A legmeghittebb, szent ünnep, Jézus születésnapja: karácsony

Magyarország egyes részén az Esthajnalcsillag feljövetele után került sor az ünnepi vacsorára, amely előtt a ház ura kiment az udvarra, és különböző eszközökkel igyekezett elkergetni a gonosz lelkeket. Eközben a felesége mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, ugyancsak gonoszűző céllal. 
Hazánk egyes részein különböző módon készültek a karácsonyi ünnepekre, de mindenhol bensőséges családi ünnep volt. A karácsonyi asztal jelenleg is elképzelhetetlen hal és bejgli, illetve a családi összetartozást jelentő alma nélkül. Sok helyen vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván, hogy amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben. 

Máig élő magyar hagyományok 
A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regö­lés hagyománya is. Az István napjától, azaz december 26-tól Újévig (január elseje) járó re­gösök különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, illetve adománygyűjtő szokás volt. 
Szent János napján, azaz december 27-én került sor régen a borszentelésre. Ezen a napon a családok bort vittek a templomba, a pap megáldotta azt, mivel a szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve öntöttek abból még a boroshordókba is, hogy ne romoljon meg a tárolt bor. 
Karácsony napján a népszokások célja volt a gonosz, ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. 
Ekkor kerül sor a betlehemezésre is. Ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. A csecsemő Jézust pedig játékkisbabával jelenítették meg. A szereplők – pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátsszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat és jókívánságaikat. A szerepjátszás után a háziak megvendégelik a résztvevőket. 
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, amely január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. 
Az aprószentek ünnepe pedig ahhoz a bibliai történethez kötődik, amikor Heródes király a kisded Krisztus keresésekor megöletett minden fiúcsecsemőt, mert azt jósolták neki, hogy aki most megszületett, az le fogja őt taszítani a trónjáról. 

Ijesztő legendák gonosz erőkről 
Mint ahogy nálunk is, a világ többi országának, népének is megvannak a maguk hagyományai. Görögországban a karácsonyi ünnepkörhöz nagyon sok legenda kötődik. Azt tartják, a Föld mélyén gonosz manók élnek – nevük kalikandzarosz –, akik azon munkálkodnak év közben, hogy a Földet tartó fa törzsét elfűrészeljék. Karácsonykor azonban felhagynak ezzel az ártó foglalatossággal, hogy a Földre jöjjenek, így most már az embereket bosszantják. A házban szörnyű rumlit csapnak, törnek-zúznak, eleszik az emberek elől az ennivalót. Ezért távol kell azokat tartani a háztól, és mivel a tűztől félnek, a házi tűzhelyben a láng mindig ég. Vízkeresztkor aztán a pap által megszentelt víz bűvös ereje visszaűzi őket a Föld gyomrába. 

Ukrajnában például sok helyen pókhálókkal és műanyag pókokkal díszítik a karácsonyfákat, ez a hagyomány egy népmeséből ered, amelynek főszereplője egy szegény asszony volt, akinek nem volt pénze díszes karácsonyfát állítani, majd karácsony reggelén felébredve azt tapasztalta, hogy a fenyőt pókok szőtték be. Ezért Ukrajnában karácsonykor pókot találni szerencsét jelent. 
A svédek egy szalmából készült kecskét gyújtanak meg, így ünnepelnek. 
Az angol gyerekek pedig a zoknijukat akasztják ki, hogy Father Christmas (karácsonyapó) ajándékokkal töltse meg. A britek a szobába vagy az előszobába fagyöngyöt függesztenek, a vacsora pedig sült pulyka, gyümölcsös pite és karácsonyi puding. 
Izlandon ijesztő legendával próbálják a gyerekeket rávenni, hogy jól viselkedjenek. A szigetországban az a szokás, hogy a kicsiknek még az ünnep előtt be kell fejezniük minden teendőjüket (rendrakást, házi feladatot). Ha sikerül, akkor ruhát kapnak ajándékba. Aki viszont nem kapott ruhát, az pórul jár, mert jön Jólakötturin, a Karácsonymacska, és megeszi őket. A rémtörténet nem csak arra jó, hogy megregulázza a gyerekeket, hanem arra is buzdítja őket, hogy az ünnep környékén ajándékozzák el a már nem használt ruhadarabjaikat a rászorulóknak. 

Tengerparti grillezéstől a faragott retekig 
Ausztráliában ugyanúgy ünneplik a karácsonyt, mint nálunk, igaz, ott ilyenkor ­nyár van, úgyhogy a szokások mások. A lakosság ettől függetlenül fát díszít, ott inkább a műfenyőt részesítik előnyben. A hagyomány szerint a Mikulás szánját fehér kenguruk húzzák, de vannak helyek, ahol szörfdeszkán érkezik, ugyanis sok család a tengerparton tölti az ünnepet, így náluk a karácsonyi vacsora általában grillpartiból áll. 
Japánban nem ünneplik meg a karácsonyt, ám az országba látogató turisták miatt az utóbbi időben sok helyen sült puly­kát és csirkét készítenek a vendéglátóhelyek, hozzá pezsgőt is lehet rendelni. Az ötlet elsöprő sikert aratott, olyannyira, hogy a turisták mellett a japánok közül is egyre többen átveszik ezt az étkezési szokást. 
Venezuelában nagy hagyománya van a karácsonyi templomba járásnak, az istentiszteletekre való eljutás viszont egyedülálló a világon. A fővárosban, Caracasban szinte mindenki görkorcsolyával megy a templomba, ez miatt a város számos útját már reggel 8 óra előtt lezárják az autós forgalom elől. 
Mexikóban karácsonykor hagyományosan retket faragnak, ez a hagyomány a mexikói kereskedőktől ered, akik azért készítették a retekből készült kis figurákat, hogy minél több vásárló menjen ki a piacra. 1897 óta tartják meg a retkek éjszakáját, amit a mai napig december 23-án tartanak. A karácsonyi retket csak erre az alkalomra termesztik, ezért megenni azt kevésbé ajánlatos.

Felhasznált irodalom 
– https://www.agraroldal.hu/magyar-karacsonyi-szokasok.html. 
– Tészabó Júlia: Karácsony. Magyar hagyományok. Kossuth, Bp., 2007. 
– https://mokastanitas.hu/blog/elolvasom/10-erdekes-karacsonyi-szokas-a-nagyvilagban-22. 
– Gecse Gusztáv: Bibliai történetek. Kossuth, 1981. 
– Vermes Géza: A kereszténység kezdetei. Názárettől Nikaiáig. Libri, Bp., 2013.