Előadás az utókornak a szörnyű ötvenes évekről

Dr. Gyarmati György a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát, 1980-ban doktorált ugyanitt. Dolgozott az MTA Történettudományi Intézetében, az ELTE-n és a pécsi JPTE-n. 1997 óta a történettudomány kandidátusa, 2001-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen. Fő kutatási területe Magyarország politika- és társadalomtörténete a XX. század második felében. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatója volt 2017-ig, amikor is nyugdíjba vonult. 

A POK diákjait Dukai László történelemtanár köszöntötte, és elmondta, a pécsi egyetemen egykor kedvenc tanára volt Gyarmati György, aki annak idején sokat mesélt neki az 50-es évek magyarországi történelméről, az akkori magyar életről. 

Gyarmati György előadását úgy kezdte, nem előadást szeretne tartani, még kevésbé politikai történetről beszélni, hanem beszélgetni kíván a megjelentekkel. – Az I. világháború után az 1918-as összeomlástól az 1990-es eddigi utolsó rendszerváltásig kilenc rendszerváltás volt Magyarországon. Ami annyit jelent, hogy egy átlagos emberi élet alatt kilenc rendszerváltás történt, és volt, aki mindet átélte. Például dr. Kosáry Domokos történész, a Magyar Tudományos Akadémia tizenhatodik elnöke – kezdte mondanivalóját Gyarmati György. 

Majd úgy folytatta, hogy a rendszerváltásoknak mindig voltak nyertesei és vesztesei. Az előző rendszer kegyeltjei a következőben páriák lettek. 1945 után a Horthy-, majd a Szálasi-rendszert követően a számonkérés a társadalom széles rétegére kihatott. Jogi alapja nem volt, a megítélés a politika alapján történt. Új típusú megosztottság jött létre, amelynek lényege az volt: „Aki nem kommunista, az ellenség.” Az ország kétharmada minősített ellenséggé vált, egy kisebbség uralta a társadalmat, egy világhatalom, a Szovjetunió támogatásával. 

– Kialakult az Államvé­delmi Hatóság, ami beépült mindenhova, a családok legszűkebb magánéletébe is, ­zsarolással érte el hatalmát. Az egész társadalmat egy titkos rendőri hálózat szőtte át, még a legjobb barátok, a rokonok is feljelentették egymást. Amikor a titkosszolgálati levéltár vezetője lettem, minden iratot, jelentést láthattam, amit korábban az előző rendszer képviselői nem semmisítették meg. A barátaim közül ­sokan megnézték, mit jelentettek róluk, de sokan nem, mert azt mondták, most már nem akarják tudni, ha esetleg egy jó barát, egy rokon jelentett róluk. A levéltárban akkor 1 430 000 ember megfigyeléséről volt dokumentum. Ezt, ha egy házastárssal beszorozzuk, akkor már majdnem hárommillió emberről beszélhetünk, ha volt két gyerek is, akkor már hatmillióról. 1945-től két generációt államosítottak, ellenőriztek, felügyeltek a kommunista rendszerben – tudtunk meg néhány érdekes adatot a történésztől. 

Gyarmati György beszélt még a termelői javak államosításáról, az ellenőrzésről a magánéletig bezárva, az utazási szabadságok korlátozásáról, arról, hogy a szomszédos baráti államokba sem lehetett utazni egy fiatalnak, pozitív KISZ-ajánlás (Kommunista Ifjúsági Szövetség) nélkül, és a fiatalok kilencven százaléka KISZ-tag volt – nagy részük nem önszántából. Ilyen előzmények után a nép azt mondta, köszönjük ennyi volt, és kitört a forradalom...