Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje...

A lovas legények a falun kívül gyülekeztek, majd a harminc-negyven legényből álló bandérium a felékesített zöld ágakkal megindult a falu felé. Mögöttük zöld gallyakkal és szalagokkal feldíszített lovas kocsikon a 14–17 éves kislegények mentek. Ők még nem járhattak kocsmába, bálba, pünkösdhétfőn nem ülhettek lóra, tízen-tizenketten ültek egy kocsin. Népdalokat, katonanótákat énekelve vonultak végig a falu utcáin. A kislegények csoportjában hegedűvel, harmonikával kísérték az éneklést. A gazdák a kisajtóban borral kínálták a zöld ággal érkező legényeket, akik leszálltak a lóról, és a házbeli leányokkal táncoltak.

Középkori eredetű

Miután a község valamennyi utcáján végigvonultak, visszamentek a hajnali gyülekező helyére. Itt az első legény megadta a jelt, amire ki-ki vágtatva elindult a zöld ággal a kedvese háza felé. A vőlegény átadta menyasszonyának a zöld ágat. Ezután természetesen behívták, süteménnyel, borral kínálták meg. A többi legény a leányos házak kapujára tűzte a zöld ágat. A zöldág-hordás után, este a kocsmában rendezett táncmulatsággal fejezte be a falu fiatalsága a húsvét és pünkösd közötti időszakot, a zöldfarsangot.

Pünkösdi szokásunk középkori eredetét bizonyítja Temesvári Pelbárt 1499-ben megjelent latin nyelvű munkájában (Sermones de Sanctis. De S. Philippo et Jacobo): „Ezen a napon a keresztényeknél miért szokás az ajtókat, a házak bejáratának környékét, hajlékaik kapuszárnyát zöldellő fák lombos gallyaival díszíteni? Azt válaszolhatjuk, hogy egyrészt történeti alapja van ennek a szokásnak, mert amint mondják, a pogányok Hieropolisban azt az utcát és a házat, melyben a közéjük érkező Fülöp apostol vendégként megszállt, gallyakkal jelölték meg, hogy másnap odagyülekezve ráronthassanak, és azon helyen megöljék. Mikor aztán másnapra virradva ezt véghez akarták vinni, látták, hogy az Isten angyala csodálatos módon a város minden házára ugyanolyan zöld gallyat tűzött, és így a házat nem tudták megkülönböztetni a többitől.”

A gyúrói zöldág-hordás középkori eredetű hagyományának párhuzamai a Kárpát-medence számos helyén megtalálhatók. Tiltották a pünkösdi népszokásokat a csetneki zsinat (1591) szlovák és latin nyelvű határozatai, tehát a tilalom a felvidéki szlovák népszokásokra is vonatkozhatott. Ugyanakkor semmi okunk nincs feltételezni, hogy a magyarok azonos módon ne gyakorolták volna. Utóbbit bizonyítja: az észak-déli kapcsolatok keretében a török alóli felszabadulást követően, a XVIII. században a Felvidékről az Alföldre települt magyar és szlovák lakosság magával hozta a pünkösdi májusfa, a zöldágazás szokását, amely a sorozatos tiltások ellenére számos településen napjainkban is él. Egy XVIII. századi kiskunhalasi kézirat pünkösdi köszöntőjében olvashatjuk: 
Régen a Noé galambja 
Hogy megszűnt a vízözön habja, 
Bárkának ne lenne rabja 
Zöld ágat vitt be ő szája. 
Én is azért mind zöld ággal, 
Béköszönök hozsánnával. 
Legyen az Isten ez házzal. 
Szlovákiában pünkösdkor a sírokra is zöld ágakat, tojást tettek. A pünkösdi zöldet keresztény szentelménynek tartották, a szentelt ágak az ártó démonoktól megvédték a házat, a gazdaságot, a jószágot. Lassanként itt is megszűntek a pünkösdi szokások, a hagyományban fennmaradtak a mulatságok, a májfaállítás, zöld ágak elhelyezése az ablakokba. Megtalálható a pünkösdi zöld ág, a májusfa a felvidéki magyarságnál is. Mokcsakérészen (Ung m.): „A templomot és a házakat zöld gallyakkal díszítették. Ablakokhoz, képekhez, eresz alá tették a gallyakat. Református magyarázat szerint: mert mogyorógally alá állt Jézus, mikor üldözték. Katolikus magyarázat: mert az Úr Jézus ment be Jeruzsálemben, és hoztak zöld gallyat…” Nagycétényben (Nyitra m.): „Pünkösdkor a legények máj­fát állítottak a leányoknak. Magas, sudár cserfát vagy szilfát vágtak ki, és éjszaka állították fel a leány háza elé, a kerítésen kívül. A leány a fára hajkötőt (szalag) adott, az apa pedig már előre elkészített egy fél liter pálinkát, amit a fa csúcsára kötöttek. A fa két-három napig állt a ház előtt. Amikor a legények elmentek ledönteni, a pálinkát közösen megitták.”

Az Alföldön is elterjedt

Lássunk néhány példát a XVIII–XIX. századi migrációval északról délre átplántált pünkösdi szokásokból! Bagon (Pest m.) pünkösd szombatján kapták a lányok a májfát. Szép leírást adott a pünkösdi májfa állításáról Vankóné Dudás Juli naiv művész Falum, Galgamácsa című könyvében. Pünkösdi májusfa állítás című festményét (1972) Kecskeméten a Magyar Naiv Művészek Múzeuma őrzi. Csépán (Jász-Nagykun-Szolnok m.) pünkösdkor virágos bodzafa- és ecetfagallyakkal díszítették fel a családfők vagy a házbeli nagyobb fiúk a kerítéseket, kapukat. A legények színes szalagokkal díszített gallyat vittek a lányos házak kerítésére.

A szegedi nagytájon pünkösd hajnalán fűzfa- vagy bodzaággal ékesítették fel a lakóházakat, különösen a kerítést, ablakot, de régebben a vízimalmokat, tiszai hajókat is: ez a bodzázás. Topolyán (Bács-Bodrog m.) Borús Rózsa szép leírása szerint: „Kora hajnalban már mindenki az utcán szorgoskodott. Kidíszítették a ház elejét, a kaput, ablakokat, fákat bodzával, pünkösdi rózsával, jázminnal. A frissebb leányok búzavirágot, pipacsot hoztak a határból, s koszorút fontak belőle […] Egy-egy legényt is lehetett látni, ugyanis pünkösd hajnalán annak az ablakába kellett csempésznie a pünkösdi ró­zsát, akinek udvarolni szeretett volna, s cserébe el kellett lopni a lány búzavirágból font koszorúját.”

Pünkösdi király

A gyúrói szokás másik fontos eleme, a legények lovas felvonulása, a középkori eredetű pünkösdikirály-választás emléke. Pünkösd napján a legények lóversenyt rendeztek: a győztes lett a pünkösdi király. Királysága egy esztendeig tartott. A falu összes lakodalmára, mulatságára hivatalos volt, a kocsmában a község kontójára ihatott, jószágát a pásztorok ingyen őrizték, büntetést nem szabhattak ki rá. A pünkösdi király a falu első legénye volt. 
A gyúrói szokásban a lovas legények bandérium elnevezése a középkori hűbérurak elsősorban lovas katonákból álló hadseregére, illetve a felvonulások lovasokból álló díszcsapatára emlékeztet. Balassi Bálint szavaival az „áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje”, kedves ünnepe volt a magyar katonának is: 
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák, 
Az szép szagú mezőt kik széllel bejárják, 
Most azok is vigadnak, az időt mulatják. 
Régi huszárezredeinkben huszárkirályt választottak, akinek hivatala hasonlított a pünkösdi királyéhoz, de hatalma csak egy napig tartott. Ez idő alatt viszont minden katona engedelmességgel tartozott neki.

Az európai kultúrában az ókor óta fellelhető az a törekvés, hogy különböző tavaszünnepekkel (pl. a ró­maiak hatnapos Floraliájával), tavaszi szokásokkal és a hozzájuk kapcsolódó kellékekkel (zöld ág, fűzfavesszőkorbács, barka, májusfa) előidézzék, fokozzák a zsendülő természet bőségét. A zöld ág a szárba szökkenő növények, a megújuló vegetáció jelképe. A zöldág-hordás szokása eredetileg a tavaszi megújulást, a földművesmunka eredményességét, az otthon és a gazdaság védelmét akarta elősegíteni. Későbbiekben a fiatalság, a legények és a leányok egymáshoz való közeledésében fontos szerepet betöltő társadalmi funkció került előtérbe.