Jegyzet

2022.09.24. 17:00

Dugóban…

Várkonyi Zsolt

illusztráció

Fotó: Földi Imre

Csütörtökön egy megbeszélésre igyekeztem fővárosunk egyik belvárosi kerületébe. Időben elindultam, hogy odaérjek. A jól megszokott útvonalat választottam, az M6-os autópálya, M0-s relációban gondolkodtam, a kamaraerdei egérúton az M7-es autópályán keresztül megközelítve a célállomást. 
Ember tervez… Közismert magyar mondás a megidézett szállóige, amit minden bizonnyal a megszokott módon úgy fejeznénk be, hogy Isten végez. No, de ez nem e kis gondolatmenet befejezése, hanem csak a kezdete. Ezt a szállóigét ugyanis általában úgy értik az emberek, hogy valamit elterveznek, aztán mégis minden másképp történik, mert valami közbejön. Ez esetben is ez történt. 

Az ember eltervez valamit, aztán mégis minden másképp történik, mert valami közbejön

Rátérve az M0-s körgyűrű – szükséges – mintegy ötszáz méteres szakaszára, a forgalom még lépésben, de haladt. Aztán megállt. Már láttam a kijárat táblát – kétszázötven méter. Gondoltam elevickélek az autópálya-kijáratig a kivezetőn, majd próbálkoztam a leállósávban is. Nem sikerült. Közel három órát várakoztam. Ilyenkor az ember először bosszankodik, felhúzza magát, hogy ki az a „félnótás”, aki miatt ez történhetett. Nem kicsi volt a baj, hiszen két hosszú, zárt platós kamion „csókolózott” össze, és egyikük keresztbefordult, amit a kifolyt jelentős mennyiségű gázolaj is tetézett. (Délutánra mintegy 15 kilométeres torlódást okozva.) Jeleztem a találkozó szervezője felé, hogy kések, majd a balesetről készült fotóval illusztráltam, hogy ne várjanak. 
Miután megérkeztek a rendőrség, a mentők, a tűzoltók egységei a közhangulat lenyugodott, igaz ekkorra már egyértelművé vált az, hogy órákra kell berendezkednünk. Az autópályán rekedtek – látva, hogy innen egy darabig „se ki, se be” – elkezdtek egymással beszélgetni. A mellettem lévő autóból a kutyájával kiszálló hölgy épp fedeztetni vitte volna házi kedvencét, de úgy tűnik, az aznapi időpont már nem jött össze neki. A kamionosokkal – külső szemlélőkként – kidumáltuk a baleset okait, következményeit, amelyek szintén tanulságosak, ám ezzel most nem terhelném a kedves olvasókat. 
Mindenesetre eszembe jutnak azok a katasztrófafilmek, amelyek épp a földrengés, hurrikán, vulkánkitörés vagy esetleg az atomtámadás miatti menekülésekről szólnak. Eszembe jutott a csütörtöki baleset kapcsán az is, hogy ott, egy hasonló helyzetben, mint a katasztrófafilmekben legtöbbször, nem sok mindent tudunk tenni. Csak egymásra számíthatunk, egymás segítségében bízhatunk. És nem nyitnám a kört, mert az túl messzire vezetne, de így vagyunk ezzel a katasztrófahelyzetek nélkül a mindennapi életünkben is. 

Címkék#jegyzet

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában