Igazi világpolgár

2022.11.14. 14:00

Dunaújvárosból egészen Denverig vitte a szél Németh Pétert

Agárdy Csaba

Németh Péter Fotó: Laczkó Izabella

Fotó: LI

Németh Péterrel gyakran találkozhatunk Dunaújvárosban, annak ellenére, hogy ötven éve Denverben él, ahol sikeres karriert futott be. Az érettségi még itthon „találta”, 1971-ben Budapesten szerezte meg a bizonyítványt, de a sikert az egyik barátjával már Jugoszláviában ünnepelte meg. Majd Olaszországon keresztül meg sem állt az Egyesült Államokig. 1978-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot, azóta rendszeresen hazajár szülővárosába, Ercsibe, és Dunaújvárosba is, ahol az ifjúságának nagy részét töltötte. Most is Dunaújvárosban beszélgettünk vele kalandos életéről. 

– Olaszországban, Capuában egy évet voltam menekülttáborban, majd az USA fogadott, így elhagytam Európát. Mielőtt útra kelhettem volna, a CIA és az Interpool lenyomozott, elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy nem vagyok-e kém, milyen kapcsolatom volt a kommunista rendszerrel. De hát tizennyolcadik évemet töltöttem be, mit találtak volna a múltamban?! New Yorkban kezdtem, innen Detroitba vezetett az utam, végül Denverben kötöttem ki, és ötven éve itt élek. 

Ritka pillanatok egyike, Németh Péter Dunaújvárosban Fotó: Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap
Fotós: LI

– Tizennyolc évesen azt hiszi az ember, övé a világ. Később jön csak rá, szinte még gyerek volt. Hogyan élte meg azt a hatalmas váltást, ami az Egyesült Államokba való emigrálása jelentett, mihez kezdett egy teljesen idegen országban, kultúrában, egy másik földrészen. 

– Denverben élt egy unokabátyám, aki ötvenhatban ment ki az USA-ba, ő vállalt értem kezességet. Mint, ahogy a filmekben lenni szokott, én is takarítással kezdtem, majd építkezéseken tettem-vettem, később mosogattam is. 1974-ben azután felvettek a coloradói egyetemre marketing-kereskedelem szakra. Több nyelven beszéltem, ez sokat segített. Most sem állok hadilábon a szerbbel, az orosszal, a spanyollal, az olasszal és természetesen az angollal és a magyarral sem. (Azt meg kell jegyezni, hogy ötven év távollét után is tökéletesen, akcentus nélkül beszél magyarul – a szerk.) Az egyetemi tanulmányaim közben bármixerként és pincérként dolgoztam. De azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy a kezdet egyáltalán nem volt könnyű, depressziós is lettem. Azonban már nagyon fiatalon azt gondoltam, hogy az üdvösséget számomra az USA jelenti. És ez így is lett. Lassan hetvenéves leszek. Fizikailag, szellemileg, testileg tökéletes állapotban vagyok, nincsenek anyagi gondjaim. Mindig sportoltam, futballoztam, fekete öves karatés vagyok. Nyugodtan mondhatom, amennyire egy ember boldog lehet, annyira boldog vagyok. 

– Mint említette, ehhez a boldogsághoz hosszú út vezetett… 

– Tudtam, hogy nehéz lesz, és már gyerekként megfogadtam, sohasem nősülök meg. Kemény az élet, nekem is nehéz gyerekkorom volt. A fogadalmamat tartottam, soha nem nősültem, nincs gyerekem, legalábbis nem tudok róla. Volt egy jó barátom, akivel rongyosra olvastuk Thomas Mann József és a testvére című könyvét. Az tartotta bennünk a lelket, tudtuk, kemény munkával megvalósítjuk az amerikai álmainkat. Sikeresek lettünk, most élvezzük a sikereink eredményét. Visszatérve a könyvekhez. Denverben komoly könyvgyűjteményem van, köztük vannak természetesen magyar klasszikusok is. Nagyon szeretem nemcsak az olvasást, hanem a színházat és a zenét is. Húsz évig voltam egy étterem társtulajdonosa, ami nagyon népszerű volt színészek, televíziós személyiségek, zenészek, politikusok körében. Csak néhányat sorolok fel a vendégeink közül. A legjelentősebb a dalai láma volt, aki húsz emberrel vacsorázott nálunk, de estet szerveztem Lora Bushnak is, a fiatalabb Bush elnök feleségének, vagyis a first ladynek, huszonöt FBI-ügynökkel érkezett. De egyszer vendégünk volt a Monkees zenekar, amely a hatvanas években volt a csúcson Az üzlettársam sajnos Parkinson-kóros lett, ezért eladtuk az éttermet. Ezután 2002-től 2015-ig egy magánegyetemen rendezvény menedzser lettem, majd nyugdíjba vonultam. Az egyetemi menedzserkedés mellett tizenöt évig egy börtönben tartottam előadást az alkohol és a kábítószer káros hatásairól. A környezetemben ugyanis nagyon sokan tették tönkre magukat, vagy haltak bele a függőségbe, ezért tudtam az alkohol-, a kábítószer-problémákkal küzdőknek tanácsokat adni. Most a nyugdíj mellett, mondhatnám hobbiból, egy taxi vállalatot, egy ubert működtetek. Nagyon élvezem ezt a munkát. 

– 1978 óta, amióta amerikai állampolgár rendszeresen hazajár. Ön hogyan kapott beutazási engedélyt, hiszen a kommunista rendszer által disszidenseknek megbélyegzett emberek közül sokan csak a rendszerváltás után kaptak beutazási engedélyt Magyarországra. 

– Nagyon fiatal voltam, nem volt semmilyen politikai múltam. Ennek ellenére biztos, hogy engem is lekádereztek. Itthon pedig akárhová nem mehettem, rendszeresen jelentkezni kellett a rendőrségen a beutazásom után huszonnégy, vagy negyvennyolc órán belül, erre már pontosan nem emlékszem. Amikor pedig visszautaztam az Egyesült Államokba, ki kellett jelentkeznem, be kellett jelentenem, hogy elhagyom az országot. Most már minden más, senkinek nem kell semmivel elszámolnom, oda megyek, ahova akarok. 

Örömmel mesél élményeiről
Fotós: LI

– Ön ercsi származású, mégis gyakran megfordul Dunaújvárosba. Ennek mi az oka? 

– A dunaújvárosi üzletembernek, Grábics Gábornak az édesanyja Ercsiben tanított, ezért Gábor sokat járt oda, ott lettünk barátok, majd rajta keresztül több dunaújvárosival. De ha hazajövök, Ercsi a bázis, a nővéremnél lakom, innen utazok Magyarországon és Európában mindenfelé. Október végén érkeztem haza, azóta voltam már Szerbiában – van bennem egy kis szerb vér –, Horvátországban és Ausztriában is.  

– Milyen gyakran jön haza, és mennyi időt tölt az országban? 

– Évente egyszer biztos, hogy itthon vagyok. Nagyon szeretek hazajárni, szeretem Magyarországot. És nem csak azért járok haza rendszeresen, mert a barátaim tejben-vajban fürösztenek, igaz, én is vendégül szoktam látni őket az USA-ban, de nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy szeretjük egymást, jól érezzük magunkat egymás társaságában. Négy-hat hetet szoktam itthon tölteni. Most november 22-én utazom vissza Denverbe. Úgy tervezem, hogy a karácsonyt otthon töltöm, de húsvétra biztos, hogy hazajövök. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában