Árpád-kori az alapja az idén augusztusban megnyílt Szent István-templomnak

Műemlék A nagyvázsonyi Szent István-templomot 1425-ben mindenszentek tiszteletére szenteltették fel, majd 1481-ben Kinizsi Pál építtette át késő gótikus stílusban. A XVIII. század közepén a Zichyek restauráltatták, és barokk berendezést készíttettek bele. 1961-ben az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) helyreállíttatta. 

A templom belső és külső feltárását Éri István végezte, a helyreállítás pedig Sedlmayr János tervei alapján készült. Az ásatás és a kutatás eredményeként tűnt ki, hogy a templomot Kinizsi nem alapjaiból építtette, hanem a korábbi román templomot építtette át. Egyhajós, keletelt, a hajóval azonos szélességű és a nyolcszög öt oldalával záródó, gótikus szentélyű épület, amelynek nyugati oldalán a templommal egyező méretű előcsarnok felett két­emeletes tornya van. A szentélyhez észak felől sekrestye csatlakozik. 

A hajó és a szentély támpilléres, déli oldalán gótikus ablakok sorakoznak. A bejárat és a felette emelkedő torony külső felülete barokk stílusú. A ­XIII. századi késő román templomból származnak a hajó falai és a torony egy emelet magasságig, nyugati falában az első emelet magasságában két befalazott román ablakkal. A korábbi szentély alapfalait a jelenlegi burkolat alatt az ásatás tárta fel, ez sokszögzáródású volt. Az oldal szerint a török hódoltság idején Nagyvázsony mezőváros elnéptelenedett, a lakosok Vázsonykő várának biztonságába húzódtak. Sokan áttértek a protestáns hitre, és a várkápolnát használták imahelyül. Így a templom csaknem kétszáz éven keresztül üresen állt. Az 1700-as évek első felében a Zichy család katolikus német családokat telepített elnéptelenedett birtokaira. A megnövekedett lakosság számára már nem volt elegendő a várkápolna, ezért hozzákezdtek a templom tatarozásához, ami viszonylag jó állapotban vészelte át a végvári harcokat. Az 1723-ban kezdett felújítást barokk stílusban végezték. Ekkor épült a harangtorony, a hajót kórussal látták el, a középkori déli bejáratot befalazták, új bejáratát a torony alatt alakították ki. 

A fő- és mellékoltárokat pa­rasztbarokk stílusban farag­tatták ki, ekkor készült a szintén faragott szószék is. Közel száz év után a felújított templom is szűknek bizonyult, a ma is használatos – a falu központjában álló – Szent Ilona-­templom megépítése után ismét üresen állt. Az uradalom raktárnak akarta felhasználni, ettől minden bizonnyal Rómer Flóris mentette meg: „Azért mégis kár volna, ha ezen egyházat, mely eredeti idomában kevés költséggel visszahelyezhető lenne, mint hallám, hogy terveztetik magtárul változtatnák át. Kíméljük napról napra úgyis mindinkább gyérülő egyházi műemlékeinket.” Az üresen álló templom belseje, faragott oltárai súlyos károkat szenvedtek el. A helyreállító és restaurációs munkák Éri István vezetésével az 1959–60-as években folytak. Jelenleg évente egyszer, Szent István napján tartanak a templomban misét. 
(Forrás: Veszprémi Napló)