Dunaújváros

2022.08.08. 11:30

Hatvanhat éve száll a halászlé illata a szigeten

Brousil Csaba

A „Halász” 1970-ben, a nagy felújítás után Fotó: Fortepan/BS

Szinte elképzelhetetlen, hogy akad olyan városlakó, aki életében nem volt még a Halászcsárdában, de ha netán létezik is, olyan biztosan nincsen, aki nem is hallott róla. Viszont ha már ilyen statisztikát állítunk, akkor a következő sorral megengedőbbek leszünk, azt biztosan kevesebben tudják, hogy mikor is nyitotta meg kapuit az étterem a Szalki-szigeten. 1956. augusztus 2-án, tehát a minap ünnepelte fennállásának 66. évfordulóját. 
A Sztálinvárosi Hírlap archívumát segítségül hívva mindjárt ki is deríthettük, hogy a Halászcsárda működésének első évében 4300 kilogramm „halat fogyasztottak el a jó étvágyú vendégek”. Négy évvel később ugyancsak a Sztálinvárosi Hírlap már arról írt, hogy az „ízlésesen berendezett halászcsárda már a város határán túl is kedvelt étterem, ahová bel- és külföldi vendégeinket szívesen visszük szórakozni”. Ebben az időben kezdték meg az étterem körüli terület tereprendezését is, mégpedig társadalmi munkában. 1965-ben fejlesztésről számolt be a helyi sajtó: „A megszépült Halászcsárda mögött szabadtéri szalonnasütőt állítanak fel. A szalonnát és a vöröshagymát a csárdában lehet megvásárolni, s ki-ki a saját szája íze szerint, saját kezűleg megsütheti.” 
1969-ben arról szóltak a hírek, hogy bővítik a halászcsárdát, bővül a konyhai rész, a tárolótér, és a vendégeknek is több helyük lesz. Ez meg is valósult, nagyobb, szebb és olcsóbb lett az étterem. Százan fértek el ekkor bent és kétszázan a teraszon. Ekkor tűntek itt fel először a hevesi mintás abroszok és Zsolnay tányérok, sőt a „farönkös” belső falburkolat és Vankóné Dudás Júlia frízei is, amelyeket ma is láthatnak a vendégek. 
Sok víz lefolyt a Dunán, a „Halász” ma is nagyon népszerű, az étlap a halételek frontján évtizedekig volt állandó, ahogy a minőség is. Az utóbbi években bővítették: füstölt halból készült ételeket is készítenek, azokat is remekül. A környezet persze a ´69-es felújítás óta megszépült, de a tradicionális elemek maradtak. 
Reméljük, lesz még nyolcvanadik, századik, kétszázadik születésnap is, még akkor is, ha utóbbiról e sorok írója már nem tud majd megemlékezni. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában