Csoda iskola

2022.06.24. 14:00

Negyedikes kisapostagi végzősök

Kevesen tudják, hogy Dunaújvárostól nem messze, Kisapostagon olyan egyedülálló iskola működik, melyet még régi olvasmányainkból ismerhetünk. A falusi iskolában egy tanteremben tanulnak a diákok első évfolyamtól negyedikig. A Széchenyi Zsigmond Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Benedek Elek Tagiskolája, azaz a kisapostagi iskola tanulói izgatottan vártak, hiszen pár nappal a vakáció kezdete előtt meglátogattam negyedikes tanulókat. Kíváncsi voltam, hogy milyen éveket hagynak maguk után és mire számítanak a továbbiakban.

Kállai Félix

A fotón balról jobbra: Hunya László Imre, Czár Dániel, Róy Tamás, Steigervald Roland, Süli Zsófia, Matiz Rebeka Leila

A tanító nénik bekísértek az osztályterembe, én pedig becsuktam az ajtót, hogy a gyerekekkel magunk között, őszintén beszélhessünk az iskoláról. Kíváncsi voltam, hogy az általam csak csoda iskolának tartott intézmény milyen a tanulók szemében. (Csoda iskola, mert gyermekkorom kedvenc olvasmányának, a Kincskereső kisködmönnek a romantikus falusi iskolája jut róla eszembe, ahol egy teremben tanultak kisebbek és a nagyobbak is, a tanító végtelen szeretete mellett.) 
A gyerekek komolyan beültek az asztalok mögé, és mint az órákon, tisztelettudóan egyszerre köszöntek és nagy figyelemmel várták, hogy mit fogok mondani. Miután megismerkedtünk, már, mint a régi jó barátok felszabadultan, viccelődve beszélgettünk. Mint kiderült – talán nem olyan nagy meglepetés -, már nagyon várják a szünidőt. 
Elmondásuk szerint hosszú volt ez az év, de mint kiderült a négy év gyorsan elment. A fáradtságnak nyoma sem volt rajtuk. Folyamatosan bombáztak az információkkal, miközben egymást ugratták. Elmondták, hogy nagyon szeretnek itt lenni, kedvesek a tanítók, furcsa lesz máshova járni ősztől. Hiányozni fognak a többiek, a gyerekek, a tanító nénik, az iskola. Már most tudják, hogy néha visszalátogatnak majd az iskolába. A hat fős évfolyam egyik fele Baracson kezdi meg az ötödik osztályt, a másik fele Dunaújvárosban a Széchenyi gimiben. Már tudják, hogy az új osztályban is lesznek ismerősök. Nem féltem őket, talpraesett könnyen barátkozó gyerekek. 

Kíváncsi voltam a távolabbi kilátásokra, milyen szakmát szeretnének maguknak. A válaszok között építész, orvos, kutató szerepelt, de CCC eladót is mondtak, hogy megvicceljenek. Mint ifjú újságírókat kérdeztem, hogy valakinek megtetszett-e az írás. Mindenkinek tetszett, de mint szakmát csak egy ifjú hölgy választaná, aki talán a legkomolyabb volt végig. Mikor megkérdeztem, hogy ki a legjobb tanuló egymásra mutogattak. Úgy látszik, elismerik egymás tudását, de őszintén beszéltek a magatartásukról is, ami talán egy picivel lazább, mint a megszerzett ismereteik. 

Nem tudom én milyen negyedikes voltam, de azon gondolkoztam, hogy szívesen tanítanám őket, mert szinte felfrissül az ember a jelenlétükben. A beszélgetés után a gyerekek a székeket felrakták az asztalokra és szép rendben hagyták el a termet. Az iskola udvarára mentek, játszottak, futkároztak és labdáztak, mint ahogy ezt máskor is megszokták. A rövid, de annál tartalmasabb látogatásom után élményekkel távoztam. 

Öröm volt ilyen okos és energikus gyerekekkel találkozni. Elbúcsúztam tőlük, majd felültem a robogómra, és ahogy elhajtottam az iskola előtt, dudáltam egyet, ők pedig integetve kívántak jó utat. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában