Bormustra: kezdjük a napot egy finom, könnyű reggelivel!

Dunaföldvár A következők lettek a borverseny győztesei: 

A Duna menti települések legjobb rozébora Schmidt Attila 2021-es kékfrankos rozéja Adonyból. 
A legjobb fehérbora a Naphegy Pincészet 2021-es cserszegi fűszerese Bajáról. 
A legjobb vörösbora Sitkei Gábor 2021-es cabernet franc­ja Bölcskéről. 
A Szent Rókus Borlovagrend Zászlós Bora Nagy Gábor 2021-es merlot-ja Dunaföldvárról. 
Rangos elnöke volt a borversenynek: Szűcs Zoltán, aki a Magyar Borrendek Országos Szövetségének alelnöke, jól ismerte a helyszínt és a bírálók többségét. Elmondta: – Hogy ebből a pozícióból milyennek látszik egy kisváros borversenye? Abszolút lelkesítőnek, mert itt minden megtalálható. A nagytermelői boroktól a kis kézműves borokig. A nevezők között akár a néhány száz litert készítő kisemberek tételéig. Az ő munkájukat is nagyon tisztelem. Hogy miért? Látható, hogy a nagytermelők ezzel foglalkoznak egész évben. A kistermelőnek, a kézművesnek van egy civil foglalkozása, mert el kell tartania a családját, és ezért egy munkahelyen kell dolgoznia. Mellette a szabadidejét áldozza a szőlőtermesztésre és a borkészítésre. Ezek az emberek teljesen egyenrangú partnernek tekinthetik magukat a „nagyokkal”. 

– Célja-e a szövetségnek a kicsikkel is szót érteni? 
– Természetesen. Sőt… Azt mondhatjuk, hogy hozzávetőlegesen körülbelül ötezer fős körüli taglétszámmal rendelkezünk, ennek talán az egy tizede mondható nagytermelőnek. A többi kistermelő, talán borértő, de mindenképpen azt kedvelő ember. Mindannyian megszenvedtük a járvány időszakát. Azért lettünk borlovagrendi tagok, mert azzal jár ez a széles körű megmutatkozás, a közös feladatok, amelyek a mi kisebb-nagyobb szervezeteink életét előreviszik. A tavalyi borévjáratot illetően hitelesen a rozékról tudok beszélni, hiszen az előző években is én voltam annak a bizottságnak vezetője. Az mindenképpen beszédes, hogy 2018-ban és 2019-ben volt olyan évjáratunk, hogy három aranyéremmel dicsekedhettünk, mert nem kimagasló, de borhibákkal megtűzdelt tételeket kaptunk. A mai napon harmincegy rozét kaptunk, amiből tíz arany-, húsz ezüst- és egy bronzérmeset találtunk. Úgy gondolom, hogy ez messzemenőkig mutatja azt a javulást, ami ebben a térségben történt. 

Jó szőlő szükséges a megfelelő borhoz
– Egy borverseny az előrelépés záloga? 
– Mindenképpen. Már a reggeli köszöntőmben jeleztem, hogy azokat a tételeket zárjuk ki, amik borbetegséggel rendelkeznek. Természetesen jó szőlőalapanyag szükséges a megfelelő bor készítéséhez. Egy szerencsésebbnek tartott bornagyhatalomnak számító országban egy-egy fajtát termelnek akkora területen, mint amekkorán mi az összest. Itt viszont roppant széles a választék. Azt mondhatjuk, hogy nekünk ez az erőnk. Különleges a mi borásztársadalmunk. Színesek vagyunk. Ez annak köszönhető, hogy különböző helyeken, különböző terroirokon, kis mennyiségekkel tudunk dolgozni. Ettől egyedi és megismételhetetlen a mi palettánk. A nagyhatalmak pedig ezerhektáros területeket telepítenek be egy fajtával, amiből nagy bortételeket tudnak előállítani, amikkel szinte az egész világot eltudják látni. 

– Nekünk az egyediségünket kell megmutatni. Mellette meg kell próbálnunk a hazai piacot úgy lefedni, hogy ne kelljen olasz és más országokból származó borokat importálni. Azt is, hogy a nagyok ne hozzák be a nagyon olcsó tételeket, hogy a sajátjukkal házasítsák azokat, amiket azután az üzletek polcain látunk viszont. Persze, ha valaki ezt kedveli, válassza! 
Dukai István, a Szent Rókus Borlovagrend nagymestere így összegezte a versenyről szerzett tapasztalatait: 
– A hosszú kényszerszünet miatt aggódtam, hogy kevesebben jelentkeznek, mint korábban. Szerencsére nem rendült meg a bemutatkozási kedv, ez a szám az utolsó évek átlagának felel meg. Ez a mennyiség kényelmes munkát adott a hat bírálóbizottságnak. Az ő munkájukat harmonikusan együttműködőnek találom. Ez nem is csoda, hiszen a többségük már jó ideje ismeri egymást a hasonló rendezvényekről. A döntéseik között nem voltak kiugróan nagy különbségek. Átalakult a versenyzők köre. Úgy látom, hogy az elmúlt két évben megnőtt a kisebb-nagyobb pincészetek száma, és csökkent a kistermelőké. Azt még nem tudom, hogy a hiányzó szereplők léptek-e egyet előre, amire már ismerünk néhány példát, vagy a hiányzók valamilyen ok miatt otthon maradtak. 

– A földvári borokról mit mondana el? 
– Nagyon örülök annak, hogy jó eredményeket értek el. A fehérborokból a záró összevetésre kiállított hat mintából három földvári lett. Kettő Bajnok Józsefé és egy Sűrű Jánosé. A rozéborok is jobban szerepeltek. Érdekes módon a vörösek most egy kicsit tért veszítettek, egészen kis mennyiség került a zsűri elé. Úgy érzem, hogy most életkorában is változik a borrendünk. Ennek hatására úgy formálódik, hogy most már újra bátran belevághatunk a hasonló horderejű feladatokba, mint amit ez a legutóbbi borverseny lebonyolítása jelentett. Telve vagyok a bizakodással.