Emlékezetes reptéri találkozások

2022.05.22. 11:59

Könyvbe gyűjtötte élményeit és tapasztalatait a dunaújvárosi lokálpatrióta

Hamarosan kezünkbe vehetjük Antal Lajos kötetét, amelyben egybegyűjtötte sok éven keresztül blogjára írt németországi repülőtéri élményeit, híres emberekkel történő találkozásait. Beszélgetésünk során felelevenítettük a külföldi tapasztalatszerzés szépségeit és nehézségeit egyaránt. Mindenkinek ajánlja, hogy néhány évre próbálja ki magát más kultúrákban, miként egykoron tették elődeink is. Bajor­országot 2020 nyarán hagyta el, és tért vissza Magyarországra.

Szente Tünde

Antal Lajos Müncheni történetek című kötetének nyomdai munkapéldányával a kezében Fotó: SzT

Antal Lajos Müncheni történetek című kötetének nyomdai munkapéldányával a kezében Fotó: SzT

Dunaújváros – Amikor elindultam Németországba két­ezer-tizenkettőben, úgy terveztem, hogy addig maradunk, amíg jól érezzük magunkat. A második legrégebbi bajor város, Freising mellett laktunk egy kis faluban, Wolf­ersdorfban. Négy évvel ezelőtt családostul eldöntöttük, hogy „minden út hazavezet.” Azért maradtunk még, mert szerettünk volna világot látni, amit valóra is váltottunk. Ez volt az egyik ok, a másik pedig az, hogy a feleségem kétezer-tizenkilencben hazaköltözött, mert a városban állásajánlatot kapott. A gyermekeim azt mondták, hogy ők itthon képzelik el a jövőjüket, köszönik szépen, jól érzik magukat Magyarországon. Nagy szerencsémre én is könnyen el tudtam helyezkedni, a DSZC Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola műszaki tanáraként huszonnégy év múltán tértem vissza a pályára. 

– Kétezer-tíz őszén éreztem először úgy, hogy a jövőmbe mutató terveim eléréséhez otthon egyre kisebb esélyem van – ugrunk vissza az időben. – Egyszerűen nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy évekkel korábban elterveztem. Tisztában voltam azzal, hogyha külföldön szeretnék munkát vállalni, ahhoz nyelvtudás és ott is használható képesítés kell. Több lehetséges ország is szóba jött, végül Bajorország mellett döntöttem. A másfél év nyelvtanulás az elinduláshoz elég volt. Ezek után adódott a kérdés, hogy ha kimegyek Németországba, akkor milyen munkát vállaljak. 

Gyerekkori álmom volt, hogy a légi közlekedés területén dolgozhassak

Gyerekkori álmom volt, hogy a légi közlekedés területén dolgozhassak, így ezzel kapcsolatos tanfolyamok keresésébe kezdtem, végül találtam egy vállalkozást, amelyik légiforgalmi tiszteket, azaz rampásokat képez. Kétezer-tizenkettő februárjában indult a tanfolyam és júniusban kaptam meg a szakszolgálati engedélyemet. Két nehéz, sokszor reménytelennek látszó év után rampás tiszt lettem a müncheni repülőtéren, amit Ferihegyen kiszolgálásfelelős tisztnek hívnak. Az érkező-induló gépeknek megszerveztük a földi kiszolgálását, összehangoltuk a különböző szolgáltatások munkáját úgy, hogy az megfeleljen minden előírásnak, a gépek biztonságban és időben fel tudjanak szállni célállomásuk felé. 

Az írás életformájává vált 

A közösségi médiában a távolléte alatt rendszeresen találkoztunk írásaival: – Amikor kiköltöztem Németországba, már az elején elkezdtem blogot írni. Idővel pedig a közösségi média egyik repülős csoportjába a műszakjaimról apróbb írásokat adtam közre. Attól váltak érdekessé, hogy megpróbáltam a repülőtér emberi oldalát megmutatni. Repülésrajongók körében osztották meg az írásaimat. Magyarul írtam, képeket is mellékeltem hozzájuk. Különféle nemzetiségű és beosztású emberrel találkoztam, szót kellett értenem a kínai utassal, a bosnyák rakodóval, a francia vagy orosz repülőgép-pilótával. Minden nap találkoztam érdekes emberekkel, akikkel pár szót tudtam váltani, és akiktől rengeteg pozitív energiát kaptam. Hetven légitársasággal, huszonöt nemzettel volt kapcsolatom a nyolc esztendő alatt. 

– Reptéri éveim alatt volt szerencsém néhány ismert emberrel találkozni. Az egyik leg­emlékezetesebb a kétezer-tizenháromban világbajnokságot nyert magyar vízilabda-válogatott volt. A Barcelonából Budapestre utazó csapat tagjai itt Münchenben szálltak át. Kedves, szerény sportemberek lévén, nagyon boldoggá tettek, hogy mindnyájuktól kaptam egy-egy aláírást és megengedték, hogy lefényképezhessem őket. 

