Ma is felzúg a vastaps, amikor hetvenegy évesen porondra lép

Balatonlelle - Szélvihar tombolt a balatonlellei utcákon, a hatalmas cirkuszi sátrat is próbálta magával vinni. Richter József azonban fel sem kapta a fejét a szél okozta zajokra. 
– Ezt az időjárást szeretik a cirkuszosok, mert ha nincs strandidő, olyankor tele van a nézőtér – mosolygott, miközben a porondon gyakorló labdazsonglőrt figyeltük. Richter József beleszületett a cirkusz világába. Már az ükapja is a szórakoztatásból élt. 

– Mondhatnám azt romantikusan, hogy egy cirkuszi lakókocsiban születtem, mint az unokabátyám, ám akkoriban – 1951-ben – már volt a nagyszüleimnek egy háza Keszthelyen – idézte fel. – Hatévesen már felléptem, vagyis pénzkereső voltam. A cirkuszigazgató apám gondoskodott róla, hogy jó legyen az erőnlétem. Fekvőtámaszok és kézenállások tarkították a napjaimat. Mielőtt lefeküdtem, a gyakorlatokat el kellett végeznem: a fal mellett próbáltam a kézenállást. A porondon édesapám tenyerében mutattam be a gyakorlatot, majd édesanyámmal fejlesztettük a produkciót – emlékezett vissza az első mutatványaira Richter József, aki egyedüli cirkuszművészként hazánkban egy kézen is képes volt ugrálni. A hazai cirkuszokat államosították az ötvenes években, ám 1956-ban, a lazítások után a Richter Cirkusz újra magáncirkuszként üzemelhetett, elsőként az országban. 

– Ahogy nőttem, úgy bírtak el egyre nehezebben a szüleim, így újabb és újabb produkciók következtek. Tizenhat évesen már elefántokon mutattam be attrakciókat. Életem során annyit szaltóztam, hogy nyolcszor kellett műteni a két térdemet. Ahogy felgyógyultam, azonnal a porondra vezetett az utam – mondta. 
Tehetségére filmesek is felfigyeltek: az egyik James Bond-filmben három elefántjával szerepelt. Ekkor már nős volt, feleségével közösen léptek fel elkápráztatva az egész világot, a legrangosabb elismeréseket, díjakat szerezve a cirkuszművészetben. – Nem mondanám, hogy kötelező artistalányt feleségül venni. Vannak, akik civil párt választanak maguknak, ám én csaknem kétszáz artistával dolgoztam együtt, közöttük mozogtam, természetes volt, hogy ebben a közegben ismerkedtem. A cirkuszművész házaspárok között hatalmas az összetartás, hiszen ugyanazért a célért dolgoznak, és szeretik, amit csinálnak. Ráadásul még a produkció is összetartja őket. Borulhat az egész műsor, ha összevesznek – mondta Richter József, aki a Renz cirkusz igazgatójának lányát, Karolát vette feleségül. 1974-ben az első Monte-carlói Nemzetközi Cirkusz Fesztiválon előadott elefántos akrobataprodukciójukért Ezüst Bohóc díjjal jutalmazták őket. Két fiuk, Flórián és József is szüleik nyomdokába léptek. 

Mondhatná, hogy egy cirkuszi lakókocsiban született, akár az unokabátyja

– Egyáltalán nem szántam cirkuszművésznek a gyerekeimet, a saját döntésük volt, és ma már Flórián minden sikert magáénak tudhat. Joci 16 éves koráig profi teniszezőnek készült, s nem gondoltam, hogy egyszer azzal áll elém: mégis ezt szeretné csinálni. Húszéves volt, amikor átadtam neki a cirkuszigazgatói székem, mert felkértek a Fővárosi Nagycirkusz vezetésére. 
– Teljesen más világba csöppentem. Kevésbé éreztem szabadnak magam, mint egy klasszikus, sátras cirkuszban. Meggyőződésem, hogy akkor működik jól egy cirkusz, ha egy ember irányítja, és nem több – árulta el a cirkuszigazgató. Egy pillanatra sem hagyta magára kisebbik fiát, aki a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója lett. Folyamatosan segítette a cirkusz működtetésében, a produkciók létrehozásában. 

– Ha visszanézem a produkciók felvételeit, amelyekben szerepeltem, gyakran az jut eszembe, hogy mit meg nem csináltam az elefántok hátán, fején... Hat-hét méter magasban szaltóztam rajtuk. Egy idő után az ember már nem meri csinálni, akkor kell visszavenni. A mutatványok nem változtak az idők során, inkább a csomagolás más. Van olyan mutatvány, amit mi megcsináltunk a feleségemmel, s a fiamék a mai napig nem értik, hogyan sikerült. Ugyanakkor ők is tudnak olyat, amit mi nem. Gyakran kijövök, nem merem nézni az attrakcióikat, mert annyira izgulok értük – vallotta be. Richter József szerint új korszak köszönthet be a cirkusz világában azzal, hogy a vadállatokat folyamatosan kivonják a produkciókból. 
– Cirkuszba azért járnak az emberek, hogy olyat lássanak, amit máshol nem. Volt egy korszak, amikor testi deformitással élő embereket is mutogattak, és arra ment be a közönség. Aztán változtak az idők. Mi most önként kivontuk az előadásainkból a vadállatokat, de ettől nem nyújt kevesebbet a műsorunk. A komikumra és az akrobatikára helyeződik majd a hangsúly, és a háziállatok is itt vannak – mondta Rich­ter József. 

A porondon mindannyian egymásra vannak utalva - Műsorkezdés előtt egy órával már beöltözve várja a közönséget Richter József. Azt mondja, a cirkusz világában mindennek megvan a maga helye és ideje, ám a legfontosabb a fegyelem, ami a siker és a biztonság záloga. – A cirkuszművészeknek megfelelő életmódot kell folytatniuk. Nem lehet éjszakába nyúlóan dorbézolni, hiszen a produkciót és a társunkat is veszélybe sodorhatjuk, ha kialvatlanok vagyunk. Az viszont, hogy ki mit és mennyit eszik, rá van bízva. Akár tíz kiló marhahúst is befalhat valaki, ha azzal a testsúlyát és vele együtt a mutatványt nem veszélyezteti – hívta fel a figyelmet a cirkuszi szigor jelentőségére a hétgenerációs cirkuszművész családból származó igazgató, akivel a Magyar Nemzeti Cirkusz hétvégi, Cirkuszok Éjszakája rendezvényén is találkozhat a publikum Balatonlellén. A cirkuszművészt a Jászai-díj és az Érdemes művész cím mellett a műfajban egyedüliként Kossuth-díjjal is elismerték.