Szeretettel, elfogadással forduljunk gyermekünk felé, amikor hazahozza a bizonyítványt

– Ha első reakciónk sebző lenne, inkább térjünk vissza a témára később, amikor már tisztább fejjel tudunk gyermekünkkel beszélgetni – tanácsolja Jámbor Bori pszichológus. – Addig is fontos, hogy biztosítsuk őt szeretetünkről és elfogadásunkról. Minden gyermek számára létfontosságú, hogy tudja és érezze, biztonságban van: szeretetünket és a törődésünk mértékét ne befolyásolja a teljesítménye, a jegyei, az elért eredményei, legyenek azok kiemelkedők vagy éppen elégségesek. Rossz jegyek esetén a „leckéztetés, fejmosás”, a címkézés és a büntetés kerülendő. Ez a gyermek szorongását és szégyenérzetét csak tovább növeli, és távolságot is teremt, így segítséget, valós megoldást sem tudunk nyújtani. Ehelyett igyekezzünk egyenrangú párbeszédet nyitni, érdeklődni: megérteni a gyereket. Együtt körüljárhatjuk érzéseit, erősségeit, érdeklődését, a fejlesztendő területeket, motivációját, a terheléshez való viszonyát.

A pszichológus azt javasolja, elvárásaink legyenek reálisak, hiszen felnőttként mi sem értünk mindenhez.

– A tökéletesség helyett a gyerek erősségeire, készségeire és adottságaira koncentráljunk! A jó, kitűnő tanulóval is érdemes beszélgetni, hiszen bennük is lehet teljesítménnyel kapcsolatos szorongás. Ha már túl vagyunk az első reakción, és az nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, ne féljünk újra beszélgetést kezdeményezni, bocsánatot kérni a gyerektől, ha viselkedésünkkel, szavainkkal megsebeztük, ezzel is példát adva felelősségvállalásból, a hibák helyrehozásából. Semmilyen jegy, osztályzat, teljesítmény sem lehet olyan fontos, mint gyermekünk testi és érzelmi biztonsága, jólléte! 
Csabai Dorina pedagógus, mese- és művészetterapeuta gyermeke olyan iskolába jár, ahol a hagyományos értelemben vett bizonyítvány helyett szöveges értékelést kapnak a szülők.

– Így mélyebben meg lehet határozni, mennyire tudta a diák teljesíteni a követelményeket, miben kiemelkedő, mit kell fejleszteni – állítja Dorina. – Több ez, mint egy szám. Szerintem nem kellene, hogy feszültség legyen a bi­zo­nyítvány­osztás körül, ez egyáltalán nem helyes. Nem szabad sem bántani vagy elmarasztalni a gyermeket, ha rosszul sikerül neki valami, mint ahogyan ellenkező esetben sem szabad „agyondicsérni”, elegendő értékelni a jó teljesítményt valamilyen módon. De nem tárgyakkal, inkább egy öleléssel vagy egy elismerő pillantással.

Tudjuk, hogy a bántás néha megtörténik, hiszen a szülő sem tökéletes, esetleg feszült, mert munkahelyi problémák gyötrik. Hogyan kellene beszélni a gyermekkel?

– Esetenként már a meseterápiás foglalkozások elején érzem a gyerekekben a feszültséget, amit a megfelelni akarás szül. Ilyenkor nem merik megfogalmazni sem a gondolataikat, sem az érzéseiket, ha kérdezek, arra úgy válaszolnak, mintha vizsgáztatnám őket. Egy olyan egyszerű kérdésnél, hogy vannak-e barátaik, stresszelnek, eltalálják-e a helyes választ. Időbe telik, mire megértik, olyan nincs rossz válasz, minden felelet jó, és ahol vagyunk, az egy biztonságos tér. Sőt, lehetnek kérdéseik is, aztán egy idő után eltűnik ez a probléma. Ugyanez a folyamat mehet végbe egy dolgozat- vagy bizonyítványosztás kapcsán is. Számonkérésnek azért lennie kell, hiszen muszáj, hogy a gyermek önmagához képest fejlődjék, de mindig elsősorban azt kell nézni, mi az, amiben mi ezt a fejlődést segíteni tudjuk. Én is ezt a fejlődést igyekszem elősegíteni a meseterápiás foglalkozásokkal, amikor a résztvevők önbizalmát erősítem. Cél, hogy a gyermek magabiztosan ki tudjon állni önmagáért, de ehhez nem eszköz a büntetés. A fény felé menjünk, ne pedig a sötétség elől meneküljünk!