Villámlátogatás néhány nap erejéig a katalán fővárosba

Barcelona - Az odajutás is megér néhány szót, mivel életemben második alkalommal jártam úgy, hogy indulás előtt elromlott az a repülőgép, ami a célállomásra repített volna. Budapestről Zürichbe Helvetic Airways öreg Fokker 100-asával repültem, onnan pedig a Swiss Airbus 321-esével mentem volna tovább. 

A fékszárny problémája 

Induláskor úgy tűnt, hogy minden rendben, a gépet kitolták a gurulóútra, majd szépen lassan elgurultunk a futópályához. Ott kivártuk a sorunkat, ráfordultunk, és a gép kapitánya felszálló-teljesítményre állította a hajtóműveket. A gép meglódult, majd néhány másodperccel később le is fékezett. Furcsa és szokatlan volt a dolog, s hamarosan jött is a magyarázat, ami szerint fékszárnygond adódott, amivel nem vállalták a gép pilótái a felszállást. A hibát nem tudták gyorsan kijavítani, ezért gépcserét követően repültünk el Barcelonába. 

Barcelonában 

A katalán nagyváros egyik legszebb arcát mutatta májusban: kellemes idő, a parkok virágba borulva, az utcákon és tereken nyüzsgés, a kávézók pedig tele emberekkel. Ha az embernek csak három napja van e másfél millió lakosnál is többet számláló városban, sietnie kell, hogy legalább a „kötelező” helyeket meg tudja nézni. A város egyik legismertebb épülete az Antoni Gaudí tervei alapján 1882 óta több stílusban épülő, évi 2,8 millió turistát vonzó Sagrada Família-templom. A római Szent Péter-bazilika után talán ez a templom volt az, amelyik a legnagyobb hatással volt rám. Barcelonában járva nem lehet kihagyni a város egyik legszebb közparkját, a szintén Gaudí által tervezett 1900 és 1914 között épült Güell parkot, ahonnan remek kilátás nyílik a városra. Néhány kilométerre a parktól áll Antoni Gaudí utolsó lakóépülete, a Casa Milà, amelynek különlegessége, hogy külsején egyetlen falszakasz sem látható. Csak fél órát kell sétálni a Casa Milàtól, hogy az ember Barcelona egyik legmodernebb épülete, a Torre Glòries előtt találja magát. A 2005-ben átadott, 145 méter magas felhőkarcoló egy részében a helyi vízügyi szervezet irodái vannak. A nappal szürke, este viszont kivilágított épület éjszakai fényéről 4500 világítótest gondoskodik. 

Camp Nou 

Nem vagyok nagy focirajongó, de Barcelonában járva nem hagyhattam ki Európa legnagyobb arénáját, a 99 ezer fő befogadású Camp Nou-t. A stadionhoz érve az első kellemes meglepetés Kubala László szobra volt. A szobor talapzatán katalán nyelvű idézet, amely (a Google által) magyarra fordítva így hangzik: „Minden siker a csapattársaimnak köszönhető”. Az idézet alatt pedig igen előkelő névsor található Czibor Zoltánnal és Kocsis Sándorral. A Camp Nou-ba néhány euróért be lehet menni vezetett „túrára”, annak keretében megmutatják a vendégcsapat öltözőjét, a nézőteret, az FC Barcelona Múzeumot, sőt még a gyep szélére is rá lehet lépni. A látogatás végén pedig természetesen egy shopban köt ki az ember, ahol egészen elképesztő választék van az egyesület logóival ellátott tárgyakból. A Camp Nou nagyon megérintett. Üresen, nézők és játékosok nélkül is van hangulata. Évekkel később Münchenben, a repülőtéren közelről is volt szerencsém látni a Barca sztárjait, Pep Guardiolától pedig aláírást is kaptam.