Mennyit kütyüzhet a gyerek, hogy az még ne legyen káros?

A gyerekek már olyannyira a digitális világban nőnek fel, hogy egy, az ELTE-n készült felmérés alapján már a kétévesek felének életében megjelenik a táblagép. Persze ebben csak arról van szó, hogy apa vagy anya odaadja a gyereknek a tabletet egy kis videóval vagy valamilyen zenével, hogy lefoglalja pár percre, amíg elkészül az ebéd, kimegy vécére vagy szundít egy keveset. Ez kezdetben 5-10 perc, de miután rájönnek, hogy a gyerek így csöndben van, és addig lehet mást is csinálni, lassan fél óra, majd egy óra lesz belőle, a határ pedig a csillagos ég. Ezt a jelenséget digitális bébiszitternek nevezzük, és rendkívül káros. 
A szakértői ajánlások alapján 12 éves kor alatt napi 1-2 óra, 12 éves 16 éves korig pedig napi legfeljebb 3-4 óra kütyühasználat ajánlott – a zord valóság azonban az, hogy ennek többszörösét engedik meg a szülők. És azt is rosszul. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy a gyerek ne tabletezzen sokat, hanem az is, hogy ne egyedül, zárt ajtók mögött tegye, hanem lehetőleg a szülővel közösen, de mindenképp vele egy szobában. A közös időtöltésen legyen a hangsúly. A közösen eltöltött idő alatt megismerhetjük gyermek online világát, megérthetjük, miért lóg folyton a Mine­crafton vagy a Robloxon. Ráadásul könnyen találhatunk olyan játékokat is, amelyeket akár közösen is lehet játszani. Megbizonyosodhatunk róla, hogy nem játszik neki még nem való játékokkal, mellette pedig arra is van lehetőség, hogy olyan játékokat ajánljunk számára, amelyek fejlesztik az érzelmi világát és a gondolkodását. 
A digitális bébiszitter jelenség sajnos gyakori, amit beszédesen kimutat az is, hogy egy amerikai felmérés szerint az ajánlások ellenére a 8-12 éves korosztály napi 4-6 órát tabletezik átlagosan, 12 éves kor felett pedig napi 9 órát. A probléma olyannyira komoly, hogy az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is foglalkozik vele; a legfrissebb ajánlás idén lépett életbe. Ebben az áll, hogy a problémás eszközhasználat akkor tekinthető függőségnek, ha a gyermek tablettel töltött ideje nincs kontrollálva, minden másnál fontosabbá válik a tabletes játék, és az olyan hétköznapi rutinfeladatok is problémásak lesznek, mint az evés vagy a fogmosás. Emellett komoly figyelmeztető jel, ha az élet más területein is – például a tanulással, iskolai magatartással – gondok adódnak. Akkor lehet függőségről beszélni, ha ezek a tünetek egy éven keresztül fennállnak. 
Mindenképpen alakítsunk ki olyan egészséges szokásokat, mint például hogy az ebédlőasztalnál senki sem veheti elő a telefonját, és ezeket tartsuk be mi is. De van egy modern csodafegyver is, amit gamifikációnak, magyarul játékosításnak hívnak. Ez nem más, mint a játékélmény és játékelemek becsempészése teljesen hétköznapi tevékenységekbe, például, ha a gyerek leviszi a szemetet, kaphat érte jutalompontokat, amit aztán később beválthat csokira a közértben. Nem rossz ötlet az sem, ha a napi teendőket egy folyamatjelző csíkon ábrázoljuk, és azt mondjuk, hogy egy óra tabletezéshez bizonyos számú „küldetést” kell teljesíteni. 
(Forrás: Pcworld.hu)