Segítik és önellátásra ösztönzik az itt elszállásolt menekülteket

A többi között erről beszélt lapunknak Feth Katalin, a Magyar Vöröskereszt Dunaújváros Területi Szervezetének vezetője. Mint már arról keddi lapszámunkban is beszámoltunk, július közepétől teljes egészében átvették az önkormányzattól a menekültellátási feladatokat, az Erdősor 37/a szám alatt működtetett egykori kollégiumi épületben. 
Márciusban érkeztek ide először menekültek. A helyi szociális ellátó szervezet, intézményrendszer munkatársai önkéntesen segítettek annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az ellátásuk, illetve az adományok, felajánlások fogadása, szervezése. Nem volt könnyű a feladat, ám jó visszajelzéseket kaptak az ellenőrzések során, és kialakítottak egy olyan házirendet, amellyel mára a békesség, a nyugalom és a családias légkör jellemzi az intézményt. 

Koordinálás 

Feth Katalin elmesélte, voltak problémás személyek az elmúlt időszak során, de ezeket az eseteket jelezték is a katasztrófavédelem védelmi bizottságának, amely áthelyezéssel orvosolta a problémát. Itt nem lehet például alkoholos italt fogyasztani, verekedni, de ez nem is volt jellemző helyben, mert a menekültek többsége mélyen vallásos ember. 
– Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a védelmi bizottsággal, napi szintű jelentési kötelezettségünk van. Ez szükséges is ahhoz, hogy lássák, hol mennyi szabad hely van, és ez alapján döntenek arról, hogy adott létszámban hova delegálják az érkező menekülteket – magyarázta Feth Katalin. 
Mint mondta, sokan megfordultak már itt, akik egy része tovább is utazott a fővárosba vagy jellemzően Németországba, hogy szerencsét próbáljon. Átlagosan 50-60 menekültet látnak el az erdősori épületben. (Ezenkívül városunkban más helyeken is fogadtak menekülteket, így az egyetemi kollégiumban, illetve magánszállásokon). 
– A nálunk lévő családoknak mindig elmondjuk, hogy nincsenek ide bezárva, szabadon mozoghatnak, egyúttal az önellátásra ösztönözzük őket, és ehhez minden segítséget igyekszünk is megadni nekik. Van egy közös konyha, ahol az asszonyok mindig főznek is. Az összes férfi, továbbá a nők többsége dolgozik, például a vasműben, a nagyvenyi­mi kertészetben. Számukra a járási hivatal munkatársa kínálja a lehetőségeket, tehát minden hivatalos módon zajlik – vázolta Feth Katalin, hozzátéve, hogy az itteni lakhatásukért, ellátásukért természetesen nem kell semmit fizetniük.

Tanévkezdés 

Pukánszky Tímea, a Vöröskereszt helyi munkatársa elmondta, jelenleg azon dolgoznak, hogy a szállón lévő tizenhárom gyermek szeptemberben megkezdhesse az iskolát és az óvodát. Az egyik legnagyobb feladatot az jelenti, hogy be kell szerezni – ki kell állítani – a szükséges egészségügyi igazolásokat. Hazánkban rendelet van arról, hogy a gyermek akkor mehet közösségbe, ha megkapta a szükséges védőoltásokat. A nehézséget az adja, hogy azt még sokszor a szülők sem tudják, hogy milyen oltást kapott már a gyermek, hiszen az oltási könyvet nem hozták magukkal. A másik nagy feladat, hogy beszerezzék a szükséges óvodai és iskolai felszereléseket. 
– Természetesen most is hálásan fogadunk felajánlásokat, és eljuttatjuk a célzott adományokat oda, ahova kell. De azt is kiemelném, hogy a Magyar Vöröskereszt, amely kiemelten kezeli a menekült­ellátást, feltöltötte a raktárkészletünket is élelmiszerrel, tisztító- és tisztálkodási szerekkel – tette hozzá Feth Katalin. 

Szomorú történetek 

A Vöröskereszt munkatársai arról is beszéltek, hogy az ellátás mellett az is nagyon fontos, hogy békés, nyugodt, családias légkört biztosíthassanak a menekültek számára. Bár már rendeződött a mindennapi helyzet, még most is gyakran szembesülnek a lakosság negatív bírálatával személyesen és a közösségi oldalon is, például, hogy miért hangoskodnak a gyerekek az udvaron, és ha mondjuk egy ittas egyént látnak, azonnal azt feltételezik, hogy biztos egy menekültről van szó. 

– Körülbelül 10-15 család van a szállón, mindegyikük beszél magyarul. Azt látom, hogy bár beilleszkednek nálunk, de hosszú távon nem akarnak itt maradni, hanem ha véget érne a háborús helyzet, hazamennének, még abban a tudatban is, hogy akár börtönt kaphat a férfi azért, amiért nem állt be harcolni. Nagyon sok szomorú történetet ismertünk meg az elmúlt időszakban. Volt például egy olyan család, anyukával, nagymamával és három egészen kicsi, még karon ülő gyermekkel, akik Nikopolból jöttek heteken keresztül, amíg aztán valahogy megérkeztek hozzánk. A felnőttek érzelmi állapota hullámzó, valamikor pozitív a hangulatuk, máskor elkeseredettek, főleg, ha hazulról kapnak híreket, például azt, hogy kirabolták az otthonaikat. A gyerekek rendszeresen kérdezik, hogy mikor mennek haza – meséli Katalin. 
Éppen ezért igyekeznek közösségi programokat is szervezni. Az épület egyik, földszinti társalgóját rengeteg játékkal rendezték be, születésnapokat is ünnepelnek, múlt pénteken pedig egy ügyességi versenyekkel, focival színesített családi napot szerveztek a béke jegyében a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetséggel, Hrozik Edittel és a Decathlon áruházzal közösen.