Az első gőzvontatású vasút és a TGV üzembeállása között 155 esztendő telt el

Dunaújváros - A hetvenes években még sok gőzös rótta a hazai vaspályákat, ezért a székesfehérvári átszállásig Pusztaszabolcsot érintve legtöbbször valamilyen nagy fekete, talán 424-es vontatta fekete kocsikkal utaztunk. Fehérvárról Alsóörsre legtöbbször zöld-fehér színű Púpos (M40-es) húzta szerelvényünket cél­állomásunkig. Később, kis­iskolás éveimben anyukám szinte minden tanítási szünetben elvitt egyszer valamelyik budapesti múzeumba, s ilyen alkalmakkor is vasúton tettük meg az utat. 

Annak idején még Paksról jött egy szép piros MDmot szerelvény, amivel egészen a Déli pályaudvarig utaztunk. Tizenhat éves voltam, amikor először mehettem el egyedül Budapestre. A fővárosból Alsóörsre vezetett az utam, amit egy Nohab (amit én egyszerűen „Kövérnek” hívtam) vontatta szerelvénnyel tettem meg. Káptalanfüredet elhagyva a vonat ablakából egy fehér, ezerkettes Zsigulit láttam meg, amiben a szüleim ültek. Némi integetés után észrevettek, majd az alsóörsi állomáson találkoztunk. Életem egyik legérdekesebb találkozása volt ez még a mobiltelefonok előtti időkből. 

Még később, már főiskolásként Kijev érintésével Alcsevszkig is elvonatoztam. Az egykori Szovjetunióban fogalom, és a legfontosabb közlekedési eszköz volt a vasút. A napokig tartó döcögés jó alkalom volt beszélgetésekre, kártyázásra és sok-sok néhány kopejkáért kapható, a „kocsiparancsnok” által főzött tea elfogyasztására. Élénken él bennem az a lassú tempó, amivel a Kárpátok emelkedőit győzte le hosszú szerelvényünk. A vasút azóta sem lett sokkal gyorsabb északkeleti szomszédunknál, mert az Ungvár–Lemberg háromszáz kilométeres távolság megtételéhez napjainkban is közel kilenc órára van szüksége egy szerelvénynek. Sok esztendővel később repülőjeggyel a zsebemben volt szerencsém vasúton megtenni az ugyancsak háromszáz kilométer hosszú Brüsszel–Párizs utat. A fantasztikus francia TGV kereken egy óra alatt tette meg a távolságot. 

Gyorsvasúttal utazni minden alkalommal különös élményt nyújtott. Az ICE, a TGV, vagy éppen a Sinkanszen fedélzetére lépve mindig eszembe jutott, hogy a világ, első gőzvontatású vasútja és a TGV üzembeállása között mindössze 155 esztendő telt el. Németországi éveim alatt több vasúti múzeumot is megnéztem, amelyekben az öreg gőzösök látványa ragadott leginkább magával.