az elveszett boszniai területek visszaszerzése is, miután I. Szelim hadserege keleten háborúba keveredett Perzsiával. A keresztes sereg zömét magyarok alkották, de közel 40 százalékát felvidéki szlovákok adták, s jöttek Erdélyből románok, valamint a Délvidékről szerbek, horvátok és ruszinok is. 

Bakócz hazatérése után jelentette II. Ulászlónak, milyen megbízást kapott a pápától, ennek ellenére a királyi udvarnál megoszlottak a vélemények a háborúval kapcsolatban. A főurak többsége támogatta a keresztes hadjárat megszervezését, de veszélyesnek tartották a jobbágyok felfegyverzését. 

A felkelés okozta a vesztét 

Miután kitört a Dózsa-féle jobbágyfelkelés, amit sokan Bakócz hibájának tartottak, így személyét számtalan bírálat érte. A király a keresztes hadjárat leállítására utasította Bakóczot, de az eseményeket már nem tudta befolyásolni, viszont ekkor lépett a színre Szapolyai János, aki leverte a jobbágyfelkelést, majd véres megtorlást végzett. II. Ulászló 1516-os halálával és II. Lajos trónra lépésével ­Bakócz Tamás hatalma és befolyása csökkent, életének utolsó szakaszában egészsége is megromlott. Köszvény kínozta, majd 1519-ben szélütést kapott, így az állami ügyektől visszavonult. 1521-ben, 79 évesen hunyt el, nyughelye az általa építtetett esztergomi bazilika Bakócz-kápolnájában található. Végrendeletében nem feledkezett meg a török elleni harcokról, az egyházáról, s a szegények támogatásáról sem. Hagyatékában csak ezüstből 300 má­zsát találtak. A végvárak megerősítésére 40 ezer arany forintot hagyományozott, és több birtokának éves bevételét a szegények megsegítésére ajánlotta fel.