Az ember önmagának is hiányokat teremt

2022.05.18. 20:00

A társadalom közel fele hajlamos a függőségre

A múlt héten ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Magyar Református Egyház Újváros Drogambulancia, azaz a Szertelen Ház. A születésnapi rendezvény egyik fő előadója Dr. Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, számos népszerű, a függőségekkel foglalkozó kötet szerzője volt.

Szabó Szabolcs

Dr. Kapitány-Fövény Máté szakpszichológus a Szertelen Házban tartott előadást Fotó: Laczkó Izabella

Fotós: LI

Dr. Kapitány-Fövény Máté szakpszichológus a Szertelen Házban tartott előadást Fotó: Laczkó Izabella

Fotós: LI

Dr. Kapitány-Fövény Máté illúziók rabságában című előadásában a függőség(ek) hátteréről kifejtette: „A szerhasználat, a tudatmódosítás iránti igény gyakorlatilag végigkísérte az emberiség történetét. A neolitikum korából származó régészeti leletek bizonyítják, hogy elődeink előszeretettel fogyasztottak már erjesztett gyümölcsökből készített alkoholt, de a hallucinogénszer-használat is megjelent elsősorban a sámánisztikus kultúrákban. A legtöbb függőségnek van egy közös neurobiológiai háttere. A XVIII. és a XIX. században az szemlélet vált uralkodóvá, hogy a függőségek esetében akaratgyengeségről, jellemhibáról beszélhetünk. A XX. század második felétől az egyre fejlődő orvosi kutatások (pl.: genetika, funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat – fMRI) pedig már azt támasztják alá, hogy egy örökletes, krónikusan elnyúló agyi rendellenesség. Kérdés: mennyire örökletes? Ha arra keresünk választ, hogy mennyire örökletes egy betegség, akkor a legmegbízhatóbb forrásunk mindig a metaanalízis. Ez alapján elmondhatjuk, ötven százalékban örökletes a függőség, de nincs függőséggén. Ám olyan genetikai variációk léteznek, amelyek az impulzivitásunkat, a sóvárság mértékét, a belső üresség­élményüket határozzák meg. Erre épülnek rá az addikciók, mint pótlás, válaszkeresés. Dr. Kenneth Blum és munkatársai által megalkotott „jutalomhiányos tünetegyüttes” hipotézise szerint megalapoz egy kompenzációs vágyat, hogy ezt az űrt betöltsük valamivel, örömtelenek vagyunk.

Amikor egy kamasz életében először alkoholt fogyaszt, vagy felszívja a csík speedet, kokaint, akkor az ideig-óráig átveri az agyat, illúzióba ringatja. Tehát mesterségesen túltolt viselkedési formákkal tudjuk kezelni a hiányállapotot. A gond, hogy amikor rendszeresen bombázom mesterséges ingerekkel a középagyban található jutalmazó rendszert, akkor a receptorok érzékenysége csökken, vagyis még többet kell használnom, hogy a kívánt hatást elérjem.

A pornó esetében például még extrémebb videókat tölt le és néz meg, fokozódó gyakorisággal. A szerencsejáték-függők is gyakrabban, egyre nagyobb téttel játszanak. A videójáték esetében pedig a függők akár napi 10–12 órát is a gép előtt töltenek. Az addikciók első szakasza minden esetben önmegerősítő, jutalmazó. Amikor eléri a plafont, azaz kialakul a szenvedélybetegség, onnantól kezdve a motiváció már nem az, hogy a pozitív megerősítést keresse, hanem hogy elkerülje a negatív tüneteket, mint a megvonás, a sóvárgás. A harmadik, amelyről kevesebbet szoktak beszélni, az érzelmi limbikus rendszer. Az agy középső halántéklebenyében helyezkedik el az amygdala, amely részben a veszélyérzékelésért is felel. A függőségre hajlamos emberek impulzívabbak és a tetteik következményeit is kevésbé tudják megbecsülni. Valamint az érzelmi limbikus rendszer erősen összekapcsolódik az emlékezetközponttal, a hippokampusszal. Az az emlékünk, amely érzelmi színezetű, az sokkal tovább, erősebben és pontosabban előhívható. A függőségi magatartás, mivel az érzelmekre hat, valamit pótolni próbál, sajnos hosszabban és precízebben előhívható. Az epidemológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az amerikai és európai társadalmakban minden második ember érintett valamilyen addikcióban, vagy van erre hajlama. Tehát ez velünk élő probléma, ami nem pusztán egy szűk kisebbség gondja. 

A videójátékok esetében a függők akár 10–12 órát is a gép előtt tölthetnek

A neves szakember előadásának fő témáját a pornó- és a videójáték-függőség szolgáltatta. „Az ember önmagának is hiányokat teremt, szükségleteket gyárt, ahelyett, hogy az elmélyülés, a kapcsolódás felé fordulna. A technológiai függőségeink tipikusan ilyenek. Ezek az elmúlt húsz évben jelentek meg. Egészen addig az emberiség nem küzdött például pornófüggőséggel, videójáték-addikcióval. Szerencsejáték-függőséggel már igen, hiszen Kínában már ötezer éve megjelentek a mai szerencsejátékokhoz hasonló tevékenységek. Társadalmi szinten egyre kevésbé vagyunk felnőttek, ezáltal egyre jobban irányíthatóak is vagyunk. Hazánkban Pápai Orsolyáék csináltak egy reprezentatív mintás kutatást, e szerint az 5 százalékot megközelíti a problémás videójátékosok száma. Ez a társadalmi mértékét tekintve az alkoholhoz hasonlatos. A különböző statisztikák szerint hazánkban mintegy ötszázezer problémás alkoholfogyasztóról beszélhetünk. A pornófüggőség témakörében nincsenek pontos számaink. A jelenleg ismert nemzetközi felmérések is önbevalláson alapulnak. A járványhelyzet kezelésére bevezetett lezárások idején drasztikusan nőtt a videójátékkal töltött órák száma, s drasztikusan emelkedett a pornóletöltések száma is. A lezárások feloldásával e mutatók csak részben tértek vissza a korábbi szintre. Diagnosztikai értelemben az internet-, a pornó- és a videójáték-függőségnek nincs pontos meghatározása, ám egyre többeket érint szerte a világban. Az anómia időszakában megsokasodnak e problémák. Nemcsak az addiktológiai, hanem a mentális problémák is. Az értékválságot előbb-utóbb kezelni kell, vagy a régi értékek megerősítésével, vagy egy új, élhető értékrenddel.” 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában