Te nem azért festettél, hogy élj, hanem azért éltél, hogy festhess

Nehezen találom most a szavakat. Világ életemben utáltam búcsúzkodni, ilyenkor mindig sutának és esetlennek érzem magam, és különben is, ez egyáltalán nem illik az én macsó imidzsemhez. Különösen fájdalmas, amikor egy jó baráttól kell végső búcsút venni. Nehéz, ilyenkor bármit mondani, én is csak keresem a szavakat, pedig nagydumás hírében állok. Persze közhelyekből egész repertoár áll a rendelkezésünkre, de legalább annyira utálom a közhelyeket, mint a búcsúzást. 

Gyurikám…drága barátom, most mégis el kell búcsúznom tőled, pedig még fel sem fogtam igazán, hogy elmentél. Nem ezt beszéltük meg, szó sem volt róla, hogy fogod magad és hirtelen távozol. Alig egy hónapja nyitottuk meg a kiállításodat, tele voltál tervekkel, és közösen készültünk a folytatásra. Felnéztem rád, a zseniális munkáidra, az egyedülálló stílusodra és a tehetségedre. Büszke vagyok rá, hogy barátodként tekintettél rám. Te nem azért festettél, hogy élj, hanem azért éltél, hogy festhess. Igazi művészlélek voltál.

És akkor jöjjön egy közhely, nehogy már én kimaradjak. Azt mondják, csak az hal meg akit elfelejtenek, hát akkor barátom te biztosan örökké élni fogsz az emlékeinkben. Nincs, olyan helyiség az otthonomban, ahol ne lenne legalább egy kép a falon, amit te festettél. Mindig eszembe jutsz amikor ránézek valamelyikre, és arra gondolok ez csak egy rossz álom, hogy már nem vagy közöttünk. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül, hiszen számtalan alkotásod díszíti sok-sok ember otthonát. 

Szerencsésnek mondhatom magam, több kiállításodat is megnyithattam, arról nem is beszélve, hogy az évek során tőled vásárolt huszonvalahány képpel és egyéb alkotásaiddal, egyedi és páratlan Kosztolányi gyűjteménnyel rendelkezem. 

Csak szólok, hamarosan fogok neked rendezni egy emlékkiállítást, aztán majd lesheted a felhők mögül, hogy miről maradtál le, már megint mekkora az érdeklődés!

Ahogy a halálod előtti este a kórházban mondtam neked, találkozunk még, de addig is fess nekünk, olyan Kosztolányis bárányfelhőket meg naplementéket az égre, had gyönyörködjünk bennük!

Nyugodj békében! 

Barátod: Rizmayer János