A zökkenőmentes reggelekért

Rendkívül fontos, hogy időben, az óvodakezdés előtt megkezdjük a ráhangolódást. Ebbe beletartozik az óvodáról való beszélgetés, az önállósodás és a reggeli indulás is. A reggeli indulás kritikus pontja az intézménykezdésnek, egy rosszul induló, kiabálós, sietős reggel mindenki napjára rányomja a bélyegét! Érdemes már napokkal vagy akár egy héttel ovikezdés előtt reggelente felébreszteni, és elkészülni a gyermekkel, majd egy rövid utat megtenni, akár bevásárolni, a játszótérre vagy csak levinni a szemetet, így láthatjuk azt, hogy mennyire jól határoztuk meg az indulás idejét. Elképzelhető, hogy a kicsi a vártnál rövidebb idő alatt is el fog készülni, így elegendő később felkelni, azonban ennek ellenkezőjét is tapasztalhatjuk. Ha minderre még a beszoktatás előtt fény derül, jókora adag stressztől és türelmetlenségtől tudjuk megkímélni magunkat és gyermekünket egyaránt. 
 

A gyermekeknek nagy nehézséget jelent, hogy számukra az idő „nem létezik”. Azonban, ha kézzelfoghatóvá tesszük számukra, biztonságban fogják érezni magukat akkor is, amikor nem vagyunk mellettük, hiszen tudni fogják, mikor megyünk értük. Ahhoz, hogy ezt biztonsággal megtanulják, vizuális eszközöket kell használjunk az otthonunkban, ami segíti őket abban, hogy lássák, a napirendjükben mi mi után következik. Ebben hatalmas segítség lehet egy hetirendtábla, amelyen kis piktogramokkal, rajzokkal szemléltetjük az egymás után következő eseményeket, azaz az idő mú­lását. Ha tudják, mikor van az „ebéd után jövök érted”, könnyebben elválnak, és az óvodai eseményekre fognak koncentrálni ahelyett, hogy egyfolytában minket várnának. 
Az elválásra a szülőknek is fel kell készülniük lélekben. Akkor és ott, elváláskor azonban nem szabad húzni az időt, pontosan úgy kell tenni, mintha csak a nagyszülőknél hagynánk a gyermeket, azaz egy kialakított rutin szerint búcsúzni: egy puszi, egy ölelés, mikor jövök, és már megyünk is. Fontos, hogy minél több a „csak még egy” puszi vagy ölelés, annál bizonytalanabb gyermeket hagyunk ott, ezért ezt kerüljük el. Az ígéretünket pedig tartsuk be! Akkor érkezzünk, amikorra ígértük a gyermeknek, és fontos, hogy ezt az is tudja, aki vigyáz rá! Ha késnénk a megbeszéltekhez képest, jelezzük az intézménynek, és kérjük, hogy szóljanak a gyermeknek is. Ha pedig reggel még bizonytalan a délutáni érkezésünk, két opciót és támpontokat adjunk a gyermeknek. Például ébredés után vagy uzsonna után érkezem, napközben derül ki. Ha uzsonnáig nem érek ide, akkor biztosan tudhatod, hogy már az udvaron leszel, mire ideérek. 
 

Annak ellenére, hogy az óvodapedagógusok és a dadusok mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy elfeledtessék gyermekünkkel az elválást, szüksége lehet egy biztonságot nyújtó tárgyra, amelybe akkor is tud kapaszkodni, amikor nem vagyunk vele. Ez lehet egy plüss, egy ruhadarab, de akár egy fénykép is a családról. Fontos, hogy egyetlen darab ilyen tárgyat vigyen magával, és ő döntse el, hogy mi legyen az. 
Gyermekünk feltétlen bizalommal van felénk, bármiről is legyen szó. Akkor fog tudni könnyen beilleszkedni, ha megbízik az óvónőben, ehhez viszont éreznie kell azt, hogy mi is bizalommal vagyunk a pedagógus felé. Bátran meséljünk neki saját ovis emlékeinkről, arról, hogy milyen volt a mi óvó nénink, hogyan játszottunk vele, hogyan vigasztalt meg bennünket, amikor kicsit szomorúak voltunk. Ha személyes problémánk van az óvónővel, ennek sose adjunk hangot a gyermek előtt, és törekedjünk az asszertív kommunikációra.