Egyre népszerűbbé válik az adonyi horgászterület

Adony Bodó István Sándor elnökkel az egyesület tevékenységéről beszélgettünk. 
– Az Adony és Környéke Horgászegyesület 1982-ben alakult kétszázötven taggal, miután a Nagy-Budapesti Horgászok Egyesülete az óriási mértékű feliszaposodás miatt nem látott perspektívát az adonyi mellékág további fenntartásában, a területet átadta a helyben alakuló egyesületnek. A területünk az élő Duna iváncsai befolyásától az adonyi kifolyásáig tart. Ez a holtág 31,7 hektár, ami jól horgászható víz. Emellett hasznosításra visszakerült hozzánk a 3,2 hektáros Topp-horgásztó. Annak idején az indulás nem volt egyszerű, az első próbálkozások a kotrásra műszaki problémák miatt kudarcba fulladtak. Mára a terület nagy része kikotort. Az évek során a vizünk egyre népszerűbb lett, ebben elévülhetetlen érdeme van dr. Szász Károly elődömnek, ezért is történt az, hogy egyesületünk létszáma több mint ötszázra nőtt. Az adonyiak mellett iváncsai, perkátai, budapesti és dunaújvárosi tagokkal rendelkezünk. A létszámnövekedés miatt vált fontossá, hogy az évenkénti közgyűlés helyett, már választott küldöttek fogadják el az éves beszámolóinkat, döntenek a terveinkről – kezdte beszélgetésünket Bodó István Sándor. 

– Mennyire népszerű a holtág a horgászok körében? 
– Egyre népszerűbb, és nem csak a horgászok között. Hat darab fa pihenőházat építettünk a Leader program keretén belül, ezek nagyszerű lehetőséget teremtenek a vízpartra és a természetbe vágyó emberek szabad idejének kulturált eltöltéséhez. A szép környezetben családok, baráti körök sétálhatnak, süthetnek-főzhetnek, sőt a fürdés sincs tiltva. A Velencei-tó vízminőségének romlása, a víz mennyiségének a csökkenése is kedvez nekünk, a tó helyett egyre többen választják horgászni, fürödni, kirándulni a Dunát. Az egész kistérségben egyre népszerűbb a vízterületünk. 
– Milyen halak jellemzőek önöknél? 
– A Magyarországon előforduló állóvízi halak közül mind megtalálható a területünkön. A legnagyobb ponty, amit nálunk fogtak ki, több mint huszonhét kilót nyomott. De akadt horogra tizenhat kilós csuka és huszonnégy kilós busa is. A süllők közül majdnem kilenc kilogrammos volt a legnagyobb. 
– Egy civil szervezet esetében, mint az önöké is, talán a legfontosabb kérdés, miként teremtik meg a működésük anyagi hátterét? 
– Nagyon jó a kapcsolatunk a környékbeli önkormányzatokkal, az adonyi kiemeltként támogat minket. A Magyar Falu Program pályázatain rendszeresen indulunk, az elmúlt három évben minden esztendőben két-két millió forintot nyertünk. Visszatérve a kérdésre: bevételünk születik a jegyeladásokból, a tagdíjakból is. Meg kell említenem, hogy a vezetőség komoly munkát végez, napi szinten foglalkozik a horgászattal, térítésmentesen. Egy fizetett alkalmazottal rendelkezünk Kovács István hivatásos halőr személyében. 
– Lassan év vége. Milyen feladat vár még az egyesületükre? 
– Október 29-én, majd november 5-én társadalmi munkát végzünk. A feladataink: a vízpart bozót- és cserjementesítése, az aljnövényzet megritkítása, a parti horgászhelyek kialakítása, a horgászhelyek megközelítésének biztosítása. Létezik egy határozatunk, amely szerint, ha valaki nem végez társadalmi munkát, akkor azt ötezer forint befizetésével kiválthatja. Amióta ez a szabály, egyre több a dolgos kéz, reméljük, ezúttal is így lesz. 
– Szeptemberben nagy sikere volt az első halászléfőző versenyüknek. Lesz folytatás? 
– Igen, és bízom benne, hogy hagyományt teremtettünk, és lesz ötvenedik is...