Nézőként nagyon sokan voltak kíváncsiak a díszes fogatokra

Daruszentmiklós - A kicsit nedves időjárás senkit sem hozott zavarba. A fogatosok mellett a csikósaival imponáló bemutatót tartott Tóth Lajos, a Guinness-rekorder, a legrangosabb magyar lovas is. Kiválóan és balesetmentesen telt az idő mindenki számára. Az ottani rendezők ezúttal is jelesre vizsgáztak. 

Az esemény mentora 

Rauf Norbert, Daruszentmiklós polgármestere egy maroknyi jól szervezett önkéntes irányításával tartotta kézben a sok embert megmozgató sikeres eseményt: 
– Az előző tapasztalatokat fölhasználva bonyolítottuk le ezt a legalább negyven lovast és az attól még több fellépőt bemutató eseményt. Nagyon örülünk az eddigi legnagyobb létszámban megjelent érdeklődőnek. Különösen fontosak voltak nekünk az egyik erdélyi testvértelepülésről, Miklósfalváról érkezők. Remélem, mindenki jól érezte magát nálunk. 

– A nemzeti hagyományainknak a népi kultúra fontos része, a zene és a tánc, ahogy a lovas élet is. Ezért hívtuk meg Czuppon Péter tanár urat és a néptáncos növendékeit, és ezért kaptak lehetőséget a helyi iskola és óvoda ragyogó táncosai. Mindenki nagy sikert aratott. 
A versenyzőknek a korábbinál nagyobb területű pályát alakítottunk ki, és a vendégeknek fönntartott területen is változtatásokat hajtottunk végre, hogy jobban élvezhessék az eseményeket. 
A kicsik számára megálmodott helyszíneket egy kellemes ligetben helyeztük el. A különböző árusok egymás mellé, a büfék a pálya mellé kerültek, így akár mint egy frissítőállomásról, onnét is lehetett követni a versenyt. A falunapunkra további fejlesztéseket is tervezünk. Közös sikerünk született, amit ezúton is köszönök minden résztvevőnek, az együttműködő partnereinknek és a közönségünknek is. 

Állandó résztvevő 

Gálik Ferenc Dunaföldvárról érkezett. Ő a környékbeli lovas eseményeknek az egyik állandó szereplője. 
– A mai napon elért eredményem egy dolog. Attól teljesen függetlenül is szívesen értékelem ezt a napomat, elégedett vagyok vele. Egy ilyen eseményen való megjelenés alapos felkészülést követel. Fontos, hogy a lovak (egy Nónius és egy Lipicai), a technika (a kocsi) is rendben legyen. 
A verseny eredményessége sok tényezőtől függ. Legyünk sportszerűek: nagyon nem mindegy, hogy hajtóként milyen napot fogok ki, elég figyelmes tudok-e lenni a pályán a lovakra és a kocsira egyaránt. 
Az eső miatt a pálya állapota folyamatosan, akár egy-egy futamon belül is változott. A vizes füvön a lovas kocsi is nagyon tud csúszni. Ezt illik figyelemmel kísérni, mert az eredményesség rovására mehet a dolog, a túlzott óvatosság pedig rontja a szintidőnket. Az első futamot különösebb problémák nélkül tudtuk teljesíteni, de a másodikra jóval szigorúbb feladatokkal vártak bennünket. 
– A csapatot a lovak párosa, a hajtó és a segédje alkotja. Az ideális az lenne, ha a versenyen a legjobb formánkban lennénk. Őszintén szólva, ennek kicsi a valószínűsége, hiszen a négylábúak is önálló „személyiségek”, akiket elég nehéz tudatosan fölkészíteni mondjuk 16-ára, mert akkor komoly versenyünk lesz. 

Futamot ajándékozott 

Madár Gábor Előszállásról érkezett. A fogatát a két Welsh póni és az Eszterházy-hintó adja. Az otthoni előkészületekről elmondta: 
– A technikai dolgokkal, a hintó karbantartásával már pénteken elkészültem, nyugodt voltam miatta. A pónikkal is tudtam foglalkozni, láttam rajtuk, hogy ők is készen álltak, majd szétvetette őket a tűz, ami bennük van. 

– Nem lenne sportszerű másra mutogatni, inkább elismerem, hogy az elejét én rontottam el, pedig nagyon igyekeztem. Amikor fölmentünk a pályára, éreztem, hogy el vagyok veszve, hiszen bármennyire is koncentráltam, egyszerűen nem láttam át, és még a táblákat sem találtam, amik a kapukat jelzik. Nahát úgy aztán szépen potyogtak ám a hibapontok. A segédhajtóm, a bátyám, Laci sem örült, és nem is dicsért meg érte. Nem volt miért veszekedni, igaza volt. 
– Egy ilyen verseny fontos dolog. Eljött velünk az édesanyám és az egész família. Nahát nem ilyen kezdést akartam nekik ajándékozni! Szerencsére nem veszekedtek és nem is akartak kitanítani. Szépen elbeszélgettünk, megjárattuk a lovakat és készültünk. Magamra találtam. Alaposan átnéztem a pályát, figyeltem a többiekre, hogy veszik az akadályokat. Megérte vele foglalkozni. Az már egy elfogadható kör volt, mindannyian örültünk neki. 
Fejtörés a versenyzőnek 

Maszlag Gábor elismert, jó név a hazai lovas szakmában. Ő tűzte ki a sokak számára rafináltként emlegetett pálya összes változatát. 
– Nem baj, ha morogtak. Egy jó versenyhez igazi pályát kell kitűzni, és ez ilyen volt. Persze volt, aki azt mondta, hogy szűk, sok a kanyar benne, és persze a kapuk! Abból egyébként tizennégy volt a normálon, a vadászhajtásban pedig tíz. A hossza körülbelül kettő és fél kilométer lehetett. Volt, aki másfél, az óvatosabbak három és fél perc alatt tették meg. Ezt a sportot is komolyan kell venni, föl kell rá készülni, és akkor egyszerűbbnek tűnnek a feladatok. 
– A jó ló nem tudja megmenteni a képzetlen hajtóját a versenyben, ahhoz a „rutin és az évek” kellenek. Volt itt olyan lovas is, aki egész életében parasztember volt, mégis hibátlant és nagyon jó időt hajtott. Az előszállási Horváth István ügyes volt, szép lovai vannak, akiktől nem sajnálja az abrakot. Attól is vannak kirobbanó formában. 
– Úgy gondolom, nagyon szép létszámban jöttünk össze a mai versenyen. Sok ismerős érkezett, de voltak közöttük újak és még pályakezdők is. Jól tették, hogy eljöttek, nem bántotta őket senki sem. Szépen lassan kitanulják a szabályokat, aztán majd belejönnek. Ahhoz persze jó pár évre lesz szükség.