– Másik nagy „fogásom” a focihoz kötődik, kétezer-tizenhat nyarán személyesen Pep Guardiolához volt szerencsém, aki akkor már a Manchester City edzőjeként Münchenből Pekingbe indult csapatával. A spanyol sztáredző igen kedves és barátságos volt velem, és egy aláírást is kaptam tőle. 

– Néhány hónappal később egy Antalyába induló Sun­express gépnél a kollégáim szóltak, hogy lesz egy VIP-utas is a fedélzeten. Amikor megláttam az utaslistán a Donald Trump Jr. nevet, igencsak meglepődtem. Ő ugyanis, az akkor frissen megválasztott, de még be nem iktatott amerikai elnök fia. Előtte semmit sem tudtam róla. Két magas úrral szállt fel a gépre és szerényen, minden feltűnést kerülve viselkedett. A személyzet tőlem tudta meg, hogy ki az illető. Azért volt különleges az utazása, mert megtehette volna, hogy magángéppel repül, ehelyett szerényen egy fapados járattal utazott. 

– Kik segítették a kötet nyomdai előkészítését? 
– Köszönettel tartozom Jakab Klárának a lektorálásért, Tőke Katának a tördelésért, Somogyi-Tóth Dánielnek a kiadásért, és a Rolling Nyomdának, Rozsnyai Zoltánnak a nyomdai munkák elvégzéséért.

– A könyvkiadás nem olcsó mulatság. Sikerült-e támogatókat találni a kötet elkészültéhez? 
– A Légiközlekedési Kulturális Központot sikerült megnyernem kiadónak. A ferihegyi Aeroparkot üzemeltető LKK-val évek óta jó kapcsolatban vagyok, és nagy örömömre szolgál, hogy Kránitz Balázs (az Aeropark ügyvezető-helyettese) írt előszót a kötethez. 

– Lesz a kötetnek dunaújvárosi bemutatója? 
– Várkonyi Zsolttal, a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztőjével már egyeztettem, hogy mihelyt kijön az első néhány darab a nyomdából, tartunk egy bemutatót a városban. 

– Terveznek-e további bemutatókat? 
– Az Aeroparkban tervezünk egy bemutatót olyan emberekkel, akik szerepelnek a könyvben és segítségemre voltak szakmai tanácsaikkal. 

– Kik lesznek az olvasói? Kik között számít érdeklődésre a könyv témáját illetően? 
– A repülés népszerű téma manapság és milliós rajongótábora van. Szerencsés vagyok, hogy megadatott benne dolgoznom. Az élményeimet örömmel osztom meg a szakmai és az érdeklődő közönséggel is. 

– Tervezi-e a folytatást? 
– Korai még beszélni róla, de nem tartom kizártnak. 

Németek, emberségesek és döntésképesek… 
Kora reggeli gép a földközi-tengeri spanyol, vagy lassan inkább már német szigetre. A gép túlkönyvelt, de ez nem gond, mert szinte minden járatnál van olyan utas, aki nem jelenik meg a beszálláskor, és helyette jöhet egy-egy várólistás. Minden szolgálat gyorsan végzett a munkájával, és a beszállítás is rendben haladt, az utasok percek alatt a fedélzeten voltak. 
A boarding vége felé felmentem a gate-hez, hogy néhány szót váltsak a (török) gate-es kolléganőmmel. Az utolsó négy utas egy német család volt két aranyos, kicsi szőke gyerekkel és a szüleikkel. A kisfiú ­öt-­, a kislány hároméves lehetett. Hármuknak volt elfogadott jegyük, az édesanya viszont várólistán szerepelt. Pechükre, minden utas beszállt, és úgy tűnt, hogy az édesanyának maradnia kell. Ekkor szóltam a gate-es hölgynek, hogy kérdezzük meg a gép személyzetét, hátha jumpseaten elviszik a családanyát is. A kolléganő azt felelte, hogy kizártnak tartja, mert csak légi céges utas ülhet jumpseaten. (Ebben egyébként igaza volt.) Mindkettőjüknek azt mondtam, hogy várjanak két percet, lemegyek a gépre, hátha mégis mehet a hölgy. Nagyon akartam, hogy el tudjon menni. A gép kapitánya készséges volt, és hívta a pursert. A purser hátrament a hosszú fedélzeten, majd egy perc múlva visszajött, s közölte, hogy van egy olyan, a személyzetnek fenntartott ülés, ahova leülhet a várólistás utas. Rohanás vissza a gate-hez, minden rendben van, a hölgy repülhet, de a kolléganőm csak nem akarta elfogadni a helyzetet. Némi rábeszélés után kiállított egy beszállókártyát, az utaslistára felírt még egy nevet, és irány a fedélzet. A négytagú család együtt tudott elrepülni szabadságra. Tíz perc késés lett a dologból, de senki sem bánta. Egyik legemberibb rampás élményem volt ez a járat. (Részlet a kötetből.) 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában