Negyvenöt esztendeje sújtott le utoljára az özvegynek is becézett guillotine

2022.09.25. 07:30

Nem tiltakozott, csupán annyit mondott, szorítja kezét a bilincs

Franciaországban egészen a XX. század közepéig használták a nyaktilót, igaz egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután viszont már csak a börtönökben alkalmazták a guillotine-t. 1965 és 1977 között nyolcszor emelkedett magasba a bárd, amely utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le, amikor is Hamida Dzsandúbi tunéziai bűnözőt végezték ki.

Farkas Lajos

Hamida Dzsandúbit vezetik ki cellájából, hogy nyaktiló alá fektetve lefejezzék a Baumettes börtön udvarán. A guillotine-nak többé nem volt dolga Fotó: Wikipedia

Történelem - Az ítéletet február 25-én hozta meg a bíróság: Dzsandúbit bűnösnek találták az ellene felhozott vádpontokban, és halálra ítélték. Fellebbezését június 9-én elutasították. Kegyelmi kérvényét, amiben az ítélet életfogytig tartó szabadságvesztésre való módosítását kérte, Valéry Giscard d’Estaing, akkori francia elnök elutasította szeptember 9-én. Így másnap megtörtént a halálos ítélet végrehajtása, a kivégzést Marcel Chevalier főhóhér hajtotta végre, ő volt a nyaktiló utolsó kezelője. 1981 szeptemberében a francia nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, ezzel Guillotin doktor „találmánya” végleg a múzeumokba került. 

A nyaktiló népszerűsége 

A francia forradalom jelképévé váló lefejezőgépezet volt, akkoriban rengeteg embert ezzel az eszközzel végeztek ki, közülük talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos volt, akit 1793. január 21-én fejeztek le. A nyaktilót akkor kezdték el guillotine-nak nevezni, az egyik királypárti újság gúnydala után. A kivégzőeszköz név­adója Joseph Ignace Guillotin francia doktor volt, ő azonban a közhiedelemmel ellentétben csak tökéletesítette azt, a nyaktilót már jóval előtte is használták. Hasonló eszközzel hajtottak végre kivégzéseket már az ókorban is, a középkorban pedig Skóciában és Angliában a nemesi születésű bűnösöket végezték ki vele, de alkalmazták az olaszok is, feljegyzések bizonyítják, hogy 1495. augusztus 11-én Nápolyban ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló kése alá hajtani. Az viszont tény, hogy az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig névadója, Guillotin orvos javasolta. 1738-ban Saintes városában született, jezsuita tanár volt, de később kivált a rendből és orvosnak tanult. Diplomáját 1770-ben szerezte meg, majd a párizsi egyetemen kapott katedrát. 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. 1789. december 1-jén felszólalásában javasolta, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a „fájdalommentes” nyaktilóval hajtsák végre. Megépítésére először egy francia asztalos vállalkozott, de mivel hatalmas összeget kért, így a francia állam a feladattal egy német zongorakészítőt bízott meg. A nemzetgyűlés 1792. március 20-án fogadta el a javaslatot, és törvényben rögzítette a franciák által még az „özvegyként” is nevezett nyaktiló használatát. A szerkezet két függőleges oszlopból áll, ezeket fent egy keresztgerenda tartja össze.

Az oszlopok bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. Lent a két oszlop között deszka van, amihez az elítéltet hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyílásba szorítják úgy, hogy azt a lezuhanó bárd elválaszthassa törzsétől. A guillotine össztömege 580 kg, a bárdé 40 kg, a bárd indulómagassága 4 méter, a penge útjának hossza a becsapódásig pedig 2,3 méter. Az első kivégzést egy Pelletier nevű gyilkoson hajtották végre. (A sors fintora, hogy Guillotin doktor is közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktilót, csak Robespierre bukása mentette meg a reá is kimondott halálos ítélet végrehajtása alól.) 

Az utolsó lefejezett 

Hamida Dzsandúbi, a tunéziai bűnöző 1949. szeptember 22-én született Tuniszban, egy nyolcgyermekes családban. Édesapja építőipari munkás és állatorvos volt, aki főleg a szarvasmarhák gyógyításával foglalkozott. Hamida a középiskola elvégzése után 1967-ben újságárus lett, majd egyévnyi munkával megtakarított pénzből Franciaországba költözött. Először Marseilles-­ben dolgozott egy élelmiszerboltban, később kertész volt. Munkáltatói elégedettek voltak vele, szorgalmas és megbízható embernek tartották, aki barátságos volt a munkatársaival és vásárlókkal egyaránt. 1971 októberében súlyos baleset érte, véletlenül a motoros eke alá esett, és a forgó ekevas szétroncsolta a jobb lábát, amelyet comb­magasságig amputálni kellett. Ettől fogva lábprotézissel tudott csak járni. Az amputáció utáni végtagfájdalmaira erős fájdalomcsillapítót kapott, de mellette alkoholt is fogyasztott, így a két szer hatása kiszámíthatatlanná tette viselkedését. 

Az utolsó nyilvános kivégzés: Versailles, 1939. június 17-én reggel az Eugène Weidmann kivégzésére váró tömeg gyülekezik a guillotine körül a Saint-Pierre börtön előtt Fotó: Wikipedia
Fotós: www.rarehistoricalphotos.com

Ekkor kezdett el vonzódni a fiatal lányok iránt. A kórházban megismerkedett az akkor 19 éves Élisabeth Bosquet ápolónővel, akivel viszonyt kezdett. A lány tapasztalatlan volt, így a férfinak könnyű volt elcsábítania. Később azonban a férfi erőszakossága végett szakítottak, sőt a nő a rendőrségen feljelentette, mert Hamida prostitúcióra akarta kényszeríteni. A bevándorlót akkor letartóztatták, de bizonyítékok hiányában elengedték, ami – mint az később kiderült – végzetes hiba volt a bűnüldözők részéről. Az eset után nemsokára Dzsandúbi házassági ajánlattal tőrbe csalt két fiatal lányt, a 17 éves francia Annie-t és a 16 éves algériai Amariát, akiket később prostitúcióra kényszerített. Pénzüket elvette a lányoktól, akiket fogva tartott és rendszeresen bántalmazott. 

A férfi bűnei 

1974 nyarán Dzsandúbi az utcán találkozott Élisabeth Bosquet-vel. A férfi bosszút akart állni volt barátnőjén, amiért az feljelentette. Azt hazudta, hogy békülési szándékai vannak, a lakására csalta a mit sem sejtő nőt, ahol foglyul ejtette, majd a másik két nő szeme láttára brutálisan megverte. Ezután nyolc helyen égő cigarettát nyomott el a nő nemi szervén és mellén. A sokkos állapotban lévő Bosquet-t Marseille egyik külvárosába vitte, majd ott megfojtotta. A holttestet elrejtette, s a két lányt halálosan megfenyegette, hogy hallgassanak arról, amit láttak. A holttestet felfedezték, de először nem tudták beazonosítani. A gyilkosság után Dzsandúbi egy tizenöt éves Houria nevű szökött algériai tinédzserlányt is elcsalt, akit megerőszakolt, majd bezárt a lakásán. A gyilkosságot követően nem egészen egy hónap múlva viszont Amariának és Houriának sikerült megszökniük fogvatartójuktól, értesítették a rendőröket, akik Dzsandúbit letartóztatták. A férfi együttműködő volt a hatóságokkal, tettét részletesen beismerte, mindezt abban a reményben tette, hogy így elkerülheti a halálbüntetést. A hatóságokat megdöbbentette az a tény, ahogyan Dzsandúbi az eset részletezésekor kifejezéstelen arccal, sőt érzelmektől mentesen beszélt. A tanúvallomások alapján a bíróság előre kitervelten elkövetett gyilkossággal, nemi erőszakkal, kínzással és prostitúcióra való késztetéssel vádolta meg. 

A tárgyalás és a kivégzés 

Három évig tartott a tárgyalás, a vád képviselője, Yves Chauvy főügyész keményen támadta Dzsandúbit, akit vádbeszédjeiben valóságos démonnak nevezett. A védőügyvédek azt próbálták bebizonyítani, hogy a gyilkosság elkövetésének idején védencük alkohol és gyógyszer hatása alatt állt. A pszichológiavizsgálatok által felállított jellemrajz szerint azonban a férfi tisztában volt tettei súlyával, értelmi képessége a tárgyalás ideje alatt is meghaladta az átlagost, magatartását tekintve pedig veszélyes a társadalomra. A védelem gyönge lábakon állt, ezért nem csoda, hogy a bíróság Dzsandúbit bűnösnek találta az ellene felhozott vádpontokban, és halálra ítélte. A vádlott fellebbezett az ítélet ellen, de kérelmét elutasították. 

A büntetés módja mindenkor a társadalom fejlettségéről árulkodik

1977. szeptember 10-én hajnali 4 óra 15 perckor vezették ki cellájából Dzsandúbit, aki szótlan volt, nem tiltakozott, csak annyit közölt fogvatartóival, hogy szorítja kezét a bilincs. A börtön udvarán még rágyújtott egy cigarettára, megivott egy számára felkínált pohár rumot, közben néhány szót váltott arabul a mellé kirendelt imámmal, majd háromnegyed ötkor az elítéltet a nyaktiló alá fektették és lefejezték. A kivégzést ellenőrző börtönorvos körülbelül fél perc után megállapította a halál beálltát. A gyilkos kivégzése előtti három hónapban még két pedofil bűnöző végezte a nyaktiló alatt, majd 1981-ben François Mitterrand elnök eltörölte Franciaországban a halálbüntetést, az addig hozott halálos ítéleteket pedig módosították. 

Érdekes, hogy a guillotine-­hoz rendkívül hasonló nyaktilókat alkalmaztak még a XIX. és a XX. században Németországban, Belgiumban és Hollandiában is. Nyugat-Németországban az utolsó nyakazást 1949-ben, az NDK-ban pedig 1966-ban hajtották végre, Belgiumban és Hollandiában viszont a XX. század elején alkalmazták utoljára, azután eltekintettek ettől a kivégzési formától. 

Felhasznált irodalom 

– https://www.femcafe.hu/cikkek/lifestyle/Az utolsó ember, akit guillotine-nal végeztek ki: Hamida Dzsandubi. 

– Jeremy Mercer: Amikor a guillotine leesett: a véres kezdete és borzalmas vége Franciaország vérfolyásának, New York, St. Martin’s Press, 2008. 

– https://mult-kor.hu/Kegyetlen gyilkosra sújtott le utoljára a guillotine 20200910. 

– Hahner Péter: A régi rend alkonya. Egyetemes történet 1648-1815. Panem, Bp., 2006 

– Soboul Albert: A francia forradalom története, 1789–1799. Kossuth, Bp., 1999. 

– https://magyarnemzet.hu/tudomany/Joseph Ignace Guillotin, a nyaktiló névadója 200 éve halt meg 1217554. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában