Gépcsodák, driftelések Dunaújvárosban

Az Evils Egyesület, valamint a Fejér Megyei Bömbisek csoportja hívta életre ezt a rendezvényt, hagyományteremtő szándékkal. Bár borongósan indult a nap, és esett is az eső, ez egyáltalán nem szegte a márkarajongók kedvét, sőt, lehetőségként tekintettek rá, és a drift arénában (amit a vasmű előtti téren alakítottak ki) a vizes pálya adottságait kihasználva pörgették a verdákat.

Ilyen felületen egyébként kevésbé kopik a gumiabroncs, és legalább nem kell a nagy meleggel dacolniuk a pilótáknak – ezt már Váradi Gábor, az Evils Egyesület elnöke vázolta lapunknak, akivel a vásártéren felállított szervezői sátornál találkoztunk kora délután. Mint azt elmondta, a pénteki előkészület során is minden rendben zajlott, a program lebonyolításán pedig mintegy ötvenfős stáb dolgozott. A nap főszereplői, a versenycsapatok, a pilóták, a motorosok, az autós találkozó résztvevői folyamatosan érkeztek szombaton, így nem csoda, hogy Gábort folyamatosan keresték telefonon. Míg egyeztetett, tettünk egy kört a vásártéren, amely az autós találkozó színtere volt.

Mindenhonnan érkeztek

Összefutottunk itt egy kedves családdal. Romfa Károly elmondta, Nyergesújfaluból jöttek, már reggel óta itt vannak, és nagyon tetszik nekik a program. Elmesélte, hogy bár az első autója egy Opel volt, mindig is a BMW-k tetszettek neki, amelyek különleges vezetési élményt adnak. Immáron hat éve egy hátsókerekes büszke tulajdonosa. Ráadásul nem is akármilyennek, az 5-ös sorozat egyik gyönyörűségének (E60i).

Kicsivel arrébb egy vecsési párral találkoztunk. Sebestian Christian egy 328i E46-os, 6 hengeres BMW tulajdonosa. Neve különlegessége abban rejlik, hogy apai ágon német származású. Nem meglepő, hogy a német autómárka hamar belopta magát a szívébe, 14 évesen már BMW-vel ment iskolába- de a vezetői engedélye csak a katonaságban lett meg. Mint mondta, egyetlen balesete volt, amely bár nem az ő hibájából adódott, de az árokban kötött ki autójával. A masszív, erős kaszninak köszönhetően épségben tudott kiszállni a kocsiból. Többek között ezért a megbízhatóságért szereti a BMW-t. – Aki igazán fanatikus, az fanatikus is marad- mondta a fiatalember, és közben megmutatta, hogy saját maga készített a felkarjára egy BMW-s tetoválást. 15 éven keresztül egy márkaszervízben dolgozott, amellyel megtanulta maga szerelni az egyébként egyáltalán nem alacsony javítási költséggel bíró BMW-ket. Tizenhat évig aktívan driftelt, azonban elérkezettnek látta az időt arra, hogy befejezze, mert már nem érezte igazán biztonságosnak.

A szervezői sátorhoz visszakanyarodva Gábor még mindig pörgött-intézkedett, viszont megérkezett Szakács László, a Fejér Megyei Bömbisek vezetője, aki a drift arénához kísért minket.

Tiétek a pálya!

Amíg átsétáltunk a szemközti térre, Lackó elmondta, mintegy 480 tagot számlál az ő csoportjuk a Facebookon. Kisebb összejöveteleket szoktak szervezni, sokat járnak Dunaújvárosba is. Szintet szerettek volna lépni a rendezvényeket illetően, ebben pedig partnerre találtak az Evils Egyesületben, így valósulhatott meg a július 30-i program. – Mindenki pozitívan fogadta a rendezvény hírét, az autósok pedig különösképpen annak örültek, hogy nem volt részvételi vagy bárminemű díja. Egy helyi vállalkozás segítségével jópár használt gumiabroncsot is a bemutatózó csapatok rendelkezésére

bocsátottunk, egy szerelővel egyetemeben, de nyilván hoztak saját abroncsokat is – mondta Lackó. Ekkor már beértünk a boxutcába, ahol igazán különleges hátsókerekes autókat (BMK-ket, Ladákat, valamint Mercedeseket is) szemlézhettünk. Ezek döntő többsége épített autó, amelyekkel a forgalomban nem is lehet közlekedni, hiszen a profi versenyzés, driftelés olyan speciális átalakításokat jelent, mint például nincs bennük katalizátor, sem közép-és végdobok, nem beszélve az optikai tuningról; a kaszni szélesítéséről, a kormányszögről vagy éppen a kerekek kifordulási szögének növeléséről. Jellemzően trélerrel szállítják ezeket a speciális autókat, amelyekkel csak az ilyen kijelölt pályákon hódolhatnak szenvedélyüknek a pilóták.

Összetartó autós közösség

Pontosabban a csapatok, a barátok, mert hogy magányos lovasok ebben az autós társadalomban nemigen vannak. Az egyik kiállásban egy olyan BMW parkolt, amelynek kitört a bal első kereke. Azonnal intéztek a szervezők hozzá egy hegesztő szakembert, éppen őt várta a kocsi mellett álló Fehérvári István. Mint mondta, ez nem az ő autója, hanem a kiskunfélegyházi Kiss Csabáé, de tulajdonképpen „egyre megy”, mert ő is a Szegedi BMW Club családjához tartozik. István a szegedi klub elnöke, és körülbelül 5-8 autóval érkeztek tagjaik erre a dunaújvárosi programra. Kérdésünkre elmondta, a BMW egy különleges szenvedélyt, életérzést jelent számukra. Arról is szólt, hogy a rengeteg negatív sztereotípiával ellentétben, amellyel a márka tulajdonosait illetik, ők egy igazán összetartó közösség, segítik egymást, és még azt hozzátette mosolyogva, hogy index is van az autóikban.

Kora délután egyre több látogató érkezett a programra, és a pilóták is egymás után sorakoztak fel a kocsikkal arra várva, hogy az arénában pörgethessenek.

Menjünk egy párt kört+

Egy drift-taxi? - kérdezte tőlem Lackó, és elnézve a még vizes pályát, tétováztam egy kicsit a válaszadással. No nem sokat, mert egy ilyen adrenalinbombára, amely látványában és hangzásában is lázba hozza az embert, nem lehet nemet mondani.

Megálltunk egy olyan tuningolt 325-ös (E36) BMW előtt, amelynek még motorháztetője sem volt, így látszott, hogy átépített az egész rendszer, aztán megérkezett a pilótája is, a ránézésre igen fiatal Berényi Bence. Tanácstalan arckifejezéssel és többirányú fejbiccentéssel tudtam csak lereagálni a gyors helyzetelemzést. Ezen persze csak mosolyogtak a fiúk, és már alig várták, hogy egy újabb sokk érjen az indulás előtt.

Jött is, szépen sorban. Miután megtaláltam a szűkített ülésben az egyetlen lehetséges pozíciót, döbbenten járt körbe a tekintetem a teljesen kipakolt, lecsupaszított belső téren. – Ebben a kocsiban van egyáltalán olyan, ami még gyári? – kérdeztem Bencét, aki némi gondolkodás után azt válaszolta, hogy a műszarfalon kívül semmi, és hogy hanghatással is fokozza az izgalmat, pörgetni kezdte a motort.

A velem szemközti részen, ahol általában a kesztyűtartó szokott lenni, most néhány kábel futott végig. Arról már nem is beszélve, hogy a rádió, a fűtő-és klímagombok helyén most egyedi, kézzel gyártott panel volt, és egyetlen kapcsolófeliraton állt meg rajta a szemem, a „fire”, vagyis a tűz szavon. A fiatal pilóta megnyugtatott, hátul van poroltó is, de ha bármi baj adódna, akkor a kapcsoló segítségével az egész autót tele lehetne nyomi oltóanyaggal. Még egy igen fontos kérdésre kellett

választ kapnom, mégpedig arra, hogy mibe kapaszkodhatok. Ez egyszerű, az ülésbe, vagy az ajtóra rögzített fogantyút is foghatom. Ám még véletlenül se nyúljak ahhoz a majdnem plafonig érő vastagabb karhoz, ami bár középre van beépítve, de az én oldalamra hajlik, mert ez a kézifék.

Miután minden lényeges kérdés tisztázódott, a sorunkra várva maradt egy kis idő arra, hogy jobban megismerhessem a fiatal pilótát. Bence 23 éves, és egy éve van jogosítványa- innentől már nevetve fogadtam minden új információt. Hozzátette, hogy azért már 3-4 éve vezet. Bár a családban is volt BMW, először egy 2015-ös soltvadkerti találkozón kezdte el komolyabban érdekelni ez az autómárka, és a vezetésében rejlő lehetőségek. Beült, kipróbálta, megfogta a látvány, az élmény, és az, hogy nemcsak kívülről, hanem belül is alakítani lehet. Mint mondta, az ilyen rendezvényeken kapcsolatokat lehet építeni, és segíthetik egymást a pilóták a műszaki tartalmakban. Viszont a világhálón minden információ elérhető, ezeket böngészte ő is, és építette meg a mostani autóját.

Nem volt még balesete. Egy ilyen technikai sportágban ismerni kell a határokat, de nem lehet mindig tudni, hogy mit ad a pálya (mint például az előttünk álló vizes aréna). Rengeteg kiadással jár ez az autózás, össze sem számolta, hogy eddig mennyit költött már rá, de becslései szerint egy fél ház árát már biztosan.

Ekkor jeleztek a zászlóval, Bence pedig már abban a pillanatban lépett is a gázra, és megkezdte az ülésbenyomós csúsztatott manővereket. Az első két fordulás után elmúlt a félelemérzet, és innentől minden kanyarodás, az éles és a hosszú fordulás egyaránt élvezetessé vált. Amikor úgy éreztem, hogy felvettem a ritmust, Bence mindig rákontrázott, és irányt váltott, ami olykor sikítást, de leginkább felfokozott élményt jelentett. Sikerült olykor a szemem sarkából Bence reakcióit is figyelni, aki folyamatosan mosolygott, látszott rajta, hogy rendkívül élvezi a technikai vezetést, könnyedén kombinálta össze a manővereket. Ügyes volt…mindent összevetve azt hiszem erre mondják, hogy született tehetség.