Van, aki tagadja, mert cikinek érzi, van, aki felvállalja, hogy nézi ezeket

Van, aki tagadja, mert cikinek érzi, van, aki felvállalja, de tény, a tévésorozatok nézése ma már nemcsak nagymamáink kedvelt időtöltése, hanem szinte minden korosztályt rabul ejt. Elvarázsolhatnak, függővé tehetnek, elborzaszthatnak, de közömbösen nem hagyják a nézőt. A pszichológus szerint, amikor belekezdünk egy sorozatba, az agyunk dopamint termel, ami kellemes számunkra. 

Az első robbanás a hatvanas években következett be, amikor megjelentek a szappanoperák. Ekkor napközben a háztartásbeliek szórakoztatására olyan szériákat vetítettek, mint a kórházas sorozatok előfutárának tekinthető General Hospital, az esti műsorsávban pedig megjelentek az olyan zsarusorozatok, mint például a Michael Douglas főszereplésével forgatott San Francisco utcáin. A következő jelentős változás a 90-es években történt, amikor a kábeltévék megjelenésével megkezdődött a piac aprózódása. A helyi kábeltársaságok elkezdték saját tartalommal feltölteni a műsoridőt, és saját sorozatokat készítettek. Ezekben az években nagy kedvenc volt a Dallas, az Isaura, majd a Kórház a város szélén, és jött a Vészhelyzet, valamint az izgalmas X-akták. Nem beszélve a magyar gyártású Szomszédokról vagy az Életképekről. De ki ne emlékezne a kanadai sorozatra, a Váratlan utazásra, amelyet még ma is vetítenek egy-egy csatornán, és ugyanolyan vonzó, mint huszonöt éve volt. 

A Twin Peaks, A miért éppen Alaszka is a tévé elé szegezte az embereket kedden esténként, vagy a gyerekek kedvence a Gumimacik és a Hupikék törpikék. 

– A gyerekkoromtól végigkísérnek a sorozatok, a Forsyte Saga volt az első kedvencem, ma pedig szívesen nézem a Don Matteót, immár nem is tudom hányadszor – mondta Németh Péterné szekszárdi olvasónk. Először ugratott a férjem, a sorozataim miatt, ma már ő is velem nézi. Van egy török sorozat, a Remények földje, ezt például együtt nézzük. Sőt le is töltöttem előre három évadot. 

– Én kifejezetten szeretem a sorozatokat. A kedvencem az olasz film, a Bűvölet volt, szenvedélyes, fordulatos, majd az angol Doc Martin. Ez utóbbit többször is láttam, tetszett a morgós doki, a település, ahol játszódik nagyon hangulatos, és jó a film humora – mondta Kilián Kinga, bátaszéki olvasónk. 
– A török sorozatok közül a Végtelen szerelem tetszett, bár néha bosszankodtam a sok ármánykodás miatt, illetve, hogy mindig közbejött valami, ami miatt a főgonosz nem lepleződött le. Pontosan tudom, hogy ezek nem éppen művészi értékű alkotások, azonban amikor hazaérek a munkából, zsong a fejem, jó leülni és nézni ezeket a butácska filmeket. 

Amíg húsz évvel ezelőtt legalább egy hetet kellett várni az aktuálisan futó sorozatok új epizódjaira, mára teljesen mások a szokások. Egyre inkább jellemző a sorozatok „darálása”, amikor egymás után, szünet nélkül nézünk meg több részt, sőt évadot. Az internet segítségével ugyanis mindez megtehető. 

Az általunk megkérdezett pszichológus elmondta, megváltoztak a sorozatnézési szokások. Évtizedekkel ezelőtt a családoknak külön programjuk volt, hogy az adott napon együtt megnézték mondjuk a Derricket. Ma már mást néz meg a kisgyermek, mást a kamasz, mást a felnőtt és mást az idősebb generáció. Van miből válogatni, és emiatt a családoknak sem hiányzik a közös tévénézés. 

– A sorozatokat egyébként azért nézzük, mert valamelyik szereplővel tudunk azonosulni, hasonló konfliktusok, örömök vannak az ő életében is. Ugyanakkor más-más életkorban változó az igényünk, más sorozatokat kedvelünk. És még egy indok: az emberek életében vannak hiányok, ki nem élt álmok. Például hiányzik a kapcsolatukból a szenvedély, ezt találják meg a sorozataikban – mondta a pszichológus. (Forrás: teol.hu)