"Arra vagyok a legbüszkébb, hogy most már kutyás rendőr vagyok"

Nem kérdés, állatbarátként neki a kutyákkal való foglalkozás a kikapcsolódás

A főtörzsőrmesterrel nemcsak a rendőrkutyás szolgálatról beszéltünk az interjú során, ugyanis a hölgy immáron tizenhét éve erősíti a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság állományát, azóta is elhivatottan dolgozik a közrendért, a közbiztonságért városunk utcáin. 
– Tudom, hogy közhelyes hangzik, de gyerekkorom óta rendőr akartam lenni. Szeretem az állatokat, voltak otthon kutyáink, lovakkal is foglalkoztam, így a rendőri munkám során mindenképpen ezt a vonalat akartam tovább vinni – mondta lapunknak Fodor Szabina. 
2005-ben végezte el a rendőrképzőt, majd egy féléves fővárosi szolgálati idő után Dunaújvárosban folytatta a rendvédelmi hivatását. Járőrként kezdte pályafutását, majd járőrvezető lett. Aztán ügyeletes tiszthelyettesi feladatokat vállalt, ám hamar rájött, hogy az irodai munka helyett sokkal szívesebben végzi a közrend védelmét az utcán, így azóta is járőrvezető, illetve körzeti megbízotti pozícióiban is dolgozik. Tettre kész, és az akciók, a sikeres felderítések, elfogások hajtják – ez nőként igen figyelemreméltó és példaértékű. 
– Úgy érzem, nőként mindig kétszer annyit kell teljesíteni, hogy elismerjenek. Arról már nem is beszélve, hogy szőke a hajszínem, így próbálom megcáfolni az ehhez társuló sztereotípiákat is – tette hozzá mosolyogva. 
A tizenhét év szolgálati idő pedig kellő bizonyíték arra, hogy megállja a helyét ebben a hivatásban. Az utcai járőrözés miatt talán sokan ismerik is őt arcról; gyakran szigorú, komoly tekintettel, mindig határozott fellépéssel. 
– Ha belegondolok, még soha nem féltem a munkám során. A skizofrén egyénektől tartok, mert rendkívül kiszámíthatatlanok, de minden egyes intézkedés, akció során teszem a kötelességem, a feladatom. Ez idáig kétszer kellett elővennem a fegyverem. Először akkor, amikor valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt lévő, nem magyar anyanyelvű személy magából kikelve őrjöngött egy közintézményben, aztán pedig akkor, amikor egy fegyveres garázdaság gyanúsítottja futott felénk a Béke városrészben – idézte fel a főtörzsőrmester. 

Lelkileg megterhelő hivatás 

Arról is beszéltünk, hogy bár tudnak még újat mutatni neki, de szinte mindent látott már, amivel egy rendőr a munkája során szembesülhet. 
Sokszor van úgy, hogy előbb érnek oda egy riasztáshoz, mint a mentők vagy a tűzoltók. Volt olyan esete is, amikor egy meglőtt idős férfi életmentését kezdte el, de mászott már be a vonat alá egy fejsérülést szenvedett kislányért is. 
– Lelkileg megterhelő a hivatásunk, ez amortizálja leginkább az embert. Ehhez kell megtalálni a megfelelő szabad­idős elfoglaltságot, pihenési módot a szolgálati időn kívül, amivel túlléphetünk a nehezebben feldolgozható eseteken – jegyezte meg Szabina. 

Nemhiába várta a társát 

Nem kérdés, állatbarátként neki a kutyákkal való foglalkozás jelenti a kikapcsolódást. Viszont szolgálati ebre tíz évet várnia kellett, ugyanis a helyi kapitányságon akkoriban nem volt ilyen lehetőség. Persze képezte magát közben, és hivatalos kutyakiképzővé vált. Nagyon szeretett volna maga mellé már négylábú társat, és már ott tartott, hogy beadja az átjelentkezését a rendőrség kutyás alosztályára. Ekkor érkezett a dunaújvárosi kapitányság élére Suszter Tamás alezredes, aki támogatta helyben a kutyás szolgálat megvalósítását, és a szükséges alapfelszerelésekhez is forrást biztosított. 
Először egy általános járőri feladatokra kiképzett kutyát kapott maga mellé Szabina: a 10 hónapos belga juhász malinois-t, Juney-t. Négy évig szolgáltak együtt, ebből jelentős időt töltöttek a határon, 3 éven keresztül havonta jártak oda, ugyanis ekkortájt kezdődött a migrációs hullám. 
– Nagyon sok sikeres nyomkövetésünk volt. Amikor a határvédelmi kerítésen átbújva, áttörve szöktek be az éjszaka közepén az illegális migránsok, akkor szóltak nekünk, és a kutya a teljes sötétségben a mező közepére is elvezetett hozzájuk, így el tudtuk fogni őket – mesélte Szabina. 
Sajnos négy évig tartott csak a közös munkájuk, ugyanis betegség miatt a kutya ötévesen elpusztult. Manapság nehéz jó kutyát találni, mert nagyon sok a túltenyésztett, betegségre hajlamos egyed. Szigorú egészségügyi elvárásoknak, szűrő- és ellenőrző vizsgálatoknak kell megfelelnie ahhoz, hogy rend­őrségi feladatokra képezhessenek ki egy ebet. 
Mindezek tükrében Szabina nagy elhatározásra jutott, és vett két saját kutyát, akiket kisapostagi otthonában nevel és képez folyamatosan. Mint elmondta, malinois fajtájú ebekről van szó, amelyekről köztudott, hogy nem igazán családcentrikusak, főleg miután megkapták a specifikus képzést. Rendkívül aktívak, nagy a mozgásigényük. Éppen ezért kiválóan alkalmasak a rendvédelmi feladatok ellátására, hiszen ha adott esetben éjjel kettőkor kapnak riasztást, akkor a kutya már azonnal pörög is, és végzi a feladatát, amelyre kiképezték. 
– Éjjel-nappal foglalkozni kell velük, az nem elég, hogy a kertben rohangálnak, nemcsak testileg, hanem agyban is le kell fárasztani őket. Amióta megvannak, nem is nyaraltam, nem is utaztam el négy napnál több időre. Ilyenkor természetesen a családom vigyáz rájuk – mondta Szabina, aki történetesen három kutyáról gondoskodik. 
A két saját kutyus mellett az ORFK-tól is kapott egy fiatal malinois fajtájú ebet. Ő Mila, aki még tanulónak számít, és miután megkapja a specifikus képzést, járőrkutya lesz belőle. 
Az interjú készítésekor két kutyus volt Szabinával, Mila és a négyéves Athosz, aki másfél éves korában került a dunaújvárosi rendőrnő mellé. Athosz már hadra fogható, kábítószer-keresésre lett kiképezve, és együtt teljesítenek szolgálatot. 
Nyilván a helyzetből adódóan nem nézhettük meg munka közben a kutyusokat, de azt láthattuk, hogy egy pillanatra sem vették le a szemüket a gazdiról, ugrásra készen várták a vezényszavakat, no és persze a játéklabdájukat. (Ezzel a „csalival” sikerült a közös képet is elkészítenünk róluk; amíg a fotós kolléganő az objektív mögött leste a megfelelő alkalmat a kattintásra, jómagam a magasba tartottam a labdákat, hogy felénk nézzenek a kutyák.) 
– Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Arra, hogy most már kutyás rendőr vagyok – válaszolta kérdésünkre Szabina. 

Felcser a csapatban 

Azért van még itt a munkásságában egy igencsak kiemelkedő, és megemlítendő dolog. Minden csapatszolgálatban van egy úgynevezett felcser, aki ellátja a bajtársak sérüléseit. Amikor a határon kellett szolgálatot teljesítenie, jelentkezett egy ilyen speciális képzésre, így 2014-től már police medic is. Ezt a végzettséget háromévente meg kell újítani, gyakorlattal együtt, ami azt jelenti, illetve jelentette, hogy ő is beült az esetkocsiba, és a mentőtisztekkel együtt szolgált. Ez a segítségnyújtás mára olyan szintet ért el Szabinánál, hogy szeptembertől a sárbogárdi mentőállomáson is szolgálati időt fog vállalni mentőápolóként. Érdekli a mentőtiszti képzés is, így ha lehetősége, szabadideje engedi, továbbképzi magát.