Az elhunyt szeretteinkre gondolunk e napokon

Az üdvözült, megtisztult és mennybe került lelkek iránt kimutatott tisztelet egészen a 700-as évekig nyúlik vissza. A halottak napja előestéjének is nevezett mindenszentek ünnepét először Angliában és Írországban tartották meg, de hivatalos keresztény ünneppé csak 835-ben nyilvánította Jámbor Lajos császár, általános ünneppé pedig 844-ben vált, IV. Gergely pápasága alatt. Mindenszentek napján számos népszokás van, amelyek közül néhányat még mindig tartunk, azonban a legtöbb már kikopott a mindennapokból. Ezen a napon szokás elhunyt hozzátartozóink sírhelyét megtisztítani, megszépíteni, mégpedig azért, hogy a holtak szívesen maradjanak helyükön. Továbbá, november 1-jén tilos volt bármiféle munkát végezni: nem szántottak, vetettek, nem volt szabad mosni, takarítani, de még varrni sem, ugyanis úgy tartották, hogy ezzel megzavarják a holtak nyugalmát. Magyarországon a mindenszentek ünnepét 50 év után, 2000-ben nyilvánították újra munkaszüneti nappá, valamint 2013-ban kötelezően előírt egyházi ünneppé, így az aznapi szentmisén való megjelenés kötelező a katolikus híveknek. 

A november 2-án ünnepelt halottak napja annyiban különbözik a mindenszentektől, hogy ezen a napon a még nem üdvözült, a purgatóriumban megtisztulásra váró lelkekről emlékezünk meg. 

A 998 óta ünnepelt emléknapon mécses és gyertyagyújtással, virágok, koszorúk sírokra helyezésével tisztelgünk az elhunytak előtt. A gyertyák azért égnek ezen a jeles napon, hogy a kiszabadult szellemek visszataláljanak örök nyughelyükre, azonban sokan úgy tartják, a mécsesek a fázó lelkek melegedését is szolgálja. Általában annyi gyertyát szoktak gyújtani, amennyi elhunyt hozzátartozója van a családnak, és miközben a mécseseket, virágokat elhelyezték a temetőben, néhány helyen égve hagyták a házukban a lámpákat, hogy a holtak szellemei körül tudjanak nézni. 

Általánosságban ezek a szokások már elkoptak, az utóbbi időben a mindenszentek és halottak napján tartott szentmisék és a sírhelyekre kihelyezett mécsesek és koszorúk képezik az ünnep alapját. Azonban, amíg az országban inkább a csendes, szűk családi körben tartott megemlékezés a jellemző, addig más kultúrákban ezek a napok vidámabb ünnepléssel, a holtak tiszteletére rendezett fesztiválokkal telnek. Az egyik ilyen, jó kedélyű megemlékezés az elhunyt családtagokról és barátokról a mexikói halottak napja, azaz Día de los Muertos, amikor is a latin-amerikai országok lakói színes, tradicionális ruhákba öltözve, kifestett arccal vonulnak utcára, ahol az életet és halált egyaránt kitörő örömmel ünneplik. 

Legyen az hangos ünneplés vagy csendes megemlékezés, a mindenszentek és halottak napja célja mindenhol az elhunyt szeretteinkről tovább élő emlékek felidézése. Habár ezeken a napokon különösen releváns az, hogy kimutassuk elhunyt hozzátartozóink iránti szeretetünket, és megemlékezzünk róluk, az egyaránt fontos, hogy az év többi napján is gyertyát gyújtsunk, vagy virágot helyezzünk szeretteink sírjára, ezzel megőrizve emléküket